Faludy György: Szonett a Múzsához
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem vonzott-űzött jobban soha más:
a lomb lehullt s a gyermekajkon lopva keskeny redőt rajzolt a rohadás.
Te ültettél az omló földű fokra,
amerre nem tért vissza vízfolyás;
csupán az illó szót kaptam marokra
bolond bálodon, örök változás.
Mezítlen táncos érted lettem sértett
gőgömben. Jöjj hát, ihletett kísértet,
zuhanjon rám öklöd, ha megtalál,
Mard, verd e testet és gyötörd e szívet,
hadd kössünk százszor, újra s újra frígyet:
uram, vezérem, mesterem: Halál.
Hétfőn a következő üzenetet küldtem gondolatban a Bardoba:
"Minden, ami körülvesz - még ha a látszat az ellenkezőjét mutatja is - a fejlődésedet szolgálja."
Csak ezután jöttem rá, hogy ez ránk, élőkre is igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése