Pajor Tamás fényei

Előre látott időszűkében e hónapban szinte csak az almáriumba eltett "konzervekkel" dolgozom. Ez a vízkereszti is ilyen:

Amikor sok évvel ezelőtt a Rocktérítőt láttam, rendre viszketett a tenyerem. Magam is deviánsnak kamasznak voltam titulálva, mégis úgy éreztem, szívesen "taknyán tenyerölném" ezt a nyegle, nagyképű srácot, természetesen tisztán csak nevelési célból.:)
A film végül egy átváltozás története lett, hogy sodródott be a vadul lázadó Neurotic frontembere a Hit Gyülekezetébe. Ennek lélektani háttere nem túl bonyolult: az elvakult és önpusztító lázadás egyfajta segítségkérés, és innen nem nehéz belekapaszkodni az első kinyújtott "kézbe".
Aztán vagy két évtized szünet. Nekem legalábbis, mert sose hallgattam Ámen-t, Vidám vasárnapot se néztem. 2005-ben a párom egy CD-vel jött haza, Pajor Tamás: Önök érték. A nappali szőnyegén kucorogva hallgattuk, ránk sötétedett, de újra és újra, a lendület és a többi dal átvitt bennünket a vallásos számokon is, 3,5 órán át, mire feleszméltünk, hogy már elmúlt tíz óra, és a kertszomszédok bizonyára aludnának.
Aztán azon lamentáltunk, hogy lehet, hogy valaki humoránál van, ennyire érzékeny, ennyire képben van a jelent, a múltat, az emberi természetet illetően, mégis Hites marad? Tippeltünk anyagi érdekre, meg hogy más szemében a szálkát is, sajátjában a deszkát sem, de igazán nem tudhatjuk. No hát, bizonyára ő meg tudja magyarázni magának.