"Békeharc"

Ez a szó mindig egyet jelentett nekem a fából vaskarikával. A rendszerváltás előtt szocializálódva sokat hallhattam, olvashattam a korabeli médiában, volt alkalmam elmélázni fölötte, hogy milyen képtelenség.
No pedig ha jobban megnézem, én is békeharcos vagyok. Példa erre a néhány nappal ezelőtti Antiszemitizmus és üzlet posztban leírt történet is.
A megfélemlítéstől tartva megfélemlítettem, (ideiglenesen) térdre kényszerítettem egy fasisztát. Evvel én is energiát adtam a hazánkban lassan mindent elsöprő agressziónak. (Még csak nem is ez az egyetlen ilyen eset az életemben, de sőt...)

"Nem akarok hangosabb lenni a démonodnál, mert úgy pusztán félelmetesebb leszek nála." Ezt most olvastam egy másik blogon kommentben.

Valaki, akinek a szavára odafigyelek, fontosnak tartom, azt tanácsolta, hogy térdeljek le a számítógép-modem elé, és nagyon intenzíven gondoljak jókat a szerelőről. Egyedül ez vezethet bennem és körülöttem nyugalomhoz. No nem mintha ezt e tanács nélkül nem tudnám, ésszel legalábbis.
Szívvel nem sokkal könnyebb ez nekem, mintha Mengelének kellene segítő, jó gondolatenergiákat küldenem...

Bátorság és félelem a feldmárosok szerint

„Egyetértünk abban, hogy az, hogy van-e élet a halál előtt, többek között azon múlik, hogy valaki miképpen tud akkor is szabad maradni, ha pisztolyt tartanak a halántékához, vagy hogy képes-e átlátni, hogy a szeretet nem más, mint a másik ember másságának teljes elfogadása és a valódi párbeszéd. Mindehhez persze bátorság kell. A szeretet pedig munka, és a bátorság nem egy a félelemnélküliséggel.”
(A Feldmár Intézet alapítói)

Megint Bera, de most a Corvintetőn

Pénteken felvitt a Corvintetőre, ahová már régóta vágytam. Jó volt látni a várost onnan, takaró és Becherovka is melegített.
Fura a 17 évvel ezelőtti önmagamat látni. Legalábbis a nagy hasonlóságot, még ha nem is teljesen ugyanaz a háttér, de a motivációk azonosak. A "tévutak" is. Mégse lehet mit mondani, mit tenni ellene. Észérvek nem használnak ott ahol érzelmi hiányok vezérelnek. Nincs más, mint biztatni, hogy ha már be kell ezeket az utakat járnia, próbáljon minél többet tudatosítani, minél inkább megélni, nem csak átélni vagy túlélni. Ez később még hasznára válhat. Tanulni mindenből lehet. Hiszen már most sokkal okosabb néhány dologban, mint én voltam, vagy vagyok.

Nem elég a hasonlóság, most épp abban az épületben dolgozik, ahol valaha én is. Valaha, amikor ez a blogger-lány tán még oviba se járt :)

A pozitív gondolkodás csapdája

"Ha elhiszed, hogy sikeres lehetsz, az is leszel." Évek óta ez áll egy ismerősöm iwiw-oldalán. De ha felmerül, hogy beüljünk valahová egy tea mellé, nem lehet, ilyesmit nem engedhet meg magának. Tudom róla, hogy egyébként is filléres gondjai vannak. Én fizettem ki egy sikertelen külföldi munkavállalásból hazajutását.

Másik ismerősöm kora tavasztól napszemüvegben jár, saját bevallása szerint azért, hogy ne lássák a szemét, a lelke tükrét. Szerintem meg még azért is, hogy ő se lásson meg másokat.
29 évesen még nem vált le a szüleiről, nem dolgozik, nem vállal felelősséget, nem dönt...
"Azért kell választani és dönteni, mert ez egyben tartja az embert" - fogalmazta meg találóan nemrég eltávozott gondolkodónk.
Szintén saját elmondása szerint mindentől fél. MINDENTŐL. Tesz-vesz, jön-megy, épp csak nem él. Helyette például engem faggat az életemről, mert az nem neki fáj, és csak addig, hogy ne is fájjon. Szintén életpótlékként Coelho-t, A. J. Christian-t, és más filléres „misztikusokat” olvas, belső utazások, külső tapasztalatok begyűjtése helyett ezek alapján mér, bírál, ítél. Sztereotípiák mondogatása közben pedig iszik, depressziós hullámok között hánykolódik, gyakran érzéketlen, és olykor gonosz is...

Tragikum-fóbia. Ezt a kifejezést Popper Péter használta, amikor az amerikanizálódásról írt. A valaha ésszerű, az üzleti életre és munkahelyre vonatkozó „keep smiling”-szabályból mára kényszeredett „pozitív gondolkodás” vált. Mutassuk azt, hogy boldogok vagyunk, legalábbis elégedettek, és tagadjuk el, hogy baj van bennünk és körülöttünk, sőt tegyük ezt olyan jól, hogy mi se érezzük! Legjobb, ha nem is érzünk egyáltalán semmit, csak tesszük, amit várnak tőlünk. Ha még nem vagyunk elég profik ebben, befizethetünk agykontrollra, vagy más korszerűbb kurzusra.

Pedig ha nem engedjük magunkhoz, magunkba a tragikumot, nem éljük meg mélyen a magunk és mások szenvedését, nem tudjuk megélni a valódi örömöt sem. Ha elkerüljük a megélést, az átérzést, hogy így elkerüljük a fájdalmat is, akkor a megtapasztalás hiányában nem csak ostobák maradunk, de csupán valahány százalékos életet élünk.

Popper példája sarkít:

Vannak helyzetek amikor „depressziósnak lenni szinte erkölcsi kötelesség… Talán azt kellene gyógyítani, aki vidáman lubickol ebben a mocsárban.”

Szélsőség, de van benne igazság, és ő ismeri a másik oldalt, a két angyal legendáját is, mely ezen az oldalon is olvasható.

Valahogy úgy lenne jó, hogy szembenézünk, aztán a látottakat megtanuljuk ép lélekkel elviselni. Sok más definíció mellett nem ezt nevezik bölcsességnek, gerincességnek, spirituális vagy egyszerűen csak emberi tartásnak?

Antiszemitizmus és üzlet

Boltunk számára megrendeltem az internetszolgáltatást a UPC-nél. A megbeszélt napon megjelent egy fiatalember, aki csak úgy az utcáról nyeglén, számonkérően kérdezte, mit gondolunk - én és a bent álló villanyszerelő -, hogy kéne neki itt bevezetni a kábelt? Mert a homlokzatot burkoló csiszolt mészkőlapokat nyilván nem vésheti meg, nem örülne neki "a ház". Vállvonogatva néztünk össze, én a villanyos, hogy nekünk ehhez mi közünk, ahogy akarja. Az ügyfélszolgálaton csak azt ellenőrizték, hogy ebben a házban van szolgáltatásuk, technikai paraméterekről nem kérdeztek.
No de akkor próbáljuk meg a lépcsőház felől! Igen, csakhogy az meg valódi márvánnyal van burkolva, nyilván azt se lehet megfúrni, kivésni... Emberünk már türelmetlen volt, hogy ennyi ideje neki nincs, nekem pedig szükségem van netre, tehát hirtelen kitaláltam, hogy talán a pince felől. A gondnok azonban csak egy részét tudta kinyitni, a boltunk alá eső légópincét épp nem, azt egy parkettás bérli. Nosza ki az utcára, ahol az iparos száma táblán látható, telefon, és szorongás, hogy ugye nem épp Csepelen dolgozik, de szerencsére csak a közelben. Hazaszaladt, kinyitott, és végigvárta a másfél órás műveletet a "kiskabos" kinézetű parkettásunk. Ja, mert hogy kábelesünknél nem volt elég hosszabbító sem, így azt előbb még a szomszédos üzletekből fel kellett hajtanom. Felmerült még az a kérdés is, hogy honnan lehet tudni, hol kezdődik a mi boltunk, nehogy már valamelyik másik üzletbe fúrjon bele. Szóval elbabráltunk egy darabig. Amikor a hosszabbító ellátta a szolgálatát, visszavittem gazdájának, így ez idő alatt magára hagytam a kábelest és a "kiskabost". Arra értem vissza, hogy a UPC-s "szakember" dühödten szidalmazza a szomszédokat, sunyi, irigy disznóknak nevezi a zsidó "népséget", így reagálva le parkettásunk történetét, miszerint is a lakók egy része nem akar hozzájárulni a lakása bővítéséhez. A kábeles kirohanására emberünk behúzta a nyakát, én pedig avval próbáltam menteni a helyzetet, hogy ilyesmi mindenhol előfordul, nálunk Angyalföldön is. Válasz: akkor ott is zsidók laknak!
A lenti aknamunka végeztével egy percre kettesben maradtam a fiatalemberrel, nem bírtam ki szó nélkül, megjegyeztem, hogy nem jó ötlet épp az Újlipótvárosban zsidózni, bár szerintem sehol nem jó ötlet, és nem méltó egy multinacionális cég képviselőjéhez. Úgy felhúztam magam, hogy azt is hozzátettem, be fogom panaszolni a munkahelyén, mert ezt én nem tűröm, még akkor sem, ha most az ő idejük jött el.
Erre ő húzta be fülét-farkát, visszaérve az üzletbe a saját telefonjáról elintézte a modem regisztrálását, noha korábban azt is csak úgy hozzám vágta, hogy ugye tudom, hogy regisztrálnom majd nekem kell, ő nem köteles engem betanítani, majd kérjek meg valakit, hogy csinálja meg, ha én nem értek hozzá.
Most már azonban be akart hízelegni.
Nekem meg annyira elegem volt az egész hercehurcából, hogy végül persze nem tettem panaszt. Eladtam a lelkem egy regisztrálásért.

Otthon meg hallgathattam a zsidó páromat, hogy ha így viselkedem, ne csodálkozzak, ha egyszer majd betörik a kirakatomat, felgyújtják az üzletemet...

Jó reggelt!

Ismét egy díj

Kiyná Mathir-tól kaptam egy "született tehetség"-díjat. Amit nagyon köszönök, nagyon kedves Tőle! Sajnos mostanában se időm, se kedvem az átvételével járó procedúrához, úgyhogy ezt inkább most nem teszem ki ide.

Egyébként is, nem mint blogger, hanem mint grafológus kaptam :)

"A nép nevében"

Ha az elmúlt hetekről ismerős is e mondat, ne feledjük, hogy a francia forradalom tömeges kivégzéseit is így szentesítették. Többek között a Rákosi-korszak koncepciós perei, gyilkosságai, az '56 után következő "elszámoltatás" szintén e szólam kíséretében zajlottak.

A diktatúrának csak ugyanolyan a természete, akár balról, akár jobbról érkezik...

"Ha jobbra csálé, balra bakafánt." (Karinthy)

"A hatalomra került tömegember magával hozta az erőszak elhatalmasodását, egy új barbár szemlélet születését. A 'tömegmámor' megszabadít 'az én felelősségétől', az egyén felolvad a tömegben, és 'nem sokat törődik a menetelés céljával'. (Th. Mann)

Popper mesélt egy egyetemi társáról, aki '56-ban egy megmozduláson elkiabálta magát, hogy "Aranyfogat a parasztnak!". Lelkes éljenzést váltott ki a tömegből.

"A műveltség - mint ezer évek kultúrájának esszenciája.
- Az erőszak - mint a műveltség elpusztítója.
- A csőcselék - mint az erőszak hordozója.
Tehát a műveltséget a hatalomra került csőcselék rúgja át a másvilágra - vagy le a pokolra."
(Popper Péter)

A műveltség nem azonos sem a tanultsággal, sem az intelligenciával. Példa erre egy erőszakra törő jogászasszony is ...

Utóirat: Párom szerint ezért, és a hasonló politikai témájú posztjaimért engem elsők között fog falhoz állítani a "forradalom". No legalább megszabadul tőlem :)

Bibliothéque Pascal

Szerintem már mindenki látta hetekkel énelőttem. Aki mégsem, nézze meg!
Képtelen vagyok írni róla.

Hajdu Szabolcs tud valamit az életről.

Harcsa Veronika

Maga írja a dalait, és milyen jól teszi.

Cigány, politika, felelős...

A tervek szerint Balog Zoltán református lelkész lesz az új kormány cigány-politikai felelőse. Az Index interjújában ilyen kijelentéseket enged meg magának:
"...világossá kell tenni, hogy hiába éhes nagyon valaki, a bűn nem a járható út...Nincs olyan elveszett helyzet, amiben az embernek ne lenne választása a jó meg a rossz megoldás között..."
Gondolom, nem ezen szégyenletes sztereotípiák miatt próbálta ő és pártja utóbb megakadályozni a cikk megjelenését.
A lelkész beszél elrettentésről, életfogytiglani börtönbüntetésről, arról, hogy az egyházak, különösen a protestáns egyházak tudnak igazán közösségi teret, és (át)nevelést nyújtani a romáknak...

Szerintem számos olyan élethelyzet van, amikor nincs választás jó és rossz megoldás között. Ha körülnézni fájdalmas is, klasszikusokat forgatni nem tilos. A nyomorultakból emlékszem egy gályarabra, akit azért ítéltek életfogytiglanra, mert éhező családjának egy cipót lopott. Mi lett volna itt a jó választás? Munka nem volt számára, a családjáért felelősséggel tartozott. Bűn nem megtenni értük mindent, mint ahogy lopni is bűn.

Balog is csak szép ábrándokról mesél, akciótervekről, melyeket ő átfogó programnak vél. Az újságíró idevonatkozó kérdésére paranoid választ ad. A hatékony, azaz tartós, hosszútávú anyagi fedezetről hallgat. Az pedig meg se fordul a fejében, hogy az élethosszig börtönben tartás mennyibe kerül a vagyonát egyébként féltő többségi társadalomnak, s hogy ezt az összeget mennyivel humánusabb, gazdaságosabb lenne a célcsoport kultúrájához, életmódjához szabott képzésekre, munkahelyteremtésre fordítani.
Lélektanból pedig vagy képzetlen, vagy csak elfelejtette, amit tanítottak neki: mintha nem tudna a frusztráció-agresszió/regresszió láncolatról.

Egyébként azt sem hiszem, hogy a mi társadalmi berendezkedésünk olyan jó, annyival felsőrendűbb, hogy mindenáron ehhez kéne asszimilálni a romákat. Nem is működik a dolog. Inkább hiszek a kölcsönhatásban, abban, hogy volna mit egymástól tanulnunk.

Féltem őket, s féltem az országot a kíméletlen, rideg protestáns-etikát valló Balog-féléktől.

Valaminek vége van...

Nem tudom túltenni magam Popper Péter halálán.
Nem volt Mester, abban az értelemben legalábbis nem, ahogy vezetésre vágyó rajongói gondolták. Tele volt pszichoszomatikus betegségekkel, a nők, az anyja felé ha agyban nem is, de szívben megoldatlan zavarokkal, a külvilág és önmaga felé konfliktusokkal, végül pedig egyre hígabb, önismétlő könyveket írt. Talán az élete feldolgozásának kísérletei voltak ezek... nem tudom.
Mester volt abban az értelemben mégis, hogy tanított bennünket minden kijelentésben kételkedni, körüljárni, megvizsgálni, megtapasztalni. Tanított bennünket önmagunkkal szembenézni, tévútjainkkal megbékélni, dolgainkat rendbe tenni, s nyitott szívvel, aggyal körülnézni a világban.
Értékmutató bója volt, most úgy érzem, utolsó az ilyen fix pontok között, "fehérek közt egy európai."

Szimbolikus, hogy éppen nagypénteken, Krisztus keresztre feszítésének estéjén, a világ spirituális elsötétedésekor lett rosszul. Ahogy szimbolikusnak tűnik az is, hogy a választások, kormányváltás körüli hazai elsötétedésben ment el.
Ez utóbbit talán fel is róják majd neki azok, akik hamis képet sugallnak róla a korábban független, néhány hete azonban szélsőjobbos hívószavakkal operáló Indexen.

Voltaképpen irigylem. Meglehet, hogy most nemcsak valóban végleg, de a legjobb pillanatban távozott e hazából, és az élők sorából is.

Számomra élhetőbb világ volt az, melyben egy levegőt szívhattam vele. Pótolhatatlan hiányt hagyott maga után.

Jó utat Tanár úr!

Ma meghalt Popper Péter

Szerettem. Néha bosszantott a csibészsége, hogy megélhetésből újraszerkesztette, más címet adott a könyveinek, hogy a megírt százból kétszázat adhasson el. Bosszantott, hogy néha futószalagon írt, bár mindenben volt hasznosítható gondolata. Bosszantott, hogy bár a hegy már rég a lábaihoz ment, csak a halála előtt valamivel kezdett nőni a hite.
Bosszantott, hogy néhány összefüggést ő is képtelen volt meglátni önmagában... no hiába, mindig azt látjuk meg legnehezebben, ami az orrunk előtt van.

Öniróniája, kérdéseket nyitva hagyó kételyei, nyíltsága, őszintesége, bölcsessége példamutató volt mégis. Ismét szegényebbek lettünk egy Emberrel.

Nyugodjék békében!

Néhány betegség lelki oka

Agyalapi mirigy – Irányítóközpont (mások irányítanak).

Ajakrák – Lenyelt sérelmek, mások hibáztatása.

Alhasi görcsök – Félelem, bizonytalanság.

Alkoholizmus – Talajvesztettség, értéktelenség tudata. Lelkiismeretfurdalás. Az Én elutasítása.

Allergia – Fél, hogy… Lemondás a hatalomról. Kire vagyok allergiás? Teremtő elementálok fel nem ismerése.

Angolkór – Érzelmi alultápláltság. Szeretet és biztonság hiánya.

Aranyér – Múltból átmentett harag. Zavarok az elengedésben. Leterheltség, aggódás a határidők miatt.

Ágybavizelés – Rettegés az egyik szülőtől (lehet karmikus emlékkép).

Ájulás – Félelem. Erőt meghaladó feladat. Nem akarok tudomást venni a külvilágról, ez nekem már sok (védelem).

Állkapocs problémái – Harag, neheztelés, bosszúvágy, agresszivitás.

Álmatlanság – Félelem, nyugtalanság, bűntudat. Félelem a szellemvilágtól.

Balesetek – Magatehetetlenség, kitörni vágyás, agresszivitás.

Belek – Szükségtelen elengedése, illetve el nem engedése.

Boka – Mozgékonyság, irányváltoztatás képessége.

Bőr – Az egyéniség védőburka. Elfojtott harag. Fenyegetettség érzete. Érzelmi állapot visszatükröződése.

Bőrkeményedés – Merev nézetek, állandó rettegés.

Bőrkérgesedés – Védőpáncél növesztése a bántó ingerek ellen.

Bőr pigment hiány – Vitiligo – Kötődés hiánya, kitaszítottság.

Bright kór – Gennyes vesegyulladás – Alacsony önérték, állandó kudarc veszteség érzete.

Candidiázis – Gombás megbetegedés – Szétszórtság, harag. Bizalmatlanság mások irányában, de közben vágy az emberi kapcsolatokra.

Cellulitis – Kötőszövet gyulladás – Megrekedés gyermekkori traumánál. Ragaszkodás a múlt fájó emlékéhez. Rettegés az önállóság.

Cukorbaj – Visszafogottság, mély fájdalom, szeretethiány, sóvárgás a múlt emlékei iránt. Pl. szép lehetett volna, ha…

Csalánkiütés – titkos félelmek, a dolgok eltúlzása.

Csecsemőkori asztma – rettegés az élettől. Nem jó itt lenni.

Csecsemőmirigy – Az élet veszélyes. Mindenki ellenem van.

Csípő – Döntő pillanatban az egyén fél lépni.

Csomók – Neheztelés, kudarcélmény, lelkifurdalás

Csontok: Törés – Lázadás a halalom ellen.

Deformitás: Szellemi túlfeszítettség, rugalmatlanság.

Csontvelőgyulladás – Harag, csalódás az életben. Támasznélküliség.

Csorgó orr – Elfojtott sírás, tehetetlenségérzet.

Csukló – Lendület és fesztelenség.

Dadogás – Önkifejezés hiánya. Nem szabad sírni. Bizonytalanságérzet. Nem veleszületett dadogásról van itt szó.

Daganat-tumor – Önfejűség, merev gondolkodás, helytelen programozás

Méhdaganat, cista – Nemiségben esett csorba.

Duzzanat – Merev gondolkodás, régi fájdalmak cipelése.

Ekcéma – Kibékíthetetlen ellentétek, érzelmi kifakadások hiánya.

Elmebaj – Menekülés a családból. Eltávolodás a valóságtól. Elkülönülés. Nem veleszületett elmebajról van szó.

Emlékezetkihagyás: Amnézia – Félelem, menekülés az élettől, akaratgyengeség.

Epekőbántalom – Keserűség, keménység, büszkeség, rosszallás.

Epilepszia- Üldözöttség, belső küzdelem, önpusztító erők.

Égési sérülések – Harag, lángoló gyűlölet, heves indulatok.

Émelygés, hányinger – Egy gondolat, egy élmény elutasítása. Félelem.

Érelmeszesedés – Ellenállás, feszültség, szűklátókörűség, elfordulás az értékektől.

Étvágy – saját érzelmek megvetése. Biztonságvágy.

Beteges éhség – Az élet veszélyes, félelem, fenyegetettség.

Fehérfolyás – A férfiak kihasználják a nőket. Egy partner ellen irányuló harag.

Fejfájás – Kemény önkritika. Az én alábecsülése.

Fekély – Önbizalomhiány, emésztő gond.

Fertőzés – Ingerültség, harag, bántalom.

Ficam – Harag ellenállás. Ragaszkodás a megszokott útirányhoz. Merevségből kimozdulni – felszólítás.

Fogak – Elhatározások. Rágódás a helyzetek miatt. Fontos döntések halogatása. Képtelen az átgondolásra és határozásra.

Frigiditás – A nemi örömök elítélése, megtagadása. Érzéketlen partner.

Fulladásos roham – Az élet veszélyes. Megrekedés a gyermekkornál.

Fül: Fülcsengés – Az őrangyal figyelmeztetése.

Zúgás : nem a belső hangra figyelek.

Fájás: Ne kelljen hallani.

Gerincoszlop – Az élet hajlékony tartóoszlopa.

Gerincoszlop görbülése – Merevség, kitartás a régi elképzelések mellett. Akaratgyengeség, hitehagyottság.

Gégehurut – Nem meri felemelni a hangját. Dühében szóhoz sem jut. Neheztel a hatalomra.

Golyva – Strúma – Áldozat, kudarcok, kielégületlenség (megértés hiánya). Elég volt a bántalmakból.

Görcsök – Görcsös ragaszkodás, feszültség, aggódás, megragadás.

Gyermekkori betegségek – Gyógyszer, kábítószer-függőség. Menekülés az én elől. Önszeretet hiánya.

Gyomor bántalmai – Rettegés az ismeretlentől. Alkalmatlanság az új átlényegítésre.

Fekély – Önbizalomhiány. Mások kedvébe próbálj járni.

Égés – Önmarcangolás, aggódás, félelem (maró).

Hurut – Örökös bizonytalanság. Leépülés érzete.

Rontás – Rettegés, mohóság, irigység, szorongás.

Hascsikarás – A környezetben mindenki ingerült és bántóan viselkedik.

Hasmenés – Elutasítás, kapkodás.

Hasnyálmirigy Az élet édessége.

Felsőrész – Érzelmi háttér hiánya, szeretet elfojtása, hiánya, - jövőt szimbolizálja.

Közép – Bűntudat, múlt terhei, az élet terhes – jelen.

Alsórész – Bizonytalan anyagi háttér – derék – múlt.

Hepatitisz – Ellenállás a változásra, félelem, harag, gyűlölet, düh.

Hidegrázás – Szellemi beszűkülés. Visszahúzódás. Hagyjatok békén.

Húgyhólyag panaszai – Ragaszkodás idejétmúlt nézetekhez, szorongás érzelmi beszűkülés, érzelmek visszatartása.

Hörghurut – Elmérgesedett családi légkör. Heves viták. Olykor túl nagy a csend.

Idegek – Kapcsolat a külvilággal. Információcsere.

Idegesség – Lázas kapkodás, bizonytalanság, aggódás, erőfeszítés, félelem.

Idegösszeomlás – Túlzott Én központúság.

Impotencia – Kényszer a bizonyításra, bűntudat, feszültség, előítéletek, gyűlölet egy korábbi partner ellen.

Influenza – Tömeghisztéria, befolyásolhatóság.

Isiász – Képmutatás, rettegés a jövőtől, anyagiak miatti félelem.

Izületek – Az élet fordulópontjait és a könnyed váltást jelképezi.

Reuma – egy izületre terjed ki – Elnyomottság, becsapottság érzete, a körülmények ócsárolása.

Ujjakra, vagy több izületre terjed ki: Büntetni, visszavágni. Szemrehányás, kifosztottság.

Ujjak: Hüvelyk – Intellektus, aggódás.

Mutató – Ego, félelem.

Középső – Harag, nemiség.

Gyűrűs – Bánat.

Kisujj – Család, színlelés.

Kar – Képesség az élmények befogadására.

Kelés – Harag, forrongás, háborgó indulatok.

Kéz – Tart és kezel. Megmarkol, szorít, megragad, elenged, simogat, odavág.

Klimax. – Félelem a nőiesség elvesztésétől, az öregedéstől. Önbizalom hanyatlása.

Koleszterin – Az öröm csatornái elzáródnak, félelem az öröm elfogadásától.

Kóros étvágytalanság – Az élet megtagadása, szorongás, önutálat.

Könyök – Irányváltoztatás. Új élmények befogadása.

Köröm Bizonytalanság, védelem.

Köröm rágása – Önemésztés, gyermeki dac.

Köszvény – Uralkodási vágy, türelmetlenség, harag.

Kötőhártya-gyulladás – Harag, csalódottság az életben látottak miatt.

Kövérség – Védőpajzs. Önvédelem, túlérzékenység.

Láb: comb – Ragaszkodás koragyermekkori traumához.

Lábszár – Rettegés a jövőtől az előrehaladás megtagadása.

Lábfej – Önmagunk, az élet és a többiek megértése. Rettegés a jövőtől, megfenekléstől.

Láz, hőemelkedés – Izzó harag.

Leukémia – Az élet befogadásának képtelensége. Belső gyötrődés, önkínzás, kétségbeesés.

Légzés – Az élet befogadásának képessége.

Mandulagyulladás – Félelem elfojtott érzelmek és ambíciók, önkifejezés hiánya.

Máj – A harag és alacsonyabb rendű érzelmek székhelye.

Máj Betegségei – Örökös panaszkodás. A beteg állandóan hibát keres önmagában és tetteivel igazolja azt.

Meddőség – Nincs belső igény az anyaságra, vagy félelem az élet természetes menetétől.

Mell ciszta – Túldédelgetés, gondoskodás.

Csomók – Basáskodó magatartás.

Feszülés – Táplálék megvonása.

Melléküregek – Egy szeretett személy bosszúságot okoz.

Mellékvese – Kishitűség, önhanyagolás, szorongás.

Menstruáció előtti zavarok – Saját hatalom átruházása a külvilágra. Idegenkedés a női test folyamataitól.

Menstruációs zavarok – Nőiesség elutasítása, bűntudat, rettegés.

Merev nyak – Egyoldalú felfogás, hajlíthatatlanság.

Migrén – Kitörési vágy. Ellenállás az élet természetes menetének, szexualitás keltette szorongások. Fejben megélt szexualitás.

Nyirokmirigy gyulladás – Az élet lekicsinylése, mások hibáztatása, áthárítás. Beteges önkritika. A beteg hozzáállása mindenhez. „Hát nem borzasztó?”

Mozgásbetegség – Rettegés az események fölötti uralom elvesztésétől.

Narkolepszia – alvás kényszer – Elhárítás, rettegés. Menekül a feladatok és körülmények elől.

Nátha – Zavarodottság, sok minden zajlik egyszerre. Érzelmi zaklatottság, kisebb sérelmek.

Nyak panaszai: Önfejűség, hajlíthatatlanság.

Nyáktömlő gyulladás – Elfojtott harag.

Nyírok betegségei – Figyelmeztető jel. Az elmét ismét az élet legfőbb dolgai, a szeretet és a boldogság felé kell fordítani.

Orr vérzése – igény a megbecsülésre. Esdeklés a szeretetért.

Orr polip – nem kívánt gyermek, veszekedések.

Ödéma – Nem akarok valakit, vagy valamit elbocsátani.

Pajzsmirigy – Sértődöttség. Soha nem tehetem azt, amit akarok. Mikor kerülök sorra?

Petefészek – A teremtés kiindulópontja. Kreativitás.

Pikkelysömör – Félelem a megbántástól. Az érzékek és a szellem eltompítása, érzések elfojtása.

Porckorongsérv – Talajvesztettség, határozatlanság, döntésképtelenség.

Rák – Mély sebek Neheztelés régi sérelmek miatt. Titkos bánat emészti a testet. Gyűlölet, kétségbeesés.

Reuma – Tehetetlenségérzet, szeretethiány, keserűség, neheztelés.

Sclerosis multiplex – Merevedett gondolkodás. Keményszívűség, vasakarat, hajlíthatatlanság.

Sérv – Megszakadt kapcsolatok, nyomasztó gondok, túleröltetés. Félreértelmezett önkifejezés.

Szaruhártya gyulladása – Engesztelhetetlen harag.

Száj betegségei: Megingathatatlan nézetek, merev gondolkodás, zárt világkép.

Szem betegségei – nem szívesen látja, ami életében végbemegy.

Gyermekeknél: Rövidlátás – A jövőkép bizonytalan

Távollátás – Rettegés a jelentől.

Összetérő kancsalítás – Nem akar szembesülni a külvilággal, önellentmondás.

Szemtengelyferdülés – Fél szembesülni önmagával.

Széttartó kancsalítás – Nem mer szembenézni a jelennel.

Szürkehályog – Képtelen boldogan előretekinteni.

Retina leszakadás – az anyag eltereli a szellemtől a figyelmet.

Zöldhályog – Engesztelhetetlenség. Régi sérelmek okozta feszültség túlnyomása.

Szédülés – Csapongás, szétszórtság, szemlélődés elutasítása. Külső ingerek elutasítása.

Székrekedés – Ragaszkodás az idejét múlt nézetekhez, megragadás a múltban, fösvénység.

Szélgörcs – Szorongás, megemészthetetlen gondolatok, érzelmi túltelítettség.

Szív betegségei – érzelmi válság, örömtelenség. A szív megkeményedik, hajlam a stresszre.

Szívroham – a pénz utáni hajsza kiszorítja a szívből az örömöt.

Szívkoszorúér trombózis – Magányérzet, riadtság, kisebbségérzés, önmarcangolás, kishitűség.

Szívszorítás – Talajvesztettség, meginog az életbe vetett hit.

Térd panaszai – Önfejűség, önteltség, hajthatatlanság, félelem, rugalmatlanság. Alázat hiánya.

Torok betegségei – elfojtott harag, önkifejezés hiánya, ellenállás a változásnak, az egyén képtelen szót emelni önmagáért.

Tuberkulózis – Önzés sorvasztja a testet. Birtokolni vágyás. Kegyetlen gondolatok, bosszúvágy.

Tüdő betegségei – Búskomorság, bánat, félelem az élet befogadásától. Nem érzi méltónak magát a teljes életre.

Tüdőgyulladás – Újra és újra fellépet sebek, letargia.

Tüdőtágulás – Érdemtelenül élni nem lehet. Félelem az élet befogadásától.

Üszkösödés – Mentális zavarok.

Ütőerek – Örömöt hordoznak.

(Forrás: Gabilla)

Ez is egy rendszer. Épp oly találó, mint a Dethlefsen-Dahlke féle, vagy a csakrákon, meridiánokon alapuló. Végül is minden út Rómába, akarom mondani, Önmagunkba vezet.

Valami régi vicc

- Nálatok Magyarországon van antiszemitizmus?
- Nincs. De igény lenne rá!

Elvágyódás

Kaszás Attila valóban elment, Rúzsa Magdi pedig maradt, hogy megpróbálja megvalósítani az álmait...

Ez egy jó kis elvágyódós dal. Ki ne gondolt volna olyasmire, hogy milyen jó lenne remetének, apácának, szerzetesnek, jóginak lenni, egy szerencsésebb országba költözni, vagy valamilyen másik életre váltva hátat fordítani ennek a katyvasznak? De ha itt van dolgunk, tanulni valónk ezen a helyen, szerepkörben, a saját életünkben, akkor nem menekülhetünk...

Liberális nagyfiúk után jobbos kisfiúk

Ilyen még nem volt, hogy a személyes életem és a társadalomé ennyire egybecsengjen...

Mindenesetre most fókuszáljunk a vasárnapi választásokra. És arra, hogy akik jönnek, talán húsz évig el se mennek.

Mindez alig egy héttel Húsvét után. Nem tanulunk, két ezer éve sem.

Annyira nem követem a napi eseményeket, hogy csak a múlt héten vettem észre: Vona Gábor kormányfőjelölt. Így csak egy hete vagyok egyre dühösebb a Meggyesi-Gyurcsány-Kóka-Fodor vonalra. Ezért. Minden másért lehetek minden más vonalra is.

Volt egy reményekkel és csalódásokkal zsúfolt húsz évünk. Most jön egy másik, ami csak tragédiát vetít előre. Ha ezt akarjuk, hát megérdemeljük.

"Húsz évig tart akkor is, mert
Húsz év nyúvév, az húsz év nyúvév." (Sziámi)

Utazzunk húsvétkor a Mennyország Touristtal!

Húsvéti extra

Meghalt az élő babájuk, amíg a virtuális gyereküket nevelték.

Körülöttünk mi hal meg, amíg a neten "élünk"?

Erdélyi naptár - április

Szép napos húsvétot kívánok Mindannyiónknak!