A kutyával indított, amit olvasni is csak egyszer lehet, aztán sikítófrásszal továbblapozni, hogy ezt a verset soha többé...! Ám félóra múlva már a nevetéstől dőlt a hallgatóság. Ringatóztunk a magunkra ismerés, a döbbenet és az irónia hullámai között, hogy végül a Letölthető csengőhangok 21. századi csujjogatóin kacagjunk.
Aztán még ott maradtunk dedikáltatni, ami azért különös, mert N-nek jutott eszébe, ahogy a könyvvásárlás is, és ő állt sorba. Soha ilyet korábban!
sosem fordult még elő, hogy könyvet vettem? érdekes... :)
VálaszTörlésAz, hogy magadtól akarj sorbaállni, dedikálás... ilyenek korábban soha.
VálaszTörlésegyszer még sokat fog érni ez az aláírás.
VálaszTörléslehet, hogy ezt már nem érjük meg, de mégis... :)