Aki nálam betegebb volt, annak konkrétan nem volt lába, egy sem. Az ő csonkjai is engedelmeskedtek. Az én nyavajáim is. Nyilván ő sem konzultált az út előtt az orvosaival, ahogy én sem, különben nem indulunk el. McLaine-l egyet értve én sem hiszem, hogy a szenvedés feltétlen velejárója lenne az útnak. Ha szenvedünk, annak épp az az oka, ami az út előtt-után, azaz mi magunk.
"Repülni soha nem késő" - mondta egy bölcs. Csak el kéne hinni. Itthon is...
A Caminoról az első könyv amit olvastam Shirley McLaine könyve volt.
VálaszTörlésMagunkat visszük bárhová is megyünk. Ha magunkon nem változtatunk, egyformán szenvedünk vagy örülünk a világban bárhol.Itthon is!
Én is őt olvastam először, kb. 15 éve. Most olvasom másodszor. Fura, a helyszínek ismerősek, de 94-ben sokkal rosszabb infrastruktúra volt a camino-n, mint most. Ma nincsenek se patkányok a szállásokon, se kutyahordák az utakon.
VálaszTörlés