2012. április 18., szerda

Bárány, fekete, fehér

Valahol azt mondja a Pál Feri, hogy egy család vagy közösség fekete báránya mindig azt szimbolizálja, amit a többiek hárítanak, amivel nem hajlandóak szembe nézni magukban. (A kifejezés biblikus eredete is hasonló.) Tehát a fekete bárány tanít. Persze ha a családtagok vagy a közösség hárítják e tanítást, akkor kitaszítják a "bűnjelet", amelyik így megfosztva a támogatástól elkallódhat, akár szélsőségesen deviánssá is válhat. 
Nem csak a lelkem mélyén, látens módon, de nyíltan, tudatosan mindig a fekete bárányokkal szimpatizáltam. Ezen most elgondolkodtam. 
Fekete bárány volnék? De engem a családom már születésem előtt kitaszított, nem az én érdemeimen múlott. Na igaz, viszont, hogy ez a minta időről időre ismétlődik az életemben. Még mielőtt bármit tennék vagy mondanék, a puszta létemmel bűnjellé válok. S ha még cselekszem is, azzal a szükséges ürügyet szolgáltatom. Ha hibázom - hiszen ki sokat cselekszik, sokat nyüzsög, hibázhat -, abba bele lehet kapaszkodni. Rendre koncepciós perek áldozatává válok. Áldozat(i bárány)... Még hátrébb nézve felsejlik valami inkvizíciós, boszorkányüldözéses történet is. Na ezen van még mit dolgozni! Nekem magamért, mert a többiek helyett úgyse tehetem. 







1 megjegyzés: