Elhamarkodtam...

... mert hinni akartam ebben a csodában. 
2. kör, Lotz Terem. Kicsit jobb passzban volt, egója teljében, nem oly megtörten, mint utóbb, és én - nem akarva direkt a politikai felelősségre rátérni - privát élete szemlehunyásról szóló mintáit kezdtem felgöngyölíteni. Vad hárítás,  trauma-fóbiából fakadó önáltatás, népámítás... 
Megbuktam. Már megint rosszul kommunikáltam. Mivel enyém a cseppet nagyobb tudatosság, enyém a nagyobb felelősség. A lelkiisimeret-furdalás mindenképpen. Finoman szólva nem sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy az elmúlt húsz évért felelősséget vállaljon, hogy legközelebb más legyen. Tükör, tükör, tükör, benne is tükröződöm. Hogy figyelem, törődés nélkül minden csak alamizsna, az ideje, az energiája is. És hogy lehet a megfelelési kényszert jótétlélekségbe csomagolni, a félelmek, a gőg, az arrogancia lába előbb-utóbb kilóg a díszek alól. Azt mondta, hogy sosincs készen az ember arra, hogy politikus legyen, tehát hiába várna is bárki, ennyi erővel sose lenne senki politikus. Én pedig azt hiszem, hogy ha szeretet van egy emberben, alázat, és szembenéz a félelmeivel, ahelyett, hogy a tudattalan szorongásait kicsiben és nagyban túlkompenzálná, akkor készen van. A szolgálatra eléggé készen. Minden más esetben csak ego-játszmákról beszélhetünk. Többek között ez különböztet meg egy politikust egy államférfitől/nőtől. 
Megalázva éreztem magam, amikor kifizette a fogyasztásomat - láthatóan nem jó szívvel -, aztán néhány üveg régi lekvárt ajánlott fel. Hogy miért hagytam magam? Mert többnyire a lépcsőházban térek magamhoz. De a lekvárokért nem megyek el. 
Valaha ő volt az egyik mintám, olyan akartam lenni, mint ő. (Másik a tanárom felesége volt.) Borulnak az omladozó bálványok sorban, pedig nem is vagyok bálványozó-típus. De neki még nem tudok megbocsátani. 


Hányszor élhettem vissza én is a hatalmammal?
Basszus, és hány életen át kell még cipelnem a vele való rendezetlenséget?

A harag nem jó tanácsadó. Ha magamra haragszom, akkor sem.


(Ps.: Azt mondta, nem tüntet 15-én, mert festés lesz náluk. Egy ilyen megnyilvánuláson, mint kispolgári konformizmuson, néhány éve még ő is kiakadt volna.)

Kérdezek. Válaszol?

Reggel a metrón gépelt irodalomjegyzetet olvasott mellettem valaki. Egy sort kaptam ki belőle. Csokonay Vitéz Mihály:... a vers címe azonos a kedvenc beszállítóm nevével.
A boltba érve, a rácsra tűzve találtam egy prospektusukat, bele írva: "itt parkoltam, köszi a helyet".
Éjjel a fészbukon, cseten "hallgattam" hosszasan élete aktuális katyvaszát. Azt írta, hogy egyelőre engem talált meg tanítónak. Hát ezen jót röhögtünk! Vak vezet világtalant, gyere velem, én se megyek sehová...

És én minden nap útmutatásért imádkozom...

Álomfejtés

Mivel a jelenlegivel tönkre mentünk, egy másik, kisebb, olcsóbb üzlethelyiségbe költözünk. Időben talán némi szünettel... Családiházból kialakított üzlethelyiségek, az udvarról nyíló első "szoba" egy másik üzleté, abból nyílik - egy hatvanasévek-beli bútorkárpittal elválasztott ajtónyíláson át - egy kb. 10 nm-es kis szoba, abból pedig ajtóval egy kb. ugyanekkora kamra. Ócska, málló falak, egy kis kirakat-ablak az utca felé. Valami árut pakolunk a földre, trafik-ajándékbolt leszünk, vagy hasonló, nem világos, csak mostaniból átpakolt ajándéktárgyakból gondolom. Berendezésre úgy látszik, nem telik. És a mostaniból se vittük át, nem tudom, miért

Következő kép. Nyitóparti az udvaron. (Innen nézve vicces, hogy egy ilyen kis kócerájnak...). Camino-sok, régi vevők, ismerősök álldogálnak üdítőkkel a kezükben.

Következő kép. Mindkét helyiség a miénk, valami klubszerű házilagos kivitelben, szaporodó számban barátok, ismerősök járnak ide többnyire, meleg hangulat, meghittség.

Úgy ébredtem, hogy rosszat álmodtam, aztán kezdett kitisztulni a kép, de a jelentése nem. N. aztán meg is fejtette, szerinte egyszerű:

A sznobériámmal van baj megint. Nem kellett volna ennyit költeni az üzlet kialakítására, neki meg nem kellett volna engednie a konfliktuskerülésével. Akik a kirakatot bámulják, s megjegyzik, hogy milyen szép kis bolt, jobbára nem jönnek be, s akik mégis, azok körülnéznek, és nem jönnek vissza. A zsákmányösztönön túl ez is oka annak, hogy amikor dobozok között, zárva táblánál, kupiban vagyunk, be akarnak jönni.

Hát igen, de ő nem is akart üzletet, nem akart semmit csinálni, nem voltak céljai, nem lett volna hiteles ráhallgatnom.

Azon is el kell gondolkodnom, hogy miért ambíciótlan, passzív társ jut nekem? Hogy csak én akarok valamit, a másik fél semmit, de még csak saját elképzelései, tervei sincsenek, ezért én húzom valamerre a dolgokat, s aztán lehet engem hibáztatni. Valamint hogy én akarok mindig máshová tartozni, mint ahová tartoznom adatik. Az egyetlen igaz otthonom elveszítésének ismétlődése....

A Természet, és ami fölötte van

Az ún. természetfölötti nem a Természeten, hanem a róla való jelenlegi tudásunkon áll kívül. Ez a csekély tudás pedig nem a technikai, tudományos, vizsgálati módszerbeli fejletlenségünkből fakad, sokkal inkább hárításunkból. Eszünk ágában sincs világképet változtatni, mert az az önmagunkon való változtatással járna.

Mint fent, úgy lent..., tehát ahogy az emberiség életében a "csodákkal", úgy az egyén életében a "hétköznapi" problémákkal is csak így van ez. Legtöbbünknek megvannak a megoldáshoz szükséges információink, amiket aztán jól elhárítunk, mert az ego-védelmi mechanizmusaink erősek.

E néhány sor a napokban látott két film (http://filmtrailer.hu/filmhirek/the-rite-trailer-anthony-hopkins-papruhat-olt, http://port.hu/ordoguzes_emily_rose_udveert_the_exorcism_of_emily_rose/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=72506,

egy éjjel a manókról folytatott csetelés, no és személyes tapasztalat nyomán született.

Válasz egy maffiavezérnek hitről, Istenről...

Miután tisztáztuk, hogy a kettő nem azonos, azt kérdezte tegnap a Helyi Maffiavezér, hogy mi a különbség a hit és a hiszékenység között?

Először meginterjúvoltam N-t, azután meg még elvonultam a "lépcsőházba" is elmélkedni. Lám, milyen jó egy maffiavezér a háznál, dolgoztatja az elmémet - amikor nem épp agyhalottá radírozásommal töri magát! Bár a hitről nem beszélni kell, hanem élni, s evvel többé-kevésbé én is adósa vagyok magamnak, talán hasznos lehet összeszedni erről a gondolataimat, vagy mások sajátommá tett gondolatait.

A hit megóv a hiszékenységtől. A hit mögött tudás, felelősség és bizalom, harmónia áll, a hiszékenység mögött tudatlanság, hárítás és zavar. A hívő tudja, hogy valójában minden rendben van akkor is, ha látszólag nincs rendben, a hiszékeny még a rendben is zavart kelt.

"A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól." (Rejtő Jenő)

Szepes Mária azt mondta, hogy hinni abban kell, ami még nincs, hogy legyen. Ami van, arról lehet tudomást venni, és lehet nem tudomást venni. Vagyis lehet tudni, hogy a látható fizikain túl vannak más világok is, és lehet erről nem tudni, de hinni nem ezekben kell, hanem például egy új templom építésében lehet.

Na de akkor még azt is kérdezte, hogy hiszek-e őbenne? Húúú... Szétszórtságomból fakadó lassú gondolkodásomból hirtelen csak annyi futotta, hogy őt "csak" szerethetem, benne nincs miért hinni, hiszen egy helyben áll, meg is mondta, hogy hatvanöt évesen esze ágában nincs sehová indulni, változni, tehát nincs úton, amiben hihetnék, hogy odaér. Tévedtem. Mert ha nincs is tudatában, azért ő is úton van. Gondolom így lassabb, mintha tudatosan felvállalná, de tudom, és ezért hiszek benne, hogy az ezt követő életében elkezd felébredni. Egyrészt, mert ennek nyugtalan álmaiban, koldusokat egy "isten áldja meg"-ért lekenyerező, búcsúcédulázó kétségeiben jelei vannak most is, másrészt különben mi nem gabalyodtunk volna össze - életem során bebizonyosodott, hogy minden "közöm van hozzád" ember útján indikátor és generátor vagyok, harmadrészt, mert nem illünk az előző csajok-pasik sorába, mégis ösztönösen kiválasztott, én is kiválasztottam (bár szeretem azt gondolni, hogy a tudatosságomnak is volt ehhez köze), és végül az előző három alapján ez törvényszerű, és be fog következni, ahogy a Föld is gömbölyödve dacolt a laposföld-társaságok makacs tudatlanságával.

Kényelmes azt gondolnia, hogy az élet vége mindennek a vége, következmények nélkül. Ám elkezd majd ébredni, és az sok-sok életen át rossz lesz neki, ahogy nekem is régóta nehéz. Gyenge a hitem, én is félek, de nyújtom a kezem, mert közöm van hozzá. Hogy kezd-e vele valamit, az már nem az én dolgom. Csak arra kell ügyelnem, hogy ne hagyjam rombolni magam, és én se romboljam őt.

Kérdezek. Felel.

Mint az Úton. Szeptember elején megkérdeztem, mit tegyek, mit tegyünk magunkkal, a bolttal, a céggel, hogyan váljon sikeressé a vállalkozásunk, hogy még idén én, s azután hamarosan mindketten megéljünk belőle. A hó végére kértem úgy választ, hogy esetleg a legnagyobb nyüzsgés, hárítás közben is valahogy eljusson, megértsem, megértsük. Tegnap megkaptam. Vagy korábban, ám ekkor értettem meg.

Jobb ötlet híján este visszatértem kamaszkorom kedvenc templomába. Megint, s még mindig a Szeretet. A megbékélés magammal, az elfogadásból építkezés, a türelem, és újra meg újra az alázat. Jó volt kijönni, jó volt a városban, szinte lebegtem, mint augusztusban Finisterre-ben és Barcelonában, ahol a folytatásra kaptam buzdítást. És most a hogyant is megtudtam.

‎"Kapaszkodókat gyártunk, s mire eszmélünk: kész a ketrec." (Fodor Ákos)

Még éjfél előtt felriadtam álmomból, s azt láttam, hogy a Helyi Maffiavezérnek meg kell mondanom, Aranykalitkába zárta magát, a kulcsot messzire kihajította, elhitette magával, hogy minden jó, és ez így marad mindhalálig. Azóta is önáltatva dicséri a kényelmet, csak a "személyzetet", a feleségét szidja olykor dühödten. Ám ennél többet, részletesebbet nem zúdíthatok rá, és nem azért, mert maffiózó, hanem mert 65 éves. Popper Péternél épp aznap olvastam, hogy idős embereket nem sodorhatunk depresszióba avval, amin már úgysem tudnak változtatni. Az ő egovédelmi mechanizmusai pedig amúgy is elég erősek ahhoz, hogy lepattintsanak, ám gyengék ahhoz, hogy ne legyenek álmatlan éjszakái.

Azt is láttam, hogy szólnom kell a bolt előtt gyakran eljáró, kutyámat kislányával simogató apukának, hogy ez a gyerek sugárzik. Génhibától egész pici testén folyton hámló és sebes bőrű kislány, ám mindig mosolyt fakaszt. Nem angyal, inkább apró tündér. Kedves, természetközeli, s van benne valami varázslat. Mindannyian valamilyen küldetéssel érkezünk, az övé mégis különleges lehet. Nem kell megijedni, ha a megszokottól eltérő viselkedést tapasztalnak nála.

A külső védekezőrendszer hiánya arra utal, hogy a belsőt kell finoman valahogy rugalmassá alakítani, ebben segíteni neki. S ha sikerül, akkor a külső is megoldódhat.

Ehhez a szülőknek is mély belső utakat kell megjárniuk, hogy alkalmas támasszá, tudatos nevelővé váljanak. A hogyant nem tudom, nem vagyok sem nevelési, sem életvezetési tanácsadó. Mégis szólnom kell. Egyszer, s ha nincs fogadókészség, hallgatni.

Ha tudják, hogy megerősítsem, ha nem, hogy megtudják. Hiszen látom az apukán, hogy őszintén szereti, ahogy csak képes. Nem zárja búra alá, figyelő mosollyal engedi élni, játszani, tapasztalni.

Tegnap napközben szemem elé ugrott egy bölcsesség a közösségi oldalon, s kettő a kezembe a bolt kaspójából.

"Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat." (Marcus Aurelius)

"Másokkal jót tenni nem kötelesség. Öröm, mert saját egészségedet és boldogságodat szolgálja." (Zoroaszter)

"Nincs, és nem is lehet a tudatára ébredt embernek más kötelessége, mint hogy önmagát keresse, belül megerősödjék, és a saját útján tapogatózzon előre, akárhová is vezet az az út." (Hesse)

Zárás után beintegetett a tündérke édesapja.

Barcelona Katedrális

Más néven Santa Eulália. Egy haszna biztosan van annak, hogy a kavarodásban oda vettem repjegyet.

Ó egek, a Barcelona Katedrálisból indulhatok!!! Ennél jobbat elképzelni se tudok. Reményeim szerint oda is érkezem vissza.

Tavaly beleszerettem. A kerengőjében tartott libákba, a fényekbe...

Több helyen éreztem már Jelenlétet, ám ez az első, ahol a sajátomét ... több száz évvel korábbról. Otthon vagyok.

Istentisztelet

Don Corleone-ból öleléskor mennyi szépség, szomorúság és fájdalom zúdul át!

Gyűlölet kontra feltétel nélküli szeretet

Ma bejött hozzám az egyik szeretetkoldus. Nyilván én hívtam meg mentálisan avval, hogy ma többször is egy segítő mantrát küldtem felé, remélvén, hogy evvel magamon is segítek, de legalábbis idővel elmúlik a gyűlöletem. Számomra mégis váratlanul toppant be fizikai valójában. Az egyik vezető biztonsági cég tulajdonosa, Ernyei Béla fiatalabb kiadásban, vagy Pierce Brosnan alteregója, jó modor, vitorláshajó a Balatonon, cipő csakis ötvenezer felett, szexbombák, alkohol és egyéb élvezetek... csak gondolkodni, érezni ne kelljen.

Már korábban is belekezdett, most tovább tágította a fejemet, végül emelt hangon folyt a világnézeti vita a szerinte nem létező kaszt-problémákról, férfi-nő viszonyról (hát amire ő használja a futó kis nőket, az embereket,  ahhoz valóban mindegy, milyen kasztba tartoznak, tartós kapcsolatnál, üzletfeleknél, "barátságoknál" persze már nem, bár erről hallgat). Kioktatott, többször akaratlanul is megalázott, hiszen nem lát "lefelé". Nem is akar. Elvesztettem a türelmemet, mert szinte minden területen sérült vagyok, és áldozatnak érzem magam ott, ahol ő tettes, és "győztes".
Hirtelen rám szólt, hogy húzzak a kaspóból napi bölcsességet. Mondom, szoktam időnként, avval együtt, hogy én írom, gyűjtöm őket. Akkor - az az ember, aki ezekért a bölcsességekért egyébként ki szokott nevetni - belenyúlt, kivett egyet, mondta, hogy ezt nekem húzta, bontsam ki és olvassam fel. "Mindannyian saját cselekedeteink rabszolgái vagyunk. Miért haragudnánk emiatt másokra?" - Buddha. Elakadt a lélegzetem.

Áldozatnak érzem magam, dühös vagyok másokra, pedig én formálom sorsom. És kioktatásban is jó vagyok, hányszor és hány embernek magyaráztam magas lóról az "igazat". Elméletben ezt eddig is tudtam magamról. Most viszont sorra kapom a pofonokat olyan területekről, ahol én is tettes voltam/vagyok, és hatalmas tükrök zuhannak rám.

Életem egyik legjobb tanítómestere a Helyi Maffiavezér. De ma ettől a barátjától is leckét kaptam. Bejelentkezett holnap reggelre, a folytatáshoz. Nem tudom, mit mondjak neki. Továbbra se beszélünk egy nyelven. Valamit mégis mondanom kell, hiszen szüksége van rám, hogy legitimáljam őt, nem akarja látni a szememben, hogy ócska ember, ezért a szegényes érzelmi életében kínálkozó egyetlen eszközzel, a szexszel próbál maga felé fordítani. Ha nem így volna, nem jönne ennyiszer, nem vagyok az esete, nem vagyok egy dísznő. És azért is mondanom kell valamit, tartozom neki ennyivel, mert telibe talált az idézet.

Egyre inkább úgy érzem, emiatt a "baráti" társaság miatt kellett a város egyik kiemelt negyedében boltot nyitnom. Velük van dolgom, mert velük vagyok elakadva. Hálásnak kellene lennem nekik, amiért öntudatlanul is  ilyen kitűnő csatornák, csak úgy ömlik át rajtuk a tanítás.

Én meg futkosok napraforgó-földtől napraforgó földig, hogy - akupunktőröm tanácsára - megtudjam, hol van rám szükség e világban, és ezektől a növényektől kell megtudnom, hogy mindig ott, és a legjobban, ahol éppen vagyok. Pedig ezt a körülöttem és velem zajló eseményekből is észrevehettem volna.
... De vajon készen állok-e?

További furcsaság, hogy elhunyt apósom pénzéből folytatok osztályharcot, aki életében szintén a bármivel visszaélő hatalmasok közé tartozott, s akivel folyton harcban álltam.

Az egész megoldatlan problémakör most egyre sűrűsödik körém, sürgetővé válik, nyomaszt, mint valaha az érettségi, amit valami áthatolhatatlan és megkerülhetetlen kapunak éltem meg, és sok év harc, elbukás, megaláztatás után erősen túlkorosan sikerült megszereznem, tudván, hogy innen a diplomák sora csak időn és tandíjfizetési képességen múlik. Egyet hamar be is gyűjtöttem, végig szárnyalva a szemesztereket. 

Most megint félek az elbukástól, hogy nem vagyok még elég érett, a szárnyalás ideje nem jött el.

Annak a bölcsességnek is most - mikor folyton halálomon vagyok az ilyen helyzetek miatt - érzem át igazán a mondandóját, hogy "ami nem pusztít el, az erősebbé tesz".

Adj Uram bölcs és békés gondolatokat, szavakat, legalább holnap délelőtt ha valóban visszajön, arra az egy órára!

Készülődés

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!" Én pedig elhagyom... illetve egy kevésbé járt, kevésbé ismert úton indulok, hogy majd a népszerűbe csatlakozzam.

Nincs térkép, nincs felderíthető szállás, nincs kézenfekvő segítség. Magamra leszek utalva a Tejút alatti Úton.

Decemberben vettem jegyet, nem sokat törődtem az úttal, és aggódni csak most kezdek, most érzem a zabszemet a hátsómban.

Már megint a hit, a bizalom kérdése...

Angyali üzenet

Mostanában a feltétel nélküli szeretet foglalkoztat nagyon. Egy héttel ezelőtt ezt az angyalkártyát húztam valahol. Két nap múlva az élet elém dobott egy vizsgát, eszembe se jutott a kártya, és elbuktam. Három nap múlva újra. Igazat szólva teljesen elfeledkeztem Sámuelről, most is csak "véletlenül" került elém.

Félek. Nincs jó tapasztalatom az osztályismétlésekkel...

"Chamuel arkangyal a szeretet rózsaszín sugarán tevékenykedik, és ha az ő kártyáját húzod, azt jelenti, hogy áldott vagy, mert készen állsz megnyitni a szíved a feltétlen szeretet felé. A szeretetnek nincsenek határai, és mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Nem ítél el senkit. A valódi szeretet olyan erős, hogy eloszlatja a sérelmeket, a dühöt és az elkülönültséget.

Engedd, hogy a szeretet kiáradjon a szívedből, és megérintse szeretteidet, de azokat is, akiket nem szeretsz vagy számodra idegenek.

Így a szeretet egy fényhidat teremt, amin az angyalok járhatnak, hogy reményt és békét hozzanak. Viszonzásul életed áldott lesz és szeretettel teli."

Szürreális

Még valamikor a nyáron megállt a falióránk. Elemet cseréltünk, kocogtattuk, megjavítottuk a letört mutatóját... hiába. Úgy tűnt, az örök háromnegyed nyolcak világában maradunk. Tegnap éjjel rászállt - a korábbi posztban kifejtett rejtélyes invázió nyomán - egy légy, lecsaptuk, és az óramutató megmoccant. Azóta is folyamatosan jár, még a beigazítást is tűrte. Most, hogy költözünk, és mindenki megvette a maga új falióráját is.
Biztos tanúlságos szimbólum lenne, ha meg tudnám fejteni.

Étkezési jegy, ego, meg miegymás...

Egész életemben féltem az éhhaláltól. Éheztem is a felében. Ezt le is írtam egy bloggerrel való levelezésben. Pénteken postás érkezett borítékkal, benne ötezer forintért étkezési utalvány, egyetlen sor írás, aláírás semmi. Tudom, hogy honnan van.
Nem, Drága, most még nem éhezem, de azért kedves dolog ez. Csak netem és tévém nem lesz novembertől. A küldeményt nem én vettem át, mert ezen a hétvégén egy borsos árú, háromnapos és igen fárasztó programon vettem részt egy vidéki szállodában. Megérte, még ha a hasznát nem is pénzzel mérik és pihenésre se maradt idő.
Gondolkodtam, hogy visszaküldjem-e a jegyeket, kérve, hogy használják fel másra, és őrizzenek meg emlékezetükben, hátha jövőre szükségem lesz rá. Áh, inkább most leeszem :)

A hétvégi programon elhangzott egy fogalom, amit telitalálatnak érzek. Az ego egyik csapdája a "spirituális ego". Amikor azt hiszi valaki, hogy már mindent tud, már mindent átélt, s evvel mások fölé helyezi magát. Jogot formál arra, hogy mások szellemi-spirituális vezetőjének állítsa be magát, tanácsokat adjon, kritikát mondjon, elvárásokat támasszon. Mindezért elismerést vár. Csakhogy ilyesmit épp az ego követ el, és nincs köze a valódi spiritualitáshoz, mely nem vár el semmit, tehát nem ítél, nem türelmetlen, és képes másokra valóban figyelni, nem pedig a saját félelmeit, elfojtásait vetíti ki.
Blogger-életem alatt én is belebotlottam spirituális egokba. Olyan rafináltba is, hogy csak nagyon sokára vettem észre. De benne is tükörre bukkantam. Hiszen minden ember én vagyok.

Október 30-án elhagyjuk ezt a lakást. Nem emlékeztem rá, emlékeztettek, hogy három évvel ezelőtt szintén október 30-án költöztünk ide. Akkor, másnap ellepték a legyek az egészet. Pedig szúnyogháló van minden nyíláson. A köztes években nem történt hasonló. És most megint hemzsegnek, pedig még a kamra szellőzőjét is behálóztuk. Nem tudni, honnan jönnek, hol voltak eddig, és miért épp most kerültek elő.

Költői kérdés a szexről

Pótcselekvés, vagy a harmónia része?

Hogy érzelmi hiányok pótlása, kapaszkodás, bizonyítás, az ego egyik játszótere-e, vagy a meglevő két EGÉSZ-ség összeolvadása, két önmagában is teljes ember új színe a szeretet palettáján?

Útvesztőben Útinform?

Tavaly februárban majdnem odavesztünk egy balesetben. A totálkáros autóból csak mi - úgy-ahogy - és a CD-lejátszós rádió voltunk kimenthetőek. A balesetnek nem volt köze se forgalmi helyzethez, se útviszonyokhoz. Mégis azóta, egy másik autóba beépítve a CD-lejátszó magától, és kiszámíthatatlan időközönként rádióra vált, méghozzá mindig az Útinform-ra. Határ közelében ezt hallhatjuk akár szlovákul is, ahogy ezt ma Bánk környékén ismét megtapasztaltuk. Az Útinform végén mindig visszavált CD-re.
Pedig nyilván nem fontos számunkra Bánkon a pozsonyi, vagy Baján a pesti helyzet.

Tavaly márciusban Amerikába repültünk volna, a sérüléseink miatt ez elmaradt, a két jegy odaveszett. Azt gondoltuk, hogy bizonyára rossz lépés lett volna odamenni, ki tudja, milyen katasztrófa történt volna ott velünk, amit épp ez a baleset akadályozott meg. Az út már korábban, és későbben, ősszel is elmaradt, egészen más okokból, és mindannyiszor horribilis anyagi veszteségekkel. Evidensnek tűnik, hogy nem kell odamennünk, ma meg már meg se engedhetnénk magunknak.

Csakhogy még mindig itt van ez az Útinform-dolog. Vajon mire akar még figyelmeztetni?
Csak nem arra, hogy jobb lesz végre megtanulnom, melyik a jobb és bal kezem? De hiszen én nem is vezetek!:)

Ps: Tegnap ráadásul Kristin Asbjorsen On my way című dala közben kapcsolt be az Útinform...

Üzenet a Bardoba

A MÉLYSÉGES TÖRVÉNYBŐL, A NYUGVÓT S HARAGVÓT MEGIDÉZŐ ÖNSZABADÍTÓBÓL A HÁROMTESTŰ MESTERSZERZÉS KÖNYÖRGÉSE

Az igen tiszta Törvény Tere mindent átölelő palotájába,a születetlen s vesződéstől megvált Törvénytestű Mesterhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.El nem hagyott nemtudástól, balgaságtól magam szabadítván az önnönszülte, nem-alkotott Tudás önteremtéséhez kérem a Törvénytest kezdettől tiszta áldású szabadságát. A fényes, tiszta Tudás nagyüdvű palotájába,az akadálytalan nagyüdvű Gyönyörtestű Mesterhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem.

El nem hagyott kívánságtól, sóvárgástól magam szabadítván az önnönnemű Tudás nagyüdvű önszabadításához kérem a Gyönyörtest önteremtő áldású szabadságát. A bűntelen és igen tiszta Tavirózsa-palotába,a meghatározatlan, önmaga-keltő Váltott-testű Mesterhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem. El nem hagyott fonákságtól s gyűlölettől magam szabadítván az önértelmű Tudás önnön-ismeretű önnön világosságához kérem a Váltott-test önszabadító áldású szabadságát.A nagyon tiszta fényvilágú önnön-ismeret palotájába, az irányulatlan nagyüdvű Három Test Mesteréhez én hódoló odaadással küldöm könyörgésem. El nem hagyott különbségtől, érdek-hajlamoktól magam szabadítván az önnön-szülte Tudás Három Teste önteremtéséhez kérem a nagyüdvű Három Test áldásának szabadságát.

A határoktól megvált öneszmélést akik Törvénytestül meg nem értik, s balgaság és dőreség miatt a Forgatagban tévelyegnek: szánandók ez így kínlódó eszmélő-lények.Mindahányan hadd érjék el a Törvénytestet!Az önnön-ismeret nagy üdvét akik Gyönyörtestül meg nem értik,s kívánság és szomjúság miatt a Forgatagban tévelyegnek: szánandók e fonák vágyú eszmélő-lények.Mindahányan hadd érjék el a Gyönyörtestet! Az önnön eszme szülte szabadítást akik Váltott-testül meg nem értik,s harag és kétkedés miatt a Forgatagban tévelyegnek: szánandók e fonák hitű eszmélő-lények.Mindahányan hadd érjék el a Váltott-testet!Önnön eszméjüket akik bonthatatlan Három Testül meg nem értik,és tudásukat abban makacs gyarlóságuk szennyei borítják: szánandók e fölserkenni még nem érett járólények. Mindahányan hadd érjék el a Három Testet!

(Tibeti Halottaskönyv, részlet)