Szerettem. Néha bosszantott a csibészsége, hogy megélhetésből újraszerkesztette, más címet adott a könyveinek, hogy a megírt százból kétszázat adhasson el. Bosszantott, hogy néha futószalagon írt, bár mindenben volt hasznosítható gondolata. Bosszantott, hogy bár a hegy már rég a lábaihoz ment, csak a halála előtt valamivel kezdett nőni a hite.
Bosszantott, hogy néhány összefüggést ő is képtelen volt meglátni önmagában... no hiába, mindig azt látjuk meg legnehezebben, ami az orrunk előtt van.
Öniróniája, kérdéseket nyitva hagyó kételyei, nyíltsága, őszintesége, bölcsessége példamutató volt mégis. Ismét szegényebbek lettünk egy Emberrel.
Nyugodjék békében!
Haragudtam is rá, szertettem is, sokat is tanultam tőle. Legtöbbszöt szívesen olvastam. Mindig szívesen hallgattam. Különleges ember volt. Jó, hogy köztünk volt.
VálaszTörlésVérbeli jó pedagógus volt. Csodákkal tudta megtölteni a szürke hétköznapokat. Látni és látattni tudott. Polihisztor az utolsó mohikánok egyike.
VálaszTörlésSzerintem ül valahol
VálaszTörlés- lábát lógázva -
egy szellemi létezésben,
és arra gondol; "Na, most már
nincs bennem kétely."
Aztán csak szomorú mosollyal
néz minket,
tévelygő halandókat...
A felhők széléről lógázza a lábát, hogy egy kissé megpihenjen, aztán - ahogy a hite vezeti - új ösvényekre lép, ...
VálaszTörlésJó utat, Tanár Úr!
Örülök, hogy éltünk egyidőben is. Nyugodjék békében.
VálaszTörlés