Pilisszentlélek tavaszi furcsaságai

Itt még megvolt

Valahol itt tűnt el, és került elő

Az úgy volt, hogy egész héten valahogy megmagyarázhatatlanul éppen a Pilisbe vágytam, ám esélyt sem láttam rá, hogy eljutok oda. Nem is beszéltem erről a vágyról a környezetemben. Aztán ma váratlanul mégis oda kerültem. Az is meglepetés volt, hogy a kiskutya jöhetett, rá nem gondoltam.

Mandula 11 éves, és soha nem szokott eltűnni. Most egyik pillanatban még mellettem volt, másikban pedig sehol. Pedig semmi zajt, csörtetést nem hallottam, ami utalt volna arra, hogy amíg másfele nézek, ő elszaladt valamerre a sűrű aljnövényzetben. Majd egy óra keresés, hívogatás, a köddé válása helyszínére való többszöri visszatérés után egyszer csak ott állt, ahol eltűnt, ahol épp akkor néztem féltucatszorra körbe, és egyszer csak mégis ott volt, megint zajtalanul. Békésen szaglászott maga körül, mintha mi sem történt volna.
Szerintem elnyelte a föld, aztán kiköpte. Pedig én már kezdtem belenyugodni, hogy ennek így kellett lennie valamiért, és majd vigyáz rá a hely jó "szelleme".
Mindenesetre remélem, hogy legalább elintézte azt - bárhol is járt -, amiért nekem ide kellett jönnöm, hogy ő ide jöhessen :)
Valamiért Stephen King Álattemetője is eszembe jutott. Bár szerintem az eltűnt Mandula ugyanaz a Mandula, aki visszajött, nem lett rosszabb, de sőt, mintha ma délután a szokottnál valamivel békésebben heverne a lábamnál az asztal alatt...