2011. július 21., csütörtök

Szponzorok




Az egyik beszállítónk, a neves csokimanufaktúrás kérte, hogy mindenképp vigyem el a telefonszámát, ha megszorulok kint, szóljak, s küld pénzt. Pedig nem barátom, s nem is tud a kálváriámról. Egy nem túl régi barátnőm hasonlót ajánlott. Nem fogok élni evvel, mert nem tudnám visszaadni a kölcsönt, mégis jólesett. A közeli fénymásolóban ingyen akarták másolni az útikönyv-oldalakat, nem hagytam, de ez is kedves élmény volt.

A szomszéd régiségboltos, aki olyan fukar, mint három skót, kezembe nyomott egy szemre ronda pénztárcát, hogy jó hasznát vehetem az úton. S valóban, tele van számtalan ügyes kis fakkal, zsebbel, fiókkal, iratnak, kártyának, de akár még sebtapasznak vagy varrókészletnek is.
A játékboltos lefűzte a kulcskarikájáról őrangyalos medálját, hogy az úton vigyázzon rám, s tudjam visszahozni neki.
A legjobb barátom amellett, hogy fizeti az utamat, ma adott egy sokfunkciós svájci bicskát - több napi bérem ára -, kétéves garancialevelet is mellékelve hozzá.
Kedvenc Maffiavezérem szintén ma 100 euróval fizetett a presszókávéjáért (csupán annyi megjegyzéssel, hogy úgyse tudom végigcsinálni). Fia, a "Kismaffiózó" beugrott megkérdezni, hogy van-e valamilyen hátterem vész esetére? Majd nyomban telefonált Spanyolországba, ahol egy barátja megadta két konzulhelyettes nevét, vezetékes- és mobilszámát.

Jó nekem.



1 megjegyzés: