Ordítja, hogy tőle akár a Dunába is ugorhat. Hitegette, elcsábította, megalázta, s kidobta amikor útban volt, most pedig ordít vele. Hogy a lányból úgyse lesz soha semmi. Az igyekezett is megfelelni ennek, kevés híján meghalt. A férfi valamivel ezután kiváló pedagógus kitüntetést kapott. Mindenki neki hitt.
Most még előtte van mindez és ordít. Kopottas rakott szoknyában, hozzá nem illő pulóverben áll a lány fájó szívvel, csalódottan. Már megint odaadott mindent, de megint nem szeretik. A szoba sötét, csak gyertya ég. Belépek Én, ölembe veszem, cirógatom a haját, becézem, s elmondom, hogy szükség van rá, mert nagy gyógyító lesz belőle, hogy ez a világ a létező világok lehető legjobbika, s vigyázok rá, soha nem hagyom el, nincsen semmi baj. A szívembe olvasztom őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése