Tegnap a játékboltos - szőke, műkörmös, ám eredetileg programozó matematikus - szomszédom rákapott a Varga Lóránt Caminos-könyvemre, vissza se akarta adni. Végre a "hol aludtál, mit ettél, hogy tisztálkodtál" típusú faggatózás helyett olyanokat kérdezett, hogy égettem-e én is ruhát, és ez mit szimbolizál? A könyvben leírt egyik példázatot - melynek pár oldaláért adtam kölcsön egy órára - első olvasásra sikerült az aktuális problémájára vonatkoztatnia. Láttam rajta, hogy megértette, szokásával ellentétben ezt nem hárította el.
A néhány üzlettel odébb levő butik csinos alkalmazottja - akit a bolt tulajdonosnőjének csekély szellemi színvonalával azonosítottam, csak köszönésre méltattam - megállított, az utamról érdeklődött. A szokásos felszínes kérdések helyett, hogy megérte-e, ugye nem csinálnám meg még egyszer... értelmes tekintet, ezért neki valahogy sikerült öt perc alatt sarokpontokban megfogalmaznom a lényeget. Bólogatott az aggodalmamra, hogy ha nem írom le, elvész, felőrlődik minden ott szerzett tapasztalatom a hétköznapok malmában, és értette a camino-függővé válást is. Az óceánnál összeszedtem néhány kavicsot, többségüket személyre szabottan kaptam föl, néhánynak azonban nem tudtam a gazdáját, csak megtetszett különössége. A beszélgetés után úgy éreztem, a babakék oldalakkal bírót ennek az ismeretlen nőnek kell adnom. Boldog volt vele, értette mit jelent, hogy a világ végéről van, mondta, hogy a kék a kedvenc színe, és amint a szemébe néztem, láttam, hogy az is kék. Többé talán nem lesz idegen, ha úgy adódik, hogy nem beszélgetünk már, akkor sem. Az úton voltak ilyen váratlan találkozásaim.
Délután bejött egy erdélyi húszéves srác - volt már néhányszor -, ideköltözik, felvették a műegyetemre. Gratuláció, apró ajándék, aztán ücsörgés és duma egy órán keresztül. Lenyűgözött. Játszott színkörben (Puck, Woland...), olvassa a világirodalmat - pedig szülei nem adtak könyvet a kezébe - , elbűvölik verssorok, tudja Gaudit, történelmet konzekvenciákkal és összefüggésekkel, Poppert, Orwell-t, Bulgakovot számos rétegével, hitet és szkepticizmust, tudatosan figyeli önmagát, szembenéz a "puha" apját kompenzáló vadságaival (azt hiszi, mások is ilyen őszintén szemlélik magukat, hm...), pótvizsgával zárt iskolai évek, láncdohányzás, veszélyes kalandok és megnyert tanulmányi versenyek ... Rajong az Apple-tervezők humanizmusáért, kihajtogatott egy csöppnyi mp4-lejátszót, s ahogy beszélt róla, elhittem, mondatait befejeztem, hogy aki ilyeneket tervez, az világirodalmat olvas, értelmes zenét hallgat, képzőművészetet élvez. Tudja, hogy ma már nem lehet polihisztornak lenni, de mindenkor a tökéletesség felé kell törekedni.
Mesélte, hogy hatévesen kezdett barátkozni a betűkkel - azt hiszem, magától -, s egyszerre találkozott evvel a két szóval: Edison, reinkarnáció. Akkor megfogalmazta magának, hogy ő biztosan Edison reinkarnációja. Ma már nem hiszi ezt. A társadalmi elvárásokat nem követő, "rosszalkodós" ifjúkoruk hasonlóságáról tud, ám azt csak tegnap hallotta tőlem, hogy Edison vízfejű volt, és kisegítő iskolába járt. Meséltem ezt azután, hogy említette, az édesanyja a születése után tíz napig aggódott az orvosok véleménye miatt, hogy talán hidrokefáliás a fia. Nos, épp ő mondta, hogy Edison tekinthető az első villamosmérnöknek, találmányai nyomán pedig sok ember vált munkanélkülivé.
Kérdeztem, miért a villamosmérnöki kart választotta? Íme az indoklás:
Ez a mérnöki tudományok közül az embert leginkább figyelmen kívül hagyó, ő pedig szeretné a humanitást bevinni ide.
Szóval... hát izé... ez a srác nem egy húszéves ember. Féltem őt, mert ilyen sokrétű, átfogó tehetséggel és érzékenységgel ahhoz is külön tehetség kell, hogy megtalálja a helyét ebben a társadalomban.
Féltem és irigylem is őt.
A tegnapi naphoz még. Egy kispénzű, láthatóan rossz sorsú asszony jött be körülnézni, megjegyezte, hogy minden drága, de ha még meglesz a bolt, karácsonykor visszajön. Kérdeztem, miért ne lenne meg, ha másfél éve megvan? Hát hogyha rosszul fogunk gazdálkodni.
Aztán a fenti srác is tett egy megjegyzést, hogy ő most öt évig Pesten lesz, szívesen kipróbálná mindenünket, csak kérdés, hogy a bolt meglesz-e öt évig.
Tehát bejöttek idegenek, és hangosan kimondták a félelmeinket. Az úton kaptam hasonlóan direkt, azonnali tükröket.
Tegnap is megtörténtek a minden napra kirendelt csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése