Az eleve elrendelés és a szabad akarat

Igen. ÉS. A kötőszó nem a "vagy". Nem mond ellent egymásnak e két fogalom, nem zárják ki egymást.
Ki az emberek zárják egymást. Évszázados vallásháborúk, inkvizíció folyt e két fogalom egymás elleni "védelmében" is.

"Mindenki azt kapja, amit megérdemel." Rendben van.
Az Áldozat - egyén, nép, bármilyen csoport - is vétkes. Mindig. Ha mi nem is látjuk, hol, mikor... de vétkes. Vétkével szinte automatikusan magára rántja a bajt. Ám ez nem menti fel az Elkövetőt a felelősség alól.

Holokauszt szindróma

Leültetett, elmesélte. Most. Ő is csak ma tudta meg. Egy távoli rokontól, aki pszichiáter, és amíg éltek a történet főszereplői, addig ő is hallgatott. Egyébként is csak töredékekről tudott, ő már a második generáció.
Mindenki hallgatott. Erről nem lehet beszélni, mondják a szakemberek.
Nem csak első, hanem másod- és harmadgenerációs áldozatokról is hallani. Vajon majd még hányról?

Hallgattak. Ha gyerekük régi történetekből akarta az esti mesét, anekdotáztak vicces kamaszkorról, az őseik mulatságos sztorijairól, de évek maradtak ki észrevétlenül a meséből. Évek, melyekhez képest a Sorstalanság eltörpül. Mert egy író megélt történetére is rájátszhat olykor egy másik.
A holokauszt éveiről érintőlegesen, szinte humorosan ejtettek néhány szót, ha egyáltalán. S most kiderült, hogy semmi nem úgy volt...
Nemzedékek tanulták meg így az elfojtást, bezárkózást, hárítást, az érzelmek letiltását, és más, a túlélés támogatására hivatott viselkedésmintákat, örökölték a neurózist ...

"És én most kire haragudjak?"- kérdezte tőlem.

Az egyetlen ember neve, akit valaha gyűlöltem, évtizedek óta áll egy zsinagóga siratófalán. Pedig a teste csak nemrég halt meg.

Tolle tollából

"Nehéz lenne olyan partnert találni, aki egyáltalán nem cipel magában fájdalomtestet, ám talán bölcs döntés nem olyant választani, akinek kivételesen sűrű a fájdalomteste...
Egyes emberek olyan fájdalomtestet hordoznak magukban, amelyik sohasem alszik teljesen. Meglehet, mosolyognak és képesek udvariasan elbeszélgetni, ám nem kell ahhoz pszichikus képességgel rendelkezned, hogy érzékeld a bennük közvetlenül a felszín alatt kavargó boldogtalanságérzést, ami csak a következő olyan eseményre vár, amire reagálhat; a következő olyan emberre, akit hibáztathat vagy akivel összeütközhet;a következő olyan dologra, amivel kapcsolatban boldogtalan lehet. Az ilyen emberek fájdalomteste sohasem juthat elegendő "ételhez", ők mindig éhesek. Ők fölnagyítják az ego ellenségigényét.
Reaktivitásuk révén a viszonylag kis jelentőségű ügyeket hatalmassá fújják föl, ahogy megpróbálnak másokat is bevonni a drámájukba, s ennek érdekében reagálásra késztetni..."

Fhil a boltban járt

Kettesben

Vásárlók

Jó itt

Néhány a képeiből...

Istenek kertje

"Ez a világ a létező világok lehető legjobbika." Leibnitz

Születésnapi vacsora

A kép csak illusztráció

Az úgy volt, hogy meghívott. A párja étterme a lakóhelyemtől 3 percre van. KisVirág főzött egész nap, hogy estére a vendégsereg minden tagját a szíve szerint tudja kiszolgálni. Több fogásból állt a menü. Az előételek, főételek, desszertek és italok sorából gluténérzékenyként is könnyedén tudtam volna megfelelőt választani, de Virágnak ez nem elég. Mindenből készített nekem külön: előételt (a többi számomra ehető mellett gluténmentes keksszel), főételt (a melegítőpultban várakozó sok, számomra ehető finomságon kívül gluténmentes lasagne-t), külön tiramisut, és még gluténmentes sört is kaptam. A speciálisan panírozott padlizsánba már bele se tudtam kóstolni, addigra degeszre ettem magam. Egyébként is mindenből annyit készített, mintha én öten volnék.
Az ajándékok asztalán ott állt kinyomtatva és szépen bekeretezve a köszöntő posztom (én csak megírtam és elküldtem).
Meghallgattam a blogerek neten küldött üdvözleteit (Tihanyi Márkra már az első mondat után ráismertem :))
Párjával jól elcsevegtünk társadalomról, gazdaságról, vendéglátásról, egy kétévesforma rokon-kislány pedig jól összebarátkozott velem.
Némileg az én ihletésemre Virág nekifogott a szép teáscsészék, kancsók felkutatásához, és gyűjteményét most megtekinthettük.
A nekünk készített terítékhez Virág ajándéka is hozzátartozott. Ugyanis ő ajándékozott meg bennünket, egy doboz cukorkával, amire masnival még egy virágos nyalóka is rá volt kötözve.
A többiek még maradtak, én fáradt voltam, meglógtam, és most értem haza. A cukorkás doboz szalagjával épp szalad valamerre a Körte cicám...

Életben

Válasz Duendének (házi feladat)

Az EGO-ról, ahogy most látom:

Az ego az, ami elválaszt. Bármitől, mindentől.

Az ego az, amelyik az igazság leple alatt valójában bosszút, kielégülést, ferde örömet keres, a megbékélés helyett.

Csak az ego képes nyugtalankodni.
Az ego haragszik, dühöng, ordít, megsértődik, kioktat, elégedetlen, visszavág, áldozatnak látja magát, hárít, tükröz, depresszióba menekül... A pszichológia az egoról szól.
Csakis az ego-ra igaz ez a pszichológiai alaptétel is : frusztrációból agresszió vagy regresszió születik.

Az ego az, ami fél (akár póktól, akár a magánytól, szegénységtől, a haláltól vagy az élettől... bármitől), és félelmében - személyiségtől függően olykor bármi áron, bármilyen eszközzel, - manipulálni próbálja a környezetét.

Az ego az, ami a különállóság érzésének leküzdése céljából meg akar felelni másoknak, még ha látszólag nem is akar megfelelni. A tagadással is meg akar felelni.

Az ego az, ami ujjong vagy összezuhan a blogja olvasói létszámának függvényében. Az is meglehet, hogy blogot is csak az ego ír.
Egyáltalában: az ego függ mások véleményétől, a körülményektől.

Az ego az, ami rafinált, gyakran letagadott, el- vagy fel nem ismert pótcselekvésekben keresi a választ, a megoldást, a mélyben meghúzódó, fel nem vállalt, vagy csak meg nem oldott problémákra.

Csakis az ego képes megbetegíteni testet-lelket.

Hangulatai csak az egonak vannak.

Akarni az ego akar. Az ego sajnos nem látja, nem éli a hitet.
Így aztán még az egotól megszabadulni is az ego akar.

KisVirág születésnapjára

"A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal válogatta meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyilván nem akart olyan gyűrötten napvilágra lépni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szépsége teljes sugárzásában. Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt! Így aztán hosszú napokon át tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen napkeltekor, végre megjelent.
Ásított egyet, és azt mondta, ő, aki olyan aggályos pontossággal dolgozott:
- Ó, még szinte föl sem ébredtem... Elnézést kérek... Még meg se fésülködtem...
A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását:
-Milyen szép vagy!
- Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal..."

Körülöttem vannak ők is...

A közeli lakberendezési boltosnő harminc éve zárkózottan létezik az utcában, mindenkivel jóban van, messziről, de nem közeledik senkihez. Engem nemcsak megtanított díszcsomagolni, de minap - a környékbeli őslakók csodálkozására - bejött a boltomba megkérdezni, hogy vagyok. Pedig mi se tudunk igazán beszélgetni semmiről.

A tévés beszokni látszik hozzám, múlt héten is szórta a napsugarait.

A napokban díjcsomagot akartam váltani a mobilszolgáltatómnál, bár azt se tudtam, hogy a tavalyi munkahelyem flottájából való kilépés után hová kerültem, a számlák némán hallgattak erről. A fiókvezető diszkréten szólt, hogy csak ne akarjak váltani, mert még mindig annak a cégnek a másodperc-alapú csomagjában vagyok. Megértettem, hogy ő nem vett ki belőle, azután, hogy annak idején megtudta, milyen boltot nyitottam. Tetszik neki, pedig sose járt nálam.

A héten bejött a boltba egy 93 éves néni. Nincs senkije, túlélt mindenkit. 1917-től... ráadásul zsidó. Átvonult rajta a XX. század, meg néhány orosz katona, és belekóstolhatott a XXI. századba is.
Nincs komoly baja, a legnagyobb változás, amit magán észlelt, hogy a régi 174 centijéről összement 155-re. Megmutatta, milyen tornagyakorlatokat végez minden reggel 60 percig, hát mondhatom, magasabbra tudja emelni a lábát nálam.
Négy nyelven beszél, és ahogy mesélte, aznap is kijavított egy adás-vételi szerződést, szóval "okos".
Kérdeztem, mi a hosszú élete titka? Szerinte az, hogy a három udvarlójából egyik nem vette el, a másik kettőhöz pedig ő nem ment hozzá.
Mesélt a hatvanas évekbeli londoni tanulmányútjáról, arról, hogy most lakáskiadásból él, és hogy a családja minden tagja túlélte a holokausztot. Nekem idegennek mesélt, mesélt, és nem vásárolt semmit.
Mikor ott tartott, hogy másnap lesz a születésnapja, megajándékoztam, felköszöntöttem. Talán én vagyok az egyetlen...

Nemzetkarakter és irónia

Mit várnak a britek egy pesszimista, ezer éve depressziós néptől, amelyiknek a himnusza is gyászdal?

Ismét Vindornyalak, Balaton-felvidék

"Összetört csészék emlékhelye" c. alkalmi kiállítás

Ezúton is köszönöm Fhil adományát. Alsó polc, jobbról a második csésze. És a fölötte levő kékszegélyeshez, a süteményes tányérral, szintén ő segített hozzá. Az említett süteményes tányér mellett pedig KisVirág ajándéka látható.

Egy Kis Virág a Vindornyalaki Tearózsa Teraszon. Beragyogta az esős reggelt:)

Harmadmagával érkezett a rendezvényünkre, panaszolta a pókokat (pedig a korábbi posztba bele is írtam őket), nem panaszolta Dorottya főztjét (igaz, erről nem írtam, mert nyáron étteremből kaptunk meleg ételt, most már értem, miért). Végül is nem érthet egy ember mindenhez.

Jó helyre vittük Mandula kutyát

A két kiállítás, egy koncert, és egy ismeretterjesztő előadás, kóstoltatás és vásár során mindig akadt számára egy simogató kéz.

Mulatságos volt hazafelé az autópályán Virágékkal a "verseny". Ők nyertek, egyszer csak elhúztak előttünk a látóhatáron túlra.

"A hátizsákban egy félmosollyal bolygót tévesztettem..."

Nyugi! Minden szép folyamatosan csúszik ki a keze­im közül.
(Douglas Adams)

Rólam írta egy kedves naiv...

Egy másik, azóta már bezárt blogom kapcsán.
Szerintem még soha senki nem tett ennyi erőfeszítést, hogy megismerjen, megértsen. Fura, hogy épp egy idegen.

"A választ kerestem: miért?"
Azért Virágom, mert az ember szívesen locsog-fecseg (írásban is), akár még látszólag mély dolgokról is, hogy evvel a nyüzsgéssel, zajongással önnön figyelmét is elterelje a legmélyebben húzódó valóságról.

Tudod, hogy még senki nem látott ilyen szépnek?
Közelről nem is vagyok.
Még közelebbről - ahonnan nézve egy anyagyilkos is az, tehát nem valami kiváltság - persze igen.

Akarat? Az akarat egyenlő az ego-val. Én folyton AKAROK. Küzdök, teperek, mióta megszülettem, és már előtte is. Görcsösen. Egyrészt ennek köszönhetem, hogy egyáltalán élek, még élek, másrészt viszont ugyanennek köszönhetem, hogy így, ahogy.

Összeomlás

Az összeomlás okozója mindig az ego.

Ha igazán az ego mögé látnék, ráébredhetnék - azaz nem csak egy-egy pillanatig látnám, hanem átengedném magam a tudásnak -, hogy ami most történik, az a lehető legjobb, ami történhet velem. És hogy a legnagyobb mesterem épp az, akiről most csak annyit érzek, hogy poklot teremtett körém.

Na ja, csak túlélem-e, és ha igen, annyira "épségben", hogy le tudjam vonni a tanulságot? Hogy ezt a leckesorozatot is mint megtanultat, kipipálhassam.

Só mi só

Egy péntek délelőtt kedvesség árasztotta el a bolt utcáját. Már reggel beérkezve láttam, hogy épp a kirakatom előtt egy csodás piros-fehér Mini parkol. A kedvenc autóm.
Fél óra múlva arra kaptam fel a fejemet, hogy egy közeledő férfihang jókedvűen, aranyosan köszönget mindenkinek, meg-megáll, pár barátságos szót vált, majd megint szép napot kíván ennek-annak. A bolt mélyén is éreztem, ahogy a nyomában felsugárzott a környék. Majd a nyitva hagyott ajtómon váratlanul belépett a hang gazdája is. Kedves, szerény és okos. Többet nem mondhatok.
Igyekeztem megtámasztani az állam, hogy le ne essen a meglepetéstől. Neki nem nagyon van, mégis arckarektológusokat zavarba hozó jellem hordozója lehet.
Kicsit sugárzott nekem is, elejtett néhány okos szót,vásárolt, végül jókedvet hagyott maga után.
Később mesélték a szomszédaim, hogy néhány hetente erre jár, és nem csak a helyben lakókkal ilyen, évek óta beköszön mindegyiküknek, noha nem is ügyfelük, vevőjük, ha meg épp nem néznek oda, akkor üdvözlésként kisautójával bevillog nekik a kirakaton.
Az én napomat mindenesetre megszépítette.

A közéleti show-műsorban a hülye szerepét osztották rá. Évek óta jól adja.
Én is be szoktam dőlni a skatulyáknak.

Görbe tükör rólunk - nézzétek meg :)

Megint a Kétfarkú Kutya Párt, és micsoda humor! A műsorvezető is jó.