Cres-szigeti összefoglaló

Autó a Quimby-s szerpentinen:

Lubenice, a legkisebb, legrégebbi még lakott falu és környéke:

Cres város és környéke:

Szeretem, hogy a kemping egy része naturista. Csak egy ösvény választja el a két részt. Évek óta átjártam arra a partra napozni, fürödni.
Most figyeltem meg először, hogy a jelképes határ is kezd összemosódni. Együtt fürdenek ruhások és ruhátlanok. Családok is, melyekben egyesek meztelenül napoznak, mások nem, párok, ahol az egyik igen, a másik nem. Legalább nincs vita, hogy ki hol akar napozni, és hogy nem tudnak együtt.
Érdekes, hogy néhol a szülők naturisták, mellettük a kamaszok fürdőruháznak, mert ők mindig éppen az aktuális állapotok ellen lázadnak.
A sátrak, lakókocsik lakói is így keverednek, egyikben ruhátlanul főz a szomszéd - ha pasi, akkor megvallom, ezt kissé bizarrnak találom -, a másikban ruhában, kis kötényben.

Úgy sejtem, azért e keveredés, mert az Adrián a naturizmust évtizedekkel ezelőtt meghonosító németek között is hat a szemérmetlen világunkban terjedő álszemérem, és nem töltik már meg a nekik kijelölt kemping-részt. De efelé sodorhatta a lakókat az is, hogy a fél sziget által használt parti sétány a naturista részen vezet át, eddig is látta őket mindenki, akkor meg minek a nagy elkülönülés. Mondjuk mulatságos, hogy ezen a sétányon sétálsz felöltözve, a szembejövőn meg épp nincs semmi, vagy épp fordítva. De legalább semmi nem kötelező, szabadon lehet választani. Senki nem bámul meg senkit, és a gyerekek is egészséges szemléletet tanulnak. Tetszik ez a békés együttélés. Példamutató lehet az élet más területeire is.