"Szép" gesztusok, pénz... ha nincs mögötte figyelem, törődés, megértés, együttérzés, akkor alamizsna. Az alamizsna - álljon egy szám után bárhány nulla, vagy legyen bármekkora a "jótett" - önfényezésből vagy háborgó lelkiismeretből, mindenképpen ön- és közámításból fakad, megalázza a rászorulót, és átgondolatlansága miatt lukas zsákba hullik.
Hathatós segítség csak szeretetből születhet, áldozat és lemondás jár vele, ha "kényelmesen" adakozunk, az alamizsna.
"Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. Vannak, kik keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik. És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt. Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres. Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk. És vannak, akik kínnal adakoznak, és ez a kín az ő megkereszteltetésük. És vannak, akik adakoznak, és nem éreznek fájdalmat, sem örömöt nem keresnek, sem erényességet nem gyakorolnak ezáltal; Ők úgy adakoznak, miként amott a völgyben a mirtusz a levegőbe leheli illatát."(Gibran: Próféta)
Érzésem szerint nem Afrikában kell elsősorban segítenünk, nem a világot kell megváltanunk, azt tegyék azok, akik a környezetükkel már szembenéztek, és ott minden megtehetőt megtettek. Ha félelmünkben nem csukjuk be a szemünket, mindannyian óhatatlanul észre kell vegyük a környezetünkben azokat, akiken jó szóval, megértéssel, figyelemmel, együttérzéssel... és ha "tehetségünkből" futja, anyagi támogatással is segíthetünk. Vannak szükséget szenvedők, akik a nagyon kevesüket is megosztják a náluk rászorulóbbal. És az is az emberiségen való segítség, ha hozzátartozóinkat nem hagyjuk a cinizmus, érzéketlenség állapotába kerülni vagy ott megragadni, hogy sértsenek, rontsanak... Ez is a mi felelősségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése