Álomfejtés

Mivel a jelenlegivel tönkre mentünk, egy másik, kisebb, olcsóbb üzlethelyiségbe költözünk. Időben talán némi szünettel... Családiházból kialakított üzlethelyiségek, az udvarról nyíló első "szoba" egy másik üzleté, abból nyílik - egy hatvanasévek-beli bútorkárpittal elválasztott ajtónyíláson át - egy kb. 10 nm-es kis szoba, abból pedig ajtóval egy kb. ugyanekkora kamra. Ócska, málló falak, egy kis kirakat-ablak az utca felé. Valami árut pakolunk a földre, trafik-ajándékbolt leszünk, vagy hasonló, nem világos, csak mostaniból átpakolt ajándéktárgyakból gondolom. Berendezésre úgy látszik, nem telik. És a mostaniból se vittük át, nem tudom, miért

Következő kép. Nyitóparti az udvaron. (Innen nézve vicces, hogy egy ilyen kis kócerájnak...). Camino-sok, régi vevők, ismerősök álldogálnak üdítőkkel a kezükben.

Következő kép. Mindkét helyiség a miénk, valami klubszerű házilagos kivitelben, szaporodó számban barátok, ismerősök járnak ide többnyire, meleg hangulat, meghittség.

Úgy ébredtem, hogy rosszat álmodtam, aztán kezdett kitisztulni a kép, de a jelentése nem. N. aztán meg is fejtette, szerinte egyszerű:

A sznobériámmal van baj megint. Nem kellett volna ennyit költeni az üzlet kialakítására, neki meg nem kellett volna engednie a konfliktuskerülésével. Akik a kirakatot bámulják, s megjegyzik, hogy milyen szép kis bolt, jobbára nem jönnek be, s akik mégis, azok körülnéznek, és nem jönnek vissza. A zsákmányösztönön túl ez is oka annak, hogy amikor dobozok között, zárva táblánál, kupiban vagyunk, be akarnak jönni.

Hát igen, de ő nem is akart üzletet, nem akart semmit csinálni, nem voltak céljai, nem lett volna hiteles ráhallgatnom.

Azon is el kell gondolkodnom, hogy miért ambíciótlan, passzív társ jut nekem? Hogy csak én akarok valamit, a másik fél semmit, de még csak saját elképzelései, tervei sincsenek, ezért én húzom valamerre a dolgokat, s aztán lehet engem hibáztatni. Valamint hogy én akarok mindig máshová tartozni, mint ahová tartoznom adatik. Az egyetlen igaz otthonom elveszítésének ismétlődése....