Egy sodró hétköznap

Kezdődött avval, hogy bejött a közeli Vom Fass-os jóember vásárolni, és mikor kezébe akartam nyomni a táblán hirdetett ajándék-bonbont, szokásos mufurc modorában közölte, hogy nem kéri. Mondom neki, sebaj, ha kéri, ha nem, elviszi, különben beárulom a készítőnek, mert azon túl, hogy szabotálja a kis falunk éves rendezvényét (melynek tüzéhez nevezett csokis igen közel áll), még a bonbonja se köll. Uramfia, már majdnem elmosolyodott és mégis elvitte!

Később beugrott egy másik közeli boltos srác apró ajándékokért és némi üzleti megbeszélésre. Kacarásztunk, fecsegtünk, kedvesen-pimaszkodva szekáltam ezért és azért, felhőtlenül mulattunk ... volna, ha épp nem ül bent nálam, a Helyi Maffiavezér. Látszott az arcán (már a náthán túl, amire lássunk csodát, kivételesen teát kért), hogy nem tetszik neki. Ne érezzem már magam jól mással, ha mellette pár perccel korábban még kedvetlenül lógattam az orromat! Úgyhogy fel is állt és átment a szomszédba, ahová később én is átléptem egy pillanatra, s - még mielőtt a szokásos féltékenységi műsorát is lenyomná - hetykén tudattam vele, hogy a srác olyan meleg, mint a kályha, valamint épp másfél évtizeddel fiatalabb nálam, de persze kedvelem.

Aztán megérkezett egy kedves vásárlóm. Hogy hogy nem, kulturális élménycserénk egymás pszichoterápiázásába folyt át, amikor megjelent az ajtóban Kedvenc Maffiózóm, a lépcső tetejéről, charme-jához illő, kissé visszafogott hangon, de érezhető haraggal kérdezte, hogy miért nem őt kedvelem? Kedvesen elbúcsúztam tőle, ő kezet csókolt, én jó hétvégét kívántam, és nem válaszoltam. Mert vevő volt nálam. Mert szeretem, a föld hátán egyedül én szeretem (de legalábbis én törekszem eme állapot elérésére), ám ő ezt nem veszi észre, mert egy (hatalommal megvert) lázadó, hisztérikus, sérült kamasz, meg egy dackorszakban ragadt óvodás egy személyben, és mert úgyis hiába beszélek, hiába simogatom, hiába hozok áldozatot, hiába, hiába, hiába... Ő is egy szeretetre képtelen szeretetkoldus. A vevőm megkérdezte "ki ez a jóképű, ámde toporzékoló ötvenes"?  A "hatvanasnak" nyilván hízelegne, a másik jelzőt eleresztené a füle mellett. :)

Közben egyenként becsorgott két camino-s zarándok - evvel már szinte forgalmi dugó keletkezett az általában üres kis boltban - , vásárlással összekötött mini klubdélutánt rögtönöztünk teagrogok, fehér teák, élménybeszámolók, más idegen vevők közepette. És elfelejtettem zárórakor bezárni.