Mester utcai Praktiker, fáradt, afrikai péntek délután. Speciális szemes csavart
keresek sikertelenül. Közelemben egy eladó veszélyesnek látszó
külsővel bíró családdal foglalkozik, láthatóan előítélet nélkül,
szakértelemmel gondolkodik velük és még helyettük is, sürgölődik
köröttük mint egy vidám, kertésznadrágos, pocakos manó. Szemüvege előtt
még egy nagyítót is tart, úgy vizsgálja az apró címkéket. Miután
megbizonyosodik róla, hogy minden felmerült kérdésükre, gondjukra talált
megoldást, hozzám fordul, majd ugyanez ugyanígy. Hirtelen úgy érzem,
szívesen rábíznám úgy általában minden problémámat. Természetesen kerül
szemes csavar is. Kicsordul belőlem a megjegyzés: úgy látom, a helyén
van, nagyon neki való ez a munka! Mosolyogva válaszol, hogy csak hó
végén szomorú mindig. Áh, mondom, sebaj, örüljön hogy van hol
sürgölődnie. Felnevet, kezicsókolommal búcsúzik, és már szalad is,
tanácstalanul téblábolóknak segíteni.
Olyan jó helyén levő, munkájukat örömmel végző emberekbe botlani!
Milyen kevés kell az örömhöz!
VálaszTörlésOlyan jól leírtad az illetőt, szinte látom magam előtt!:-)