Teréz Anya a legendák mögött 1,

Élete utolsó 50 évében nem hitt, nem szeretett, még Isten és a saját lelke létében is kételkedett, máskor pedig lelki szárazságról beszélt a gyóntatóinak, mégis felkelt minden reggel, mosolyogva tette a dolgát nyomor, bűn és reménytelenség közepette...  Saját megfogalmazása szerint pusztán régi ígéretei iránti engedelmesség vezette.  És másoknak adott hitet, Istent, szeretetet, amiben neki nem is volt része. Képmutatónak gondolta magát, hogy mit beszél ő Istenről, hitről, szeretetről, amikor ezek benne sincsenek. Rosszul tette volna?


(Teréz Anya: Jöjj, légy a világosságom! - Vigilia Kiadó)