Nem érdemes utazásszervezőnek szegődnöm. Mióta én intézem az útjaimat/útjainkat, elképesztő dolgok történnek meg. A római út felkészülésénél hiányosan nyomtattam ki azt az emailt, amiben leírták, hogy a reptéren hol és kivel kell találkoznunk, aki majd elvisz a szálláshelyre. Róma reptere hatalmas, s a kezünkben levő papíron kb. ez állt: "... oszlopnál találkoznak majd ... , aki elhozza Önöket a zárdánkba." Nem rajtam múlt, hogy végül mégis volt hol álomra hajtani fejünket. Tavaly pedig egy reggelen Barcelonába indultunk, délben azonban Zürichbe érkeztünk meg.
Decemberben inspirációt kaptam a Santiago de Compostelai zarándoklatra. Hogy ne legyen időm meggondolni magamat, hamar megvettem a repjegyet, mégpedig a régi iskolai térképemen saccolgatva, hogy Madridtól könnyebb eljutnom. Tehát oda vettem retúrjegyet.
Idő hiányában nem is foglalkoztam az úttal május végéig, amikor is rádöbbentem, hogy az ún. "Madridi Camino" kevéssé járt útvonal, nincs publikálva, zarándokszállások se kiépítve, követendő út se precízen kijelölve... szóval hogy a nehezebbik utat választottam, mint általában az életben. Nyelvtudásom nemzetközi levelezéshez túl kevés, de sebaj, gondoltam megvárom, míg a magyar Camino Klub vezetője hazaért külföldről, majd segítséget kérek tőle. Erre június végén került sor, addig is gyűjtögettem a neten elérhető soványka információt. Beszereztem egy okostelefont, később kiderült, hogy a flottás csomagomban nincsen net, a hozzá vásárolható külföldi szolgáltatás napi díja pedig az eget súrolja, tehát hiába, az információs sztrádára se tudok támaszkodni, ha elkavarodok. S kezdtem zabszemet érezni a hátsómban. Majd hazajött Petrusz, és nem halmozott el tudásanyaggal, mivel erről az útról neki sincsen. Kitört rajtam a pánik, hiába biztatott mosolyogva, hogy jó lesz így is. Csakhogy a hit és a bizalom nem erősségem.
Tegnap üzenetet kaptam az utazási irodától, hogy törölték az odaúti járatomat, és a légitársaság egy barcelonai gépre ajánlott helyette jegyet. Felhívtam a Malévot, s mondtam, hogy nekem 23-án Madridba kell jutnom mindenképpen, hiszen a szállásomat lefoglaltam, s szabadságot is így intéztem, a zarándokútlevelemen is ez az adat szerepel. Az ügyfélszolgálatos fiatalember csodálkozva kérdezett vissza, hogy "asszonyom, ha Madridba kell mennie, akkor miért Barcelonába vett retúrjegyet?"
Barcelonábaaa??? De hiszen én Madridba vettem jegyet, még sajnáltam is, hogy oda megyek, a modern nagyvárosok kevéssé érdekelnek, szívesebben indulnék a tavaly megszeretett, kedves Barcelonából, de sajnos az túl messze van, tehát nem lehetséges...!Vagy mégis?
A kapkodás eredményeképpen, s ki tudja - talán az út végére kiderül - még minek köszönhetően Barcelonába vettem oda-vissza jegyet, pedig ha már a tudatalattim úgy kapaszkodott e városba, jobb lett volna, ha onnan csak indulok, és visszafelé Madridban szállok repülőre. Most aztán nem csak az első két éjszakai - még előre leszervezhető - hostel-szállást kellett lemondanom, és az idő rövidsége miatt sokkal drágábban újra lefoglalnom, hanem egy vagyonért fogok belföldön is repülővel és vonattal utazni, hogy a kettő között, a népszerű, tömeges útvonalon és kiépített zarándokszállás-hálózattal legyalogolhassam a magam 750 kilométerét.
Hit és bizalom... Ezek után miből élek meg majd kint? És vajon hogy tájékozódom ott, ha itthonról, magyarul is ilyen kavarodást szerveztem magamnak?
Tulajdonképpen szerencse, hogy törölték a járatot. Elképzelem, milyen lett volna, ha a reptéren döbbenek rá, hogy nem oda utazom, ahol szállásom és útitervem van...
Kedvenc Caminos szerzőm azt írta, hogy ez az út az életünket szimbolizálja, állomásról állomásra megfeleltethető annak. No lám csak, az én életem valóban igen zavarosan indult már a fogamzásommal, s folyton kiszámíthatatlan kalandokhoz vezet.
Most a Caminora indulok, de meglehet, hogy Bilbaoban valami kutyaszorító helyzetben vagy Valenciában ábrándosan andalogva bukkanok fel, netán egy sevillai kórházban fekszem bikaviadalon szerzett sérüléseimmel?
Humorérzék, tarts velem az úton!
Most jöttem haza egy nem is nagy útról, és nem is volt kalandos, de jó. Rávetettem magam az írásodra, humorérzékem is van.
VálaszTörlésMióta tudom, hogy hova mész, itt tiprakodom, hogy jöjjenek már az infók arról, hogy állsz a dologgal.
Most, hogy elolvastam ezt a bejegyzésed, azt mondhatnám sírok is nevetek is, és várom a továbbiakat. Valami felső erő majdcsak irányít és vigyáz rád. Te is legyél észen mindig. Üdvözlettel egy lelkes olvasód.
Csak ámulok és bámulok! Hogy a szerencse Veled van, az kétségtelen :)
VálaszTörlésHááát legyen igazad Berocska. És köszönöm soraitokat!
VálaszTörlésMer' ugye, hogy jutok el Barcelonából Pamplonába, hiszen a buszos-vonatos spanyol oldalak vacakolnak és kártyás fizetéshez nem biztonságosnak jelöltek, nem lehet online olcsóbb jegyet rendelni, arról nem beszélve, hogy egy ötszáz kilométeres szakasz így is 17 ezer forint lenne, helyben - már ha még jut - drágább, és hogy csúcsidőszak van, mit csinálok ha nem jut zarándokszállás, hiszen más többnyire nincs is, vagy ha igen, túl drága, és hogy életem tragédiákban gazdag, szimpla kalandok helyett ezt kell-e átélnem az úton is, és mi lesz ha lebetegszem, tekintettel a számtalan krónikus nyavajámra, na persze, hogy nem konzultáltam orvossal, s mi lesz ha elfogy a kis pénzem...
Az utamat a legjobb - vagy tán egyetlen - barátom támogatja, anyagi lehetőségeit meghaladóan, de cserébe szép súlyt pakol rám, miszerint is legyek szíves minimum megvilágosodni, s ezzel őt magát is megváltani, átadni a "tudást", mert inkább fizet,hogy én éljem helyette is az életet, mint hogy megmoccanjon (úgy általában az életben is), ennek következtében a pénze végére jár, evvel is nyomasztva engem...
Tehát épp csak ezektől vagyok besz...va, de ma már szó szerint is futkosom oda, ahová a király is gyalog: mi vár rám a Caminón, és utána?
Ha valamelyikőtöknek van esetleg egy fölös szatyornyi humorérzéke, kérem passzolja már át ide! Előre is köszönöm.
Na hurrá, újabb parázni való! Most nézem csak, hogy ha szerencsém van, kétszer fogok menstruálni az úton, ahol lehet, hogy nem lesz szállásom, vagy esetleg csak "egykagylós" szükségszálláson (zarándokszállásokat csillag helyett kagylóval minősítenek), ahol nincs vizesblokk...
VálaszTörlésLegyen ez a poszt tanúm arra, hogy mennyire odavoltam az út előtt. Ide gyűjtöm a félelmeimet, nehogy széjjel guruljanak, s rejtett zugokban okozzanak bajt. Most meg az jutott eszembe, hogy amíg lesz is miből, akkor is kérdés marad, hogy a táplálékallergiáimmal mit fogok kint enni?
VálaszTörlésVoltaképpen mégis kínos, hogy december óta nem foglalkoztam az egésszel, most meg ennyire rágörcsölök. Igaz, ha mindent végiggondoltam volna, nem mennék sehova. S megint párhuzam az életemmel: mivel soha nem voltak megfelelő körülményeim ahhoz, hogy bármibe belefogjak, belevágok valamibe, anélkül, hogy készen állnék, aztán viselem a következményeket, mert ha arra várnék, hogy készen legyek, nem vágnék bele semmibe, nem élnék, nem tapasztalnék, csak vegetálnék. Tudom, mert ezt is próbáltam már.
Hogy újra kedvenc camino-s szerzőmre (Varga Lóránt) és az általa idézett szufi bölcsességre hivatkozzam: "Ne aggódj a mindennapi kenyeredért, még ha az Kínában is volna, a beszerzés lovát már felnyergelték, és az vagy téged visz oda, vagy elhozza a kenyeredet, míg alszol." Aggódom, ahogy mindig, és a hit, bizalom hiánya bárhány lovat képes eltéríteni az útjáról.
Drukkolok Neked!
VálaszTörlésKöszönöm, rám fér :)
VálaszTörlésÚjabb sirám:
VálaszTörlésSantiagoból Barcelonába visszafelé is repülnöm kell. A jegyet lefoglaltam, ám a Ryanair-nél csak az utazás előtt 14 nappal lehet becsekkolni és a jegyet kinyomtatni. De hol fogom én ezt megejteni, s ha találok is internetkávézót, hány napig kell sorban állni egy gépért a csúcsszezonban?
És mi lesz, ha megint sajogni kezd a most műtött, benőtt körmöm?
Újra elolvastam Varga Lóránt El Camino-ját, megint nagyon jó, ő is végigparázta az egészet :)
Ó igen, és attól is tartok, hogy mivel nem vagyok nyelveken kommunikatív, a gyenge angolommal nem építek kapcsolatokat, nem jutok hasznos tippekhez, és magamra maradok. Ahogy általában az életben.
Lássuk csak, van még mitől félnem?
Mer' az nem lehetséges, hogy az elbűvölő mosolyommal kommunikáljak, ugye? Pedig valóban csodás, csak hát a hasznos infók gyűjtéséhez tűnik kevésnek.