Polaritás, fény és árnyék:
A Cruz de Ferro-nál egóját letenni felejtő, vagy másét is felvevő caminós zarándok, érzelmi nyomorát vagy szégyenét kompenzáló hospice önkéntes, hitében ingó, frusztrált Teréz Anya, soha le nem bukott, köztiszteletbenálló, tanítványait szexuális eszközként használó, karizmatikus és államilag kitüntetett kiváló pedagógus, önjelölt messiás kormányfő, sérüléseit szintén hatalommal "gyógyító" maffiavezér... Némelyikünk ego-játszmája kevesebb kárt okoz több haszon mellett, némelyikünké fordítva. Talán csak a hatékonyság változó.
Hogy is mondja Pál Feri? Értékes az életünk akkor is, ha belemegyünk a fájdalommintáinkba, akkor is, ha félelemből elkerüljük őket, és akkor is, ha túlkompenzáljuk.
Hogy vitathatnám el például egy maffiavezér életének értékességét, ha engem tanít, tükrözi az árnyékomat? És hogyan Orbán Viktorét, ha egy egész ország elfojtott árnyékát tükrözi? Hogy tanulunk-e vagy sem, az csak rajtunk múlik.Azt se számíthatjuk ki előre, hogy miből mi származik majd hosszabb távon. Viktor valamelyik gyereke akár feltalálhatja a rák ellenszerét, vagy apja rombolását túlkompenzálva elhozhatja a régió békéjét... Sose tudhatjuk. Csak azt, hogy minden élet értékes, helye van a Világban.
... Az engem néhány éve támogató barátom élete sok egyéb mellett már attól is értékes - noha néha nem hiszi, hogy egyáltalán -, hogy ennyi éve fenntartja az életem, s amíg még tudja, hozzájárul ahhoz, hogy tapasztalni, tanulni tudjak, hogy még nem haltam éhen. Semmit nem von le ebből, hogy ő általam tanul, történnek vele olyan dolgok, jut olyan tapasztalatokhoz, melyekhez visszahúzódó lénye valószínűleg ebben a körben nem jutna. Gondolom, így lenne ez, bárkit tartana fent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése