Nem az amerikai Thanksgiving Day. Csak egy magyar pénteki nap, a tegnapi.
Délelőtt agonizáltam a boltban, mert nem volt vevő, de még a kirakat előtt se állt meg senki. És napok óta megint vevők nélkül állok bent. Egy órakor azt írtam szkájpon, hogy minden jel arra mutat, januárban ki se kell nyitni, én az ilyet megérzem, ahogy a munkaviszonyaim végét is éreztem, és semmilyen jel nem mutat afelé, hogy ki kell nyitni. Nincs ránk szükség.
Pörgettem magamban a finisterre-i és barcelonai jeleket, és a választ, amit szeptember végén itthon kaptam:
Gondolatban a vállamat vonogattam. Szép, szép, tovább kell csinálni, de hogyan és miből?
Kettő tájban megláttam a kislány édesapját az utcán, egyedül, épp leparkolt egy ócska autóval a Visegrádi-Csanády sarkán. Odaléptem.
Felbátorodásom oka egy múlt heti beszélgetés volt, amikor a gyerek kereste a bolt előtt a Mandula kutyát, s én szabadkoztam, amiért nincs ott, mire a férfi annyit mondott, hogy "nem baj, mi mindig annak örülünk, ami van". Követésre méltó szemlélet.
Szóval megszólítottam pénteken, avval, hogy ha lesz valamikor öt perce, és nálam nem lát senkit, jöjjön be, mondani akarok valamit. Csodálkozva de nyitottan nézett rám, hát hozzátettem, hogy a lányáról álmodtam. (Elvégre álmodni mindenki szokott, ez még nem ok a máglyahalálra. Sugallatról, látomásról meg idegen előtt jobb hallgatni.) Elnyomta a cigarettáját, és nyomban bejött.
Értette és őszintén köszönte a megerősítést. Aztán tovább kellett szaladnia, búcsúzóul még azt mondta, szívesen visszajönne beszélgetni. Egész délután nyüzsgés volt a boltban, és később láttam ahogy visszatér, a kirakatból int, hogy majd máskor, amikor nem lesz bent senki. Mindenesetre ő nem volt vevőm, s a hírek szerint szegények, tehát nem is lesz.
Később egy törzsvevő az orvosa és annak asszisztense számára kért ajándék-teaötletet, hálát akart adni életmentő, kedves bánásmódjukért. Erről jutott eszembe a reggel beérkezett, még ki se bontott, sose látott-szagolt-kóstolt, létezésünk óta először katalógusból rendelt gyümölcstea, aHálaadás. Együtt nyitottuk fel. Először az illata bűvölt el, majd elámultunk a tea szépségén. Hatalmas datolya, füge, áfonya, alma, sütőtök, mandula, kardamom és fahéjdarabok gurultak elénk! Egyszerre derült fel az arcunk, felkiáltottunk, és csak a pult akadályozta meg, hogy egymás nyakába ugorjunk. Szép, üvegablakos dobozt választottunk hozzá. Szárnyaló kedvvel zártuk le őket. Aztán megkérdezte, hogy neki is ajánlom-e a Lóri caminós könyvét, hát persze, hiszen 15-95 év között minden materialistának és nem materialistának ajánlanám. Megvette az utolsót, aztán kihúzott egy idézetet a kaspóból, és egy szavát se értette, hiába magyaráztam. Ekkor felrémlett, hogy egyszer mintha mesélt volna a diszlexiájáról, de biztos nem vagyok benne, a könyvet meg már kifizette, nem szóltam.
Mindenesetre az események sodrától fellelkesülve átszaladtam mindkét szomszédomhoz, elmeséltem mindent, ami tán nem volt jó ötlet, mert nem igazán spirituálisak, csak úgy tesznek néha. Aztán a Kedvenc Maffiavezéremet is behívtam, örvendezve meséltem, hiszen egy része nem is volt neki új, a róla szóló sugallatomat már annak idején, másnap átadtam, és ő bólogatott rá. A mostanihoz két megjegyzése volt: 1. miért is kellett valójában behívnom azt a férfit, mit akartam tőle? ez az apa azért mondta, hogy annak örülnek ami van, mert nekem örült...
2. ő nem szólt volna, nehogy nevetségessé váljék, és pletykának, rossz hírverésnek tegye ki magát.
Hát igen, beteges féltékenység, ami itt épp oly helyénvaló, mint azt állítani, hogy a három királyok meg akarták dugni Máriát. A gyávaság, opportunizmus, megfelelési kényszer, konformizmus viszont bármily meglepő egy maffiózótól, számomra nem új felismerés.
A nap csodái azonban eggyel szaporodtak, amikor valahogy felmerült, hogy nem szereti magát. Erre is bólintott, és hozzátette, mit szeretne magán, hiszen én is tudom, milyen. No hát eddig mindent hárított. Nincs kétségem, hogy ezután is így lesz, de azért vannak pillanatok- nem ez az egy, hanem több is -, amikor felülemelkedik önmagán. Bizony, bizony, hamarosan elkezd ébredni. Egy élet, két élet... az Univerzumnak van ideje.
Késődélután megérkezett egy zarándoktársam, A., aki reggel egy becsomagolandó ajándék-listával lepett meg a facebook-oldalunkon, este egy babaváró családhoz készült vendégségbe. Ezt a nap elvarázsoltságában nem volt érkezésem teljesíteni, ahogy telefonálni is csak terveztem, hogy "caminós csoda" történt és nem akarná-e megváltoztatni az egyik ötletét erre a teára. Csak ekkor fogtam neki a válogatásnak, és közben elmeséltem a korábbi eseményeket, no hát volt kedve váltani. Egy új élet születéséért is lehet hálát adni.
Vele egy időben volt bent egy vevő, aki néhány hete jár be, többnyire beszélgetni, mint vásárolni. Megkedveltem, s úgy tűnt, kölcsönös. Most azt mondta, majd kettesben szeretne kérdezni valamit, s kicsit csalódott volt, hogy erre legközelebb kedden lesz alkalma, de vigasztaltam, hogy hétvégén cseten is kereshet. Azt hittem, valami magánügy, ahogy nemrég a vetéléseit is elmesélte.
A délután eseményei egyértelműen választ jelentettek a délelőtti görcsölésre. Kb. olyat, mint az előző válaszok, mint "az élet, a világmindenség meg minden"-re a "42". Nem pontosan értelmezhető választ, csak az világos, hogy választ. De mit?
Aztán nem keresett a vevőm a hétvégén, pedig én igen, a véleményét kértem a bolt blogjába írt posztomról, hogy szerinte lehet-e ilyet máglyahalál, megkövezés, kiközösítés, a bolt nagyívű elkerülésének veszélye nélkül... Nem válaszolt, pedig járt az fb-n. Hétfőn viszont megkereste Gy-t - tudta hogy ő lesz bent, hétvégén összerakhatta a mozaikokból, hogy a pénz nála van -, egy befektetési ajánlattal. Szóval nem szeretetből járt be hozzánk...
A poszt fogadtatása fura, pedig sokat tipródtam rajta, sokat finomítottam, végül két javaslatra tettem fel fb-re. Sokkal többen olvassák, mint bármit, sokkal kevesebb reakcióval. Mély hallgatás. Parázok, hogy bajt csináltam.
Hit, bizalom, hit, bizalom, hit, bizalom...
(Ezt a posztot szombattól hétfőig írtam, nyögve-nyelve, néha émelygéssel, szédüléssel, hidegrázással küszködve. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése