Válasz Duendének (házi feladat)

Az EGO-ról, ahogy most látom:

Az ego az, ami elválaszt. Bármitől, mindentől.

Az ego az, amelyik az igazság leple alatt valójában bosszút, kielégülést, ferde örömet keres, a megbékélés helyett.

Csak az ego képes nyugtalankodni.
Az ego haragszik, dühöng, ordít, megsértődik, kioktat, elégedetlen, visszavág, áldozatnak látja magát, hárít, tükröz, depresszióba menekül... A pszichológia az egoról szól.
Csakis az ego-ra igaz ez a pszichológiai alaptétel is : frusztrációból agresszió vagy regresszió születik.

Az ego az, ami fél (akár póktól, akár a magánytól, szegénységtől, a haláltól vagy az élettől... bármitől), és félelmében - személyiségtől függően olykor bármi áron, bármilyen eszközzel, - manipulálni próbálja a környezetét.

Az ego az, ami a különállóság érzésének leküzdése céljából meg akar felelni másoknak, még ha látszólag nem is akar megfelelni. A tagadással is meg akar felelni.

Az ego az, ami ujjong vagy összezuhan a blogja olvasói létszámának függvényében. Az is meglehet, hogy blogot is csak az ego ír.
Egyáltalában: az ego függ mások véleményétől, a körülményektől.

Az ego az, ami rafinált, gyakran letagadott, el- vagy fel nem ismert pótcselekvésekben keresi a választ, a megoldást, a mélyben meghúzódó, fel nem vállalt, vagy csak meg nem oldott problémákra.

Csakis az ego képes megbetegíteni testet-lelket.

Hangulatai csak az egonak vannak.

Akarni az ego akar. Az ego sajnos nem látja, nem éli a hitet.
Így aztán még az egotól megszabadulni is az ego akar.