Filmlista 1.

Azért egy, mert hátha később lesz időm többre is.
Na szóval, kínos már tényleg, hogy minden posztomban Trendo kap szerepet, de hát ez a labdát is ő dobta fel nekem. Istibizi, név szerint megszólított engem, tehát nem térhettem ki, ez érthető, nem? (Ha emiatt bukom meg a jövő heti négy vizsgámon, legfeljebb kifizettetem vele a tandíjat.:))


Kill Bill 1-2., Quentin Tarantino, 2003., amerikai

Ebben a filmben a látszólag szélsőséges végletek egyensúlyba kerülnek: fegyelmezett önmérséklet és szenvedélyes szerelem, melegszívű anyaság és gépies öldöklés, bosszú és megbocsátás, árulás és barátság, anyagiasság és spiritualitás...
"A Menyasszony (Uma Thurman) egykor hírhedt bérgyilkosnő volt, egy világklasszis női bérgyilkos-csapat tagja. Ám terhes lett és férjhez akart menni, de a főnök ezt nem hagyhatta. Az esküvője napján a csapat vezetője, Bill (David Carradine) mindenkit lemészárol. A Menyasszony utolsó szavaival tudatja Bill-lel, hogy várandós, és az ő gyerekét hordja szíve alatt. A nő nem hal bele a fejlövésbe, hanem ötévi kóma után véres bosszút esküszik főnöke és egykori csapattársai ellen. Senki nem tudhatja, mikor fog következni a listán. Csak egy biztos: Bill lesz az utolsó a sorban. " Ezt írja a Port.hu.
A történet zseniális, számos meglepő fordulattal sem keveredik ellentmondásba. A kivitelezés egy cseppet sem marad el mögötte, pénzben, ötletben és - bárha furcsa is, de - arányérzékben láthatóan nem szenvedtek hiányt az alkotók. Tarantino itt felvonultatja a B-kategóriás romantikus-, akció-, western- és kung-fu filmek paródiáit, mely műfajokat alapjáraton nem is kedvelek. A dolog pikantériája, hogy a kung-fu filmek egy részének épp az itt paródiát játszó David Carradine volt a főszereplője.
És ebben a filmben valahogy mindegyiket imádom! Szétnevettem magam, már amikor épp nem kellett az aberrált részletességgel megmutatott mészárlások miatt sikítva eltakarnom a szemem. Mind a kilenc alakommal! Ugyanis ennyiszer láttam - moziban. Külön szépsége a filmnek, hogy először véletlenül a második részt néztem meg, és úgy is volt értelme. Aztán még sokszor egybe a két részt... Nem tudom, emlékszik-e még valaki az egyik romkocsmában kialakított Szimpla (téli) Kertmozira? Itt gyakran egymás után vetítették, öt perc szünetet tartva a két rész között. Télen a gázmelegítőkkel fütött sátorból, horgászszékeken ülve lehetett kibámulni a vászonra.
Privát meggyőződésem egyébként, hogy Tarantino tényleg aberrált, de elég jól szublimál. Elvégre inkább filmbe fojtsa hajlamait, mint hogy a valóságban ki is élje őket.

Tudatlan tündérek, Ferzan Özpetek, 2001., francia-olasz

A Tudatlan tündérek bosszantóan avítt melodrámai fogással indít: a felsőközép osztálybeli, negyven év körüli Antonia (Margherita Bay) egy tragikus közúti balesetben elveszíti férjét. Majd egy festmény hátulján – amely eredetileg Massimo irodájában volt kifüggesztve – rejtélyes üzenetet talál a Tudatlan tündértől.
Az özvegy elsápadt a fájdalomtól, s innentől akár ráncolhatnánk is a homlokunkat. A szerető azonban nem a nagybani piacon kereskedő szőke, hanem Michele, a szép, ifjú férfiú (Stephano Accorsi)...
A történet során bepillantást nyerhetünk egy római bérház egymást támogató, egymással törődő lakóközösségének életébe is.
Özpetek emberi, reményt nyújtó filmjében a tudatlan tündérek megtanulják a leckét; egyebek mellett azt, hogy megeshet, legfőbb vetélytársunk az igaz lelki társunk.
Ez a második kedvenc filmem a rendezőtől, a Törökfürdőt (melyet a Kill Billhez képest szintén épp kilencszer láttam moziban) már lelőtte Trendo.

Fanny és Alexander, Ingmar Bergman, 1982., svéd-francia-német

A helyszín egy, a többitől semmiben sem különböző álmos, svéd kisváros. Fanny és Alexander 1907 karácsonya után elveszti édesapját, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Anyjuk a gyászév letelte után férjhez megy egy lutheránus püspökhöz. A nő érzelmei elfedik mennyire embertelen a férfi világa. A gyönyörökkel teli életet felváltja a rideg szadizmus elszenvedése. Alexander élénk fantáziájában összekeveredik álom és valóság: megmérkőzik a püspökkel, de emlékétől nem szabadulhat. A kaotikus, vidám és kissé szabados életet élő, ugyanakkor transzcendenciától sem mentes nagy családba való visszatérés mégis valami feloldást, gyógyulást jelenthet.

A stafétabotot - addig is, amíg nem érek rá folytatni - ezennel átadom Tope-nak.