2011. június 22., szerda

"Amit én mondok, szart se ér. Mindig a másiknak van igaza, ő nyer."


Gúnyosan mosolyog, csak néha szól halkan. Szavaiban vitriol, vagy inkább ecet, megtalálja a fájó sebet. Nem figyel a másikra, meg se hallgatja. Provokál, hogy az ordítson, hogy azt hallja a ház. Szegény áldozat ő, s a másik terrorizálja. A másik, a kamasz gyereke.
A gyerek kiabál, megpróbálja átszakítani a figyelem korlátját.
Szeretné, ha figyelnének rá, ha érezné, hogy fontos.
Belépek Én, a gyerek felé fordulok, a provokáló és az ordító is elhallgat. Érzik, hogy mindketten fontosak, mindkettőjüket meghallgatják.


"Meghallgatnak és hallgatnak rám. Másoknak is fontos, amit mondok."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése