Duendénél

Ahol megkereszteltek

Amikor utoljára - kb. másfél évtizede - ezoterikus magazin volt a kezemben, hemzsegtek az ilyen hirdetések: "intenzív megvilágosodás hétvége". Úgy tűnt, mindet a Balatonnál, 4-5 csillagos szállodákban rendezik, egy kisebb vagyonért. Nem tudom, mostanában vannak-e még ilyenek, én ezt a hétvégét olcsóbban, kellemesebben, és meglehet, hogy - ha nem is világosodtam meg - hasznosabban töltöttem Zalaegerszegen, Duendénél.
Pénteken késő este érkeztem, már a busznál vártak rám. Meglepődve vettem tudomásul, hogy annak a templomnak a szomszédságában laknak, ahol engem - bár pesti baba voltam - sok-sok évvel ezelőtt megkereszteltek.
A Buddha-lelkű férj sajnos csak pár órát töltött velünk, több napra elszólította a munkája. Sok beszélgetés, könyvek, délutáni alvások, szüreti bálon Budapest Bár és Szakcsi Lakatos Béla, pálinka, bor, rokonok, szomszédok - kaptam egy csodás méztartót - néhány tanács és gyakorlat itthonra ...
Kölcsönös meglepetést okozott, hogy szeretjük a Star Trekket és a Csillagok Háborúját.

Andics Tibor, a Hevesi Sándor Színház művésze

Duende ellátott minden földi jóval, gluténmentes kenyeret, süteményt készített, s amikor elnyikkantottam magam, hogy milyen leveses vagyok, azt is, amikor pedig a prósza iránti - immáron - reménytelen szerelmemről tettem említést, nyomban nekilátott annak. Tegnap reggel még útravalóval is ellátott. Ki voltam szolgálva, és bevallom, ez most nagyon jól esett.

Krumpliprósza rizsliszttel

Milyen érdekes, ahogy korábban Fhillel, úgy Duendével is mintha régi ismerősök lettünk volna, bizalommal folyt a szó köztünk.
Külön köszönet, amiért Duende befogadott kétszemélyes, intim, kedves fészkükbe. (Levertem egy üvegképet, habitusomnak hála, meg annak is, hogy D. nem birtokló természet.) Ám ahogy a nyolcvanas években szűk, lepukkant szükséglakásomban megfordult fél Európa, úgy nekem sem a külsőségek számítanak. Különben is, én hívattam meg magamat ... :)

Kókusz cica nem mindig hagyott aludni

Kilátás az ágyamból és az egyik ablakból

A sok tanulság közül egy: ha el tudunk engedni valamit, máshol, máshogy, váratlanul visszakaphatjuk, ha igazán szükségünk van rá.
Nagyon ragaszkodom a könyveimhez. Mégis Fhilnek ajándékoztam egyet, látva, hogy neki is szüksége van rá. Persze titokban aggódtam, hogy soha többé nem tudom megvenni, megszerezni...

Duende - semmiről nem tudván - egyszer csak megkérdezte, hogy kérem-e ezt a könyvet, mert neki kettő van.

Persze könnyebb ezt így meglátni, mint az élet minden területén elfogadni, elhinni.

A Csipke Házak a nyolcvanas-kilencvenes évek lakótelepcsodái voltak

Egy cica őrzi ... az álmát


Nő fürdőkádban