Az elmúlt hónapokban:
- szembesültem az irigységemmel,
- az elméletben is csak lappangó tudás után most meg is tapasztaltam, meg is értettem, hogy a frusztráció-agresszió láncolatban a gonoszságnak is helye van, az is az agresszió egyik megjelenési formája,
- megértettem, hogy életkor, világnézet, életstílus, intelligenciahányados nem számít, ha ugyanott vagyunk elakadva, ugyanabban van (lenne) tanulnivalónk,
- valamivel többet tudtam meg a függőség természetéről (a sajátomról és a hozzám közelállókéról is),
- kezd világosabbá válni; lehetnek másnak olyan körülményei, amiket irigylek, mégsem biztos, hogy a baja kisebb az enyémnél, de legalábbis eltér a tűrőképességünk, és lehet, hogy valaki kevesebbet bír, így jobb hátérrel is ugyanott vagy lejjebb van, mint én,
- ... hogy a lustaság mint olyan, nem létezik, az ambiciótlanság, a semmittevés is frusztráció, sérülés következménye, és lehet, hogy az ilyen motiválatlan embernek arra megy el minden energiája, hogy egyszerűen csak életben maradjon,
- egészében véve igen-igen nagyító tükröt kaptam a saját fogyatékosságaimról,
- közelebb kerültem annak megértéséhez, vagy megérzéséhez, hogy magamhoz hasonló embereket vonzok be az életembe, és ez így van akkor is, ha ők tagadják a hasonlóságot, a közös tanulnivalót, vagy ha én nem veszem azt észre.
Érdemes leltározni?
VálaszTörlésIgen, legkivált akkor, ha ezt a leltárt kérték tőlem :)
VálaszTörlésHát igen, a fölsőbb hatóság kérésének muszáj eleget tenni. De aztán be lehet suvasztani az irattárba porosodni a listát.
VálaszTörlésJó, majd besuvasztom. :)
VálaszTörlésEgyébként nem felsőbb hatóság, hanem egy konkrét személy kérte tőlem. Én meg itt teljesítettem, ha már naplót írni mostanság nincs időm.