Visszatérek. Ez az én igazi otthonom. Aki észre se vette, hogy jobbára már csak a menekülésemet leplezendő futottak itt az előre betöltött konzervek, annak röviden vázolom a történteket. Annak, aki észrevette, ám nem tudta okát, és még kíváncsi is, íme fellebbentem a függönyt. Aztán még majd lamentálhatunk blog-függőségről, miért kell vagy nem kell komolyan venni az itt történő dolgokat, vagy arról, hogy a virtuális világ egy az egyben leképezi a valóságosat... De most vissza a történethez.
Egy blogger és a sleppje üldözött el innen, igyekezett a nickemet is lejáratni. Mert ostoba módon hagytam. Az egóm, már megint az egóm, elhitette velem, hogy bátran belebonyolódhatok, lehetek toleráns, mert majd én kézben tartom a dolgokat...
Pedig egy a súlyosabb személyiségzavarok és elmebajok határán álló beteg rohamait nem lehet kézben tartani. Szakembereknek is bele szokott törni a bicsakjuk. Ha személyesen ismer, és valamiért kipécéz magának, akkor dilemma elé kerül az ember, fusson vagy üssön. De lehet-e egy beteg embert ütlegelni? S ha megteszem, hová süllyedek le? Nem könnyű ilyenkor magával sem szembenéznie az embernek. No és ha ütlegelem, csak jobban felszítom az ő és a követői haragját. És tudok-e ügyesebben taktikázni, mint egy az enyémnél nagyobb műveltséggel és IQ-val bíró, ám kisiklott pszichéjű és mentalitású ember? Nehéz kérdések ezek. És már megint csak ugyanaz a kemény dió, hogy a fenébe, de nincs bennem alázat, nem tudok átlépni rajta, neki kell feszülnöm. Ilyenkor mindig pórul járok.
A szomorú igazán az, hogy e klinikai kórgyűjteménynek vannak követői! Feltétlen hívei (persze Hitlernek, Rákosinak és társainak is volt, van és lesz, s ahogy ez nagyban megy, éppúgy kicsiben is). Itt éppen olyanok, akiket elbűvöl magas intelligenciájával, műveltségével. Akik hasonlóan görcsösen kapaszkodnak a rációba, mert félnek, ha elengedik, hasra esnek. Önállótlanságukban felnéznek a látszólag magabiztos, valójában azonban határokat vesztett "vezérre". És nem is veszik észre, hogy személyfüggőségük, elvakultságuk, gyáva hűségük, és az ebből fakadó aljasságuk mennyire távol esik az egyetlen igazságként hirdetett rációtól.
Szóval hogy végül menekülőre fogtam, gondoltam elköltözöm. Lassan, fokozatosan, mintegy álcázva magamat. S mindjárt két blogba, hogy például a spirituális-lelkizős írások és a kulturális, vagy politikai posztok olvasók ne zavarják egymást, azaz engem se. Csakhogy! Leghűségesebb olvasóm kifejtette, hogy ez hülyeség volt. A Marvin Galaxisának sokszínűségét néhány ember miatt szabdalom fel foszlányokra? Igaza van.
Aztán pedig olvasóim egy része maradt - hiába szóltam, figyelmeztettem csellel, lopva, hogy ennek az oldalnak mindjárt vége -, nem volt hajlandó átmenni a többi blogomra, volt aki meg is sértődött, hogy mit terelgetem máshová, amikor neki itt a jó, és különben is, majd ő eldönti hogy megy vagy marad. De sőt, ezen információk birtokában volt egy új blogger, aki csak azért is ide regisztrált... :)
Akadt olyan, aki átment más oldalamra, ám ott is Marvin-nak szólít.
(A legszebb mégis az, hogy a spirituálisabb oldalra egy jó darabig csak két megrögzött hitetlen járt velem beszélgetni. Béke volt. Tetszett, mert a világ is így volna rendben.)
No hát, úgy látszik, szinte mindenkinek korábban volt világos, mint nekem, hogy én Marvin vagyok, és kész.
Azonban időközben megszerettem a többi blogomat is. Ajjajj, most mi legyen? Hát megtartom azokat is! Az még nem tiszta, hogy ezután hogy gazdálkodom majd a gondolataimmal, és az eredetileg egy-, majd kétfelé szántakat hogyan osztom ezután háromfelé. Majd csak kialakul. Megkonferenciázom őket harmadmagammal, Kaktuszka úgyis azt mondta, hogy ennyien szinte már konferenciára is lehet menni :)
Mivel mindegyikhez külön "személyiséget" regisztráltam, utólag sajnos nem lehet egy profilba egyesíteni őket. Ezért most felsorolom, hogy "ki mindenki" vagyok még én. Így talán én is integrálódhatok végre :)
http://negyszogletu.blogspot.com
http://uveggyongyjatekos.blogspot.com
(Ez utóbbin Emberkert 2. címmel több is olvasható e témáról. )
Én mindenesetre összes oldalaimra várom a jószándékú olvasókat, válogasson ki-ki kedve szerint.
Tudatosított neurózissal, komplexusokkal, karbantartott depressziókkal és mániákkal, kezelhető függőségekkel és hasonló csacskaságokkal kérem ne kerüljön el senki! Vagyunk itt még néhányan.
A többieknek pedig üzenem: megcsókolhatják a szivárványszínű törcsimet!
Hát nem tudom, egy blog áthelyezése; halálugrás. Biztos van, akinek sikerült. De azt hiszem egyszerűbb mindent újra kezdeni. Persze az is halálugrás.
VálaszTörlésNa pont így vagyok vele. Tehát maradok. Aki nem bírta vagy akarta követni a változásokat, az elmaradt. De jönnek újak.
VálaszTörlésEgyébként is, én az igazán fontos dolgokat nem Nektek írom... :)
Persze vannak játékos írások, melyeknek épp a hozzászólások sorozata adja az ízét.
De én mostanában akkor is írnék, ha senki nem olvasná rendszeresen.
Ha mégis olvasnak, az jó, mert a hozzászólásokon én is elgondolkodhatom, állíthatok a prizmámon, vagy ha olyan a téma, akkor jót nevethetek.
Az is nagyon tetszik, hogy néhány hozzászólást emailben kapok, mert azok a legmélyebbek, a legmeggondolandóbbak.
Velem is ez történt nem olyan rég. Sajnos én elkeseredésemben Harakiriztem a blogomat.Majd a barátaim , a családom könyörgött, valahogy csináljam vissza, mert nekik is és nekem is nagyon fontos lett az írás. Azóta is megtalálnak azok az emberek, akik akkor ellehetetlenítettek.
VálaszTörlésNincs jó taktika, nincs igazi megoldás ezekre a helyzetekre. Sajnos nem lehet felkészülni. Egyet lehet. Amit most Te is teszel. Nem elfutni, hanem maradni és kitartani önmagad eszmeisége mellett. Képzeld el Szepi kutya meggyógyult. Hihetetlenül boldog vagyok. Köszönöm, hogy velem izgultál!
De jó! Szepinek még szép éveket kívánok :)
VálaszTörlésJó magam örülök, hogy "újra" itt (is)! :) Ha meg az az agysebész mégis megtalál, sose felejtsd, csak azért jön, mert nem bírja a békét, no, és persze, jó az, amit csinálsz! A rosszba nem lehet belekötni, mert az rossz és kész, le kell tojni. De a jó, na, az már sértő lehet sok ember számára...! Én mindenesetre látlak, olvaslak itt is, ott is, Te kis visszatérő SkizoMarvinka :))
VálaszTörlésKöszönöm KisVirág!!! Jól esik most a biztatás.
VálaszTörlés(A nagy kavarodásban majdnem elfelejtettem.)
Vajon ez a terrorista-csapat hány blogot robbantott már szét? Hány emberen gázoltak át, gárdista egyenruhát és árpádsávos lobogót viselő lelküket kívülről toleránsnak, demokratának, vagy éppen liberális értelmiséginek álcázva?
VálaszTörlésEgy nagybeteg, egy zsigerből aljas, és (jóhiszeműen feltételezem) egy talán tudatlanul sodródó...
A háromból ketten, Gy. és G., felfedtétek magatokat, egy darabig olvashatóak voltatok, elég ennyi is, most kitöröllek, ahogy előre jeleztem. Miattatok nem fogom újra bekapcsolni az automata moderálást.
Ezt a posztot viszont lezárom. Van baj a világban úgyis épp elég. Mi most evezzünk békésebb vizekre.