Egy születni vágyó lélek

Éva Míra.

Talán megfogant március 21-én, talán nem, ám biztosan itt járt a közelemben. Aznap épp csak beköszönt az aggodalom egy kis időre, be nem fészkelte magát hozzám. Harmadnap a helyi maffiavezérrel reggeliztem a közeli kávézóban, kínálására mosolyogva reagáltam, hogy "mi van, eteted a gyereket?", és magamra gondoltam, ám ő a hasamra tette a kezét, és megkérdezte, hogy "melyiket?". Pedig nem tudta. Következő napon egy mit sem sejtő, vékony alkatú szomszédom elhozta egy régi kismamanadrágját, felmérte, hogy az én termetemre éppen jó lesz, ami neki az első hónapokban, s  jó minőségű nyári anyag, miért ne hordja valaki, otthon meg csak útban van. Valóban, szinte rám öntötték, erre tréfás megjegyzést tett arról, hogy talán másállapotban vagyok. Később a másik boltszomszédom viccelődött - mit sem tudva a nadrág esetéről-, hogy majd jön egy kicsi maffiózó, és ordítani fog, mint az apja. A legjobb barátom is épp ekkor mesélte félig-meddig komolytalanul, hogy szerelme gyereket szeretne, és mivel nekik nem lehet, az én méhemre pályáznának. Mintha mindenki babát akart volna beszélni a hasamba. Ő valamivel később, mikor megtudta, hogy talán valóban, újra felhívott, és komolyan azt mondta, hogy ne aggódjak, támogat, megoldjuk, legfeljebb mi ketten felneveljük. Felemelő, csodálatos beszélgetés volt.

Korábban soha nem tapasztaltam hasonlót. Így hát elkezdtem barátkozni. Aztán újabb felismerés: egy gyógyítóm által épp március közepe táján előírt napi gyakorlatban a saját, egykor megfoganni ódzkodó lelkemet kell szeretettel a világra hívogatnom, a gyermekkori becenevemen szólongatnom. Meglehet, hogy evvel egy másik, most születni vágyó lelket is behívtam?

El is neveztem a lelkecskét, aki három hét alatt megszelídítette a "nem akarok gyereket, mert csak tönkretenném mindkettőnk életét" és a "jaj, hogy vetessem el, hogy éljek utána a gyilkosság tudatával" kezdetű, több évtizedes gondolatfutamaimat. A keresztségben kapott - nem használt - nevemet és a csodát adtam neki.

A napokban megsirattam. Akár a méhemben volt, akár nem, itt járt köröttem.

Köszönöm, és jó utat Kincsem!