2011. november 7., hétfő

Egy "caminós" idézet

A Tejút alatti úton...

"A fény harcosa, abban a pillanatban, hogy elindul rajta, felismeri az Ösvényt. Minden kő, minden kanyar üdvrivalgással köszönti. Azonossá válik a hegyekkel és a patakokkal, a saját lelkét látja a növényekben, állatokban és a mező madaraiban. Aztán elfogadva az Isten és Isten Jeleinek segítségét, engedi, hogy Személyes Története elvezesse a feladatokhoz, amelyeket az élet tartogat a számára." (Coelho)

Persze ez az egész életre igaz, de az Útnak mottója is lehetne.


2 megjegyzés:

  1. Tudod-e, hogy ez a könyv a személyes kedvencem.... bár nem túl jó megfogalmazás.

    Szeretem ezt a könyvet. és igyekszem eszerint élni. Amíg én magam nem leszek a könyv... aztán megint én magam.

    VálaszTörlés
  2. Számomra is ez C. legelfogadhatóbb könyve, ez legalább nincs irodalomnak álcázva. Írni ugyanis nem tud, bár nagyon jó témákat vet fel.

    A gondolatokkal még csak barátkozom, remélem, egyszer be is épülnek. Ezen vagyok én is.

    VálaszTörlés