2010. október 1., péntek

Státusz é s identitás

Másfél évtizeddel ezelőtt egy nagy külvárosi nyomda vezérigazgatójának titkárnője voltam. Az udvaron élt egy hatalmas fügefa, évente kétszer örvendeztette meg a dolgozókat édes gyümölcsével.
Ma éjjel fügét ültettem én is. Történetesen attól a nyomdabelitől kétszáz méterre. Elnevettem magam, amikor arra gondoltam, mit szólnának a régi dolgozók, ha látnának talpig festékesen (ugyanis a világosban még mázoltam), szakadt ruhában, sötétben, a sittes talajban gödröt ásni. Mit ásni, kubikolni! Saját kesztyűtlen, fekete körmű kezemmel vasbetondarabokat, téglát, rothadó szemetet kiszedni.
Akkoriban nagyon messze laktam, folyton elkéstem. Most meg ott fogok lakni a szomszédban. És megint messzire, az akkori lakóhelyem közelébe járok dolgozni.
Még korábban voltam egyebek mellett konyhalány is, még későbben pedig vécét pucoltam Skóciában. Valahol közben egy polgármester mellett dolgoztam titkárnőként, egy uniós cégnél pedig a japán iroda vezetőjeként.
Melyik vagyok én? Egyik sem.

8 megjegyzés:

  1. Jaj, Te! Kódolod magadnak a csalódást! Fügét ültetni toltál rizikós Pesten. A régi telephelyünkön volt egy gyönyörű példány, ami a kerületi védettfák jegyzékébe is bekerült. Amikor elbontották a telepet, az első télen elfagyott. Kiderült, hogy alatta volt az öltözőkbe vezető melegvízcső.
    Amúgy: az identitássát az embernek magának kell meghatározni. A legtöbben meg is tesszük, bár tévesen :) Lehet, hogy a bizonytalanoknak van igaza?

    VálaszTörlés
  2. Nem a bizonytalanoknak, de majdnem. Gondolom azoknak, akik egyik formával sem azonosítják magukat. Mert ami azonosul, az az ego.
    Annak van igaza, aki nem azonosítja magát avval, ami éppen a foglalkozása, vagy társadalmi helyzete, vagy amit mások gondolnak róla, mert tudja, hogy ezek csak díszletek.
    De ez a kérdéskör is messzire vezet, és én is csak a rendkívüli nagy agyammal tudok mindent (és megcselekedni nem), egy rendes Marvinhoz illően. Na mert én meg egy regénybeli robottal azonosulok :) Még...

    VálaszTörlés
  3. Egyébként fügém volt a régi újpesti kertemben, igaz, akkor dézsában, és telente behordtam a kamrába, mert még pici és fagyérzékeny volt. A második nyáron hozott két-három szem gyümölcsöt is. De a környéken láttam szabadföldit. A kertész aszonta, hogy télen valószínűleg lefagy a csemetém egyetlen kis hajtása, de jó eséllyel kihajt újra, és évente egy embernyit is nőhet. Valamint minél idősebb, annál kevésbé fagyérzékeny, tehát csak az első évek kockázatosak.
    Na legfeljebb nem sikerül, és akkor tavasszal újra kísérletezem. A talaj alkalmas, ugyanis nincs, tiszta sitt az egész, ahogy Horvátországban is sziklás hegyoldalakon nő a füge, mint a gaz. A déli fekvés is megvan.

    Az egom örül, hogy aggódsz a fácskámért, Bátyó! :)

    VálaszTörlés
  4. Nem vagyok túl járatos a festészetben, de úgy rémlik, hogy a füge a ruházkodási gondokat is megoldja, legalábbis paradicsomi állapotok fennállása esetén. De most úgyis ezek jönnek, nemde? :)

    VálaszTörlés
  5. :D Imádlak!

    Igen, a kis fácskám környéke se kivétel, ott is jönnek a paradicsomi állapotok. Ezért bízom benne, hogy ha tavasszal paradicsomot is palántázok a csepp kertbe, szépen fog fejlődni, mert addigra jól előkészítik a talajt.

    VálaszTörlés
  6. Jelenleg csak sitt van a "kertemben", a fél centinyi termőföld-látszat alatt, de azt még bizonyára az elődök, valami gaz csábítók, vagy ördögfiak hagyták ott.

    VálaszTörlés
  7. Ha majd nem lesz belőlem
    csak egy tetem
    magamat fának elültetem
    terem rajtam temérdek füge
    elcsurran szád szélén
    mézédes leve
    mert levet enged a füge
    ha levelét leveted
    lesz egy jó heted
    mert mézédes levét
    szeretheted
    anélkül hogy rossz fényt
    vetne rád
    hogy lecsöpögtetted a ruhád

    VálaszTörlés