Hurciba

Költözés. Szombaton délután Virág, vasárnap valamikor majd Tope jön kihámozni engem a dobozok, zsákok rengetegéből. El kell viselniük, hogy a hetek óta tartó hajsza és betegség miatt hisztis vagyok. És hogy a koszos tornacipő mellől előkerülhet a vasaló, de akár valami iratkupac is. Élelmiszer azonban biztos sehonnan sem.
Ilyen az, amikor se idő, se hely a csomagoláshoz, és a holmijaim egy részének összepakolásánál nem is vagyok jelen.
A holnapi rendezvényen pedig úgy látszik, ismét Bera fog átvonszolni. Nem tudom, hogy van az, hogy mi mindig akkor omlunk össze, amikor valami fontos alkalomra kéne koncentrálnunk, és ilyenkor mindig ő a megmentőnk... Olyan ez, mint amikor a háborúzó, széteső "felnőttek" megoldatlan dolgait a koraérett gyereknek kell megoldania.
Elegem van a kulcsrakészen kifizetett, valójában lapraszerelt lakás saját kezű felújításából, az üzlet egyedül szervezéséből, a köhögésből, a kialvatlanságból, az idegi feszültségből...
Tele van az egóm hócipővel.