2011. június 30., csütörtök

Az elfogadásról


Az úgynevezett alkalmazkodó emberek azért fogadják el a többieket, mert így kényelmesebb, az emberi kapcsolatokból opportunizmussal többet profitálnak. Látni=Ismerni. Akik nem akarják megismerni sem magukat, sem másokat, lehunyják a szemüket, becsapják magukat és másokat is. Lesz barátoknak nevezett társaságuk, hogy a külső nyüzsgéssel elnyomhassák a belső nyugtalanító hangjukat, lesz kapcsolati tőkéjük, hogy könnyebben intézhessék dolgaikat, lesz a sikereiket tükröző nőjük v. pasijuk ... és maradnak a felszínen, kimaradnak a szeretet mélységének katartikus perspektívájából.
Látni az embereket, megérteni és érezni tetteik kicsinyes vagy gonosz okát, sérüléseiket, s mindezekkel együtt vagy ezeken túl észrevenni, gyönyörködni a szépségeikben, ez az igazi elfogadás. Ez maga a szeretet.

Kedvenc Maffiavezérem konfliktusmentesen él választott környezetével. De nem a tudatos, megértő, a másik személyiségét is építő szeretet miatt, hanem praktikus használati okokból. 

Én ebben is félúton, a senki földjén állok. Már Látok, de még nem, vagy nem jól Szeretek. Még... én is úton vagyok.

3 megjegyzés:

  1. Marvin, sokszor átfutnak ezek a gondolatok bennem, mikor én nem akarok alkalmazkodni, vagy mikor nem alkalmazkodóval van dolgom.
    Nincs ellenemre a nem alkalmazkodó. Jó beszélgetéseink vannak.

    VálaszTörlés
  2. A nem alkalmazkodásnak is lehet többféle indítéka. Az alkalmazkodás pedig sokszor pusztító. Egy példa erre közelmúltunk negyven éve, amikor a nemzet nagyobbik fele érdekből alkalmazkodott. Vagy a hitleri Németország. A nyájszellem...
    Azért írok ilyen távoli példákat, mert a közelebbiekkel, a személyesekkel mindenkinek nehezebb szembesülnie.

    VálaszTörlés