2006-ban párban vettük Cres szigetén. Az enyém Anjou-liliomos, a másik horgonyos.
2007. óta csak én viselem, a másik elkeveredett egy veszekedés és egy költözködés között.
Most jöttünk haza Cres-ről, szomorú 13. évforduló volt. Másnap Pozsonyi Piknik, ahol Bera - megint ő, az okos-ügyes - vette észre, hogy valami lerepült az ujjamról. Hogy lehet, hiszen nem piszkáltam, és nem is lötyögős? Én se nem láttam, se nem éreztem, hogy leesett. A liliom is kifordult belőle. Felvettem, megigazítottam, most megint viselem, mert szeretem.
S ha már ez a szó... Miért kellett Fromm olvasása után 25 évvel megtapasztalnom, hogy igaza van? Hiszen amikor olvastam is, tudtam, éreztem. Bár talán csak fejben.
Hogy az ember idővel bárkit meg tud szeretni. BÁRKIT. De tényleg.
A szeretet mélysége, intenzitása, tartóssága (ha ugyan lehet ilyenjeiről beszélni, mert persze Lázár Ervinnek is igaza van a Négyszögletű Kerek Erdőben) nem a másik féltől, hanem csakis a mi szeretetre való képességünktől függ. Vagy a képtelenségünktől.
Igen, és amikor különös érzékem van a bárkik közül kiválasztani azt, akit "nem kéne", akkor vagyok csak igazán perverz, nemde? Mert képes volnék tovább szeretni, de belátom, hogy önsorsrontás, és mire rájövök, addigra már őt is belerángattam nyakig. Na mindegy, bocs a beszűkült tudatomért.
VálaszTörlésNo jó, Neked megbocsátom :)
VálaszTörlésAzért a Hódi-tankot is föl kell tölteni s bernésen csereberélni is kell, mert kölcsönösség nélkül nem megy, ám mindezek csak magyaráznak, de nem mentenek föl senkit.
VálaszTörlésMinden jót!