Önámítás 2.

A szemmel látható, kézzel fogható valóságnak, a szörnyűségeknek hátat fordítani nem pozitív gondolkodás, hanem önámítás. Pozitív gondolkodás a valósággal való szembenézés, a kételyek, ellentmondások, akár a szörnyűségek felvállalása is, az ezekkel együtt való egyensúlyra törekvés.

Hiszen az élet szép. A valóság adja a színeit, illatait, formáit. Az önámítástól csak  langyos, unalmas pocsolya.


… Na igen, de evvel a sok szembenézéssel nekem meg túl izgalmas. Hol lehetne az önámítás és a szembenézés között egyensúlyt, egy csöppnyi nyugalmat lelni?