Egész életemben féltem az éhhaláltól. Éheztem is a felében. Ezt le is írtam egy bloggerrel való levelezésben. Pénteken postás érkezett borítékkal, benne ötezer forintért étkezési utalvány, egyetlen sor írás, aláírás semmi. Tudom, hogy honnan van.
Nem, Drága, most még nem éhezem, de azért kedves dolog ez. Csak netem és tévém nem lesz novembertől. A küldeményt nem én vettem át, mert ezen a hétvégén egy borsos árú, háromnapos és igen fárasztó programon vettem részt egy vidéki szállodában. Megérte, még ha a hasznát nem is pénzzel mérik és pihenésre se maradt idő.
Gondolkodtam, hogy visszaküldjem-e a jegyeket, kérve, hogy használják fel másra, és őrizzenek meg emlékezetükben, hátha jövőre szükségem lesz rá. Áh, inkább most leeszem :)
A hétvégi programon elhangzott egy fogalom, amit telitalálatnak érzek. Az ego egyik csapdája a "spirituális ego". Amikor azt hiszi valaki, hogy már mindent tud, már mindent átélt, s evvel mások fölé helyezi magát. Jogot formál arra, hogy mások szellemi-spirituális vezetőjének állítsa be magát, tanácsokat adjon, kritikát mondjon, elvárásokat támasszon. Mindezért elismerést vár. Csakhogy ilyesmit épp az ego követ el, és nincs köze a valódi spiritualitáshoz, mely nem vár el semmit, tehát nem ítél, nem türelmetlen, és képes másokra valóban figyelni, nem pedig a saját félelmeit, elfojtásait vetíti ki.
Blogger-életem alatt én is belebotlottam spirituális egokba. Olyan rafináltba is, hogy csak nagyon sokára vettem észre. De benne is tükörre bukkantam. Hiszen minden ember én vagyok.
Október 30-án elhagyjuk ezt a lakást. Nem emlékeztem rá, emlékeztettek, hogy három évvel ezelőtt szintén október 30-án költöztünk ide. Akkor, másnap ellepték a legyek az egészet. Pedig szúnyogháló van minden nyíláson. A köztes években nem történt hasonló. És most megint hemzsegnek, pedig még a kamra szellőzőjét is behálóztuk. Nem tudni, honnan jönnek, hol voltak eddig, és miért épp most kerültek elő.
Ez elég baljóslatúan hangzik...Erősnek kell lenni! Az erő nem egyenlő a keménységgel. Van mikor meg kell hajolni, mint a fűszál, hogy túlélj, hogy ne törj bele.
VálaszTörlésSzívből kívánok minden jót Neked. Soraid megrendítettek.
VálaszTörlésIgen Fhil, elméletben tudom, bár én nádszálra szoktam gondolni, csak épp gyakorlatban... Két nyitott keresztcsont-táji csigolyával születtem, tehát nyilván régóta nem megy ez már, és mostanában is gyakran kitör rajtam a lumbágó.
VálaszTörlésKösz, Trendo Szívem :)
Amiről én írtam, ahhoz nincs köze a csigolyáidnak. Bár azok meg más szempontból még nehezebbé teszik az életet...
VálaszTörlésSzavaid elég keserűek.
Ó, dehogy nincs köze! Egy ki tudja mióta cipelt magatartás fizikai kivetülése. Evvel születtem, ezt hoztam, és hát levetni eddig nem is sikerült.
VálaszTörlésAzért próbálkozom. :) Hátha egyszer majd én is hajladozom, mint a nádszál. Még viharban is.