A közeli lakberendezési boltosnő harminc éve zárkózottan létezik az utcában, mindenkivel jóban van, messziről, de nem közeledik senkihez. Engem nemcsak megtanított díszcsomagolni, de minap - a környékbeli őslakók csodálkozására - bejött a boltomba megkérdezni, hogy vagyok. Pedig mi se tudunk igazán beszélgetni semmiről.
A tévés beszokni látszik hozzám, múlt héten is szórta a napsugarait.
A napokban díjcsomagot akartam váltani a mobilszolgáltatómnál, bár azt se tudtam, hogy a tavalyi munkahelyem flottájából való kilépés után hová kerültem, a számlák némán hallgattak erről. A fiókvezető diszkréten szólt, hogy csak ne akarjak váltani, mert még mindig annak a cégnek a másodperc-alapú csomagjában vagyok. Megértettem, hogy ő nem vett ki belőle, azután, hogy annak idején megtudta, milyen boltot nyitottam. Tetszik neki, pedig sose járt nálam.
A héten bejött a boltba egy 93 éves néni. Nincs senkije, túlélt mindenkit. 1917-től... ráadásul zsidó. Átvonult rajta a XX. század, meg néhány orosz katona, és belekóstolhatott a XXI. századba is.
Nincs komoly baja, a legnagyobb változás, amit magán észlelt, hogy a régi 174 centijéről összement 155-re. Megmutatta, milyen tornagyakorlatokat végez minden reggel 60 percig, hát mondhatom, magasabbra tudja emelni a lábát nálam.
Négy nyelven beszél, és ahogy mesélte, aznap is kijavított egy adás-vételi szerződést, szóval "okos".
Kérdeztem, mi a hosszú élete titka? Szerinte az, hogy a három udvarlójából egyik nem vette el, a másik kettőhöz pedig ő nem ment hozzá.
Mesélt a hatvanas évekbeli londoni tanulmányútjáról, arról, hogy most lakáskiadásból él, és hogy a családja minden tagja túlélte a holokausztot. Nekem idegennek mesélt, mesélt, és nem vásárolt semmit.
Mikor ott tartott, hogy másnap lesz a születésnapja, megajándékoztam, felköszöntöttem. Talán én vagyok az egyetlen...
Meglátod a jó dolgokat.De akkor mire a letargikus irásaid?
VálaszTörlésHol itt az ellentmondás?
VálaszTörlésAz élettragédiáim nem vakká tettek, hanem süketté (de tényleg :))
Szerintem már csak a régi megszokás. :)
VálaszTörlésDuende: Szerintem is! :))))))
VálaszTörlésNa bár úgy lenne! Milyen jóhiszeműek, naivak, optimisták vagy nem tudom, mik vagytok...
VálaszTörlésEjnye no :)
:)) Igyexünk, igyexünk... :)
VálaszTörlés"Ha valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd – így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni, hogy elveszted – a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire… amikor valóban Boldog vagy, akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod, hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.
VálaszTörlésA boldogságnak azért nincs oka, mert a létezés alapállapota maga a Boldogság, a Lét maga a boldogság. Nézz szét magad körül! Ha egy tisztább pillanatodban befogadod a körülötted létező Életet, megtapasztalhatod, hogy a természet alapvetően boldog, hogy létezik! Létezik, így hát boldog. A természetnek nincs kacsalábon forgó palotája a Riviérán, mégis boldog, mégis boldogságot áraszt magából."
:) Duende, jól haladtok, jól haladtok...
VálaszTörlésCs: A csak nálam, de itt meg nem jelent - talán közben kitörölt - soraidra. Ilyen bölcsességeket én is szoktam bemásolni a Gyógyító üzenetek blogomba.
Egy bölcsességből attól lesz sztereotípia, hogy rávetítjük másokra, boldogra, boldogtalanra, függetlenül attól, hogy tudunk-e az illetőről bármit. És amit kivetítünk, az mindig inkább rólunk szól, mint arról, akire vetítettünk. Bocs, én már csak ilyen szókimondó vagyok. Aki bírja, olvas, aki nem, az nem olvas.
Kiváló háritás volt!Közben te próbáltad rám vetíteni a sztereotipiát,mert te nem tudsz rólam semmit én rólad többet.Bölcs akartál lenni, de nagyot tévedtél, mert én boldog vagyok veled ellentétben.Azt hittem látod a jókat,de ez csak a felszin.Csak ismered a bölcsességeket,de amig nem éled meg addig esélyed sincs. :-(
VálaszTörlés... de legalább nem is állítottam soha, hogy boldog vagyok, és élem a bölcsességeket.
VálaszTörlésA boldog ember nem vág vissza, nem haragos, nem hirdeti fennen, hogy boldog, és legfőképpen: nem blogol. Se nem olvas, se nem ír blgot, nem kutakszik más életében (a felszínen, mert hogy a mélyet úgyse látja). Nincs szüksége ilyen pótcselekvésekre, mert boldog.
Fentiek az ego játszmái, amivel a jelek szerint mindketten jól el vagyunk látva.
Kedves illegalitásba, titokzatosságba burkolózó/védekező Olvasóm!
Ez a blog az én ego-m játszótere. Ez is igen nagy helyet foglal. Még.
Megkérlek, Te játsszál a saját játszótereden.
Cs.vállalom a cenzúrázást is. Úgyhogy a korábbi általad kitörölt után most én törlök.
VálaszTörlésSokat írtam már a nyilvános blogírás kockázatairól, nem ismétlem magamat.
Mindenesetre legalább egy cseppet előrébb haladtam soraid nyomán a Duende által feladott házifeladatommal. Ennek meg ez a jó oldala.
VálaszTörlés