Látni és szeretni... kicsit bővebben

Erről írtam már korábban.

Hogy mi van a látás előtt, azt naponta tapasztaljuk. És utána: Csernus látja az embereket, de nem szereti, önmagát sem tudja, dühös, ámít és rombol. Popperre figyelni kellett, hol kétségek gyötörték, hol iróniával szemlélődött,  látott, nem szeretett, de legalább nem is állította, s számomra már ezért is szerethető. Pál Feri lát és szeret is (az "éppen megfelelő, elégséges" módon, hogy őt idézzem), önmagát és a világot némi iróniával szemléli, evvel segíti a gyógyulást.
Egy drogos, egy kommunista-buddhista zsidó és egy katolikus pap, ahogy túlkompenzálja az elakadásait... csodás mintákat produkál az Élet! :)