Ízek, imák, szerelmek 3. - A könyv

Már a mozi is elbűvölt, nem akadtam fent a hollywoody-as megoldásokon, nem vonták el a figyelmemet . Most azonban megértettem, miféle összevonásokat, átírásokat követel meg a film műfaja. A regény nem csak részletesebb, de igazán jól kalauzol végig bennünket egy lelki átalakulás mély folyamatán. A történet hitelességét pedig erősíti számomra, hogy megtudtam, önéletírásról van szó. Mostanában Teréz Anya levelezése mellett ez a könyv hagy jelentős nyomokat bennem.

Dahlke, A Sors c. könyve nyomán

Polaritás, fény és árnyék:
A Cruz de Ferro-nál egóját letenni felejtő, vagy másét is felvevő caminós zarándok, érzelmi nyomorát vagy szégyenét kompenzáló hospice önkéntes, hitében ingó, frusztrált Teréz Anya, soha le nem bukott, köztiszteletbenálló, tanítványait szexuális eszközként használó, karizmatikus és államilag kitüntetett kiváló pedagógus, önjelölt messiás kormányfő, sérüléseit szintén hatalommal "gyógyító" maffiavezér... Némelyikünk ego-játszmája kevesebb kárt okoz több haszon mellett, némelyikünké fordítva. Talán csak a hatékonyság változó. 

Hogy is mondja Pál Feri? Értékes az életünk akkor is, ha belemegyünk a fájdalommintáinkba, akkor is, ha félelemből elkerüljük őket, és akkor is, ha túlkompenzáljuk.

Hogy vitathatnám el például egy maffiavezér életének értékességét, ha engem tanít, tükrözi az árnyékomat? És hogyan Orbán Viktorét, ha egy egész ország elfojtott árnyékát tükrözi? Hogy tanulunk-e vagy sem, az csak rajtunk múlik.
Azt se számíthatjuk ki előre, hogy miből mi származik majd hosszabb távon. Viktor valamelyik gyereke akár feltalálhatja a rák ellenszerét, vagy apja rombolását túlkompenzálva elhozhatja a régió békéjét... Sose tudhatjuk. Csak azt, hogy minden élet értékes, helye van a Világban.

... Az engem néhány éve támogató barátom élete sok egyéb mellett már attól is értékes - noha néha nem hiszi, hogy egyáltalán -, hogy ennyi éve fenntartja az életem, s amíg még tudja, hozzájárul ahhoz, hogy tapasztalni, tanulni tudjak, hogy még nem haltam éhen. Semmit nem von le ebből, hogy ő általam tanul, történnek vele olyan dolgok, jut olyan tapasztalatokhoz, melyekhez visszahúzódó lénye valószínűleg ebben a körben nem jutna.  Gondolom, így lenne ez, bárkit tartana fent.

Rejtő Jenő, Évának

"A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól. "

Nahát, pedig Rejtő Jenő nem is ismert engem! :)

"Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy ne viseljen kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnéd a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: nem kell engem tanítani. Bízza csak rám."

Kepes András: Tövispuszta

Hogy száguld át a huszadik századi skizofrén magyar történelem egy (minden) család életén...
A Napfény Íze jutott eszembe. 
Ha nem nézünk szembe a gyökereinkkel, a múlttal, ha letagadjuk vagy meghamisítjuk magunk és a világ előtt azt, satnyák maradunk. 
Olyan ez, mint a családállítás, nagy oldásokkal.

Jankovics Marcell: Az ember tragédiája

Hétköznap délben körülbelül harmincan, és nagyjából ilyen átlagéletkorral ültünk a teremben. Figyelembe véve a kongó mozikat, azt, hogy ezt a filmet már néhány hete mutatják, és hogy most sem a ráérő nyugdíjasok múlatták itt idejüket, ez a létszám már-már sikert mutat.

Nem szeretem a Jankovics-filmek képi világát. A János Vitéz plakátfigurájától egyenesen kirázott a hideg.
Ugyanakkor értékelem, hogy minden film több rétegben meg van pakolva üzenettel.
Madách látomását például kiegészítette a huszadik század történelmi eseményeivel. Tiszteletet ébresztett bennem az üzenetközvetítésnek az a módja, hogy minden egyes történelmi színt más rajztechnikával ábrázolt. Láthatóan jól átgondolva, melyiket hogyan. Így kicsit olyan, mintha minden egyes rész önálló, a többitől eltérő alkotás lenne, az egyik mondjuk egy japán műhelyből, a másik amerikaiból, és így tovább. Az azonos szemléletmód, a szellemiség foglalja egésszé. A 160 perc, rövid szünettel abszolút élvezhető volt számomra, annak ellenére, hogy egyetlen kép se akadt, ami a lelkemnek kedves lett volna. A történethez hozzáadott vizuális többletüzenetek azonban lenyűgöztek.
Ám szöveg is felismerést ébresztett bennem: jó lenne újra és újra elolvasni, időtálló gondolatai számos   kérdésünkre választ adnak. Akárcsak a bibliai Apokalipszis. Aktuálissá vált víziók.

Készült: 1988-2011.! Főiskolásként láttam néhány jelenetét. Jankovics számos jövedelmező munkát azért vállalt el, hogy saját pénzből folytathassa ezt a filmet. Nekem ez az ember problémás, hiszem, hogy ez a film több őnála, "csak"  tehetséges médium volt. Végül az NKA-ba, közel a tűzhöz kerülve sikerült befejeznie a művet. Ezt a pénzt a magam részéről nem bánom.

Tóth Krisztina-est

Nincs még itt a világ vége, ha egy magyar kortárs író/költő egymaga meg tudta tölteni a Radnóti Színházat.

A kutyával indított, amit olvasni is csak egyszer lehet, aztán sikítófrásszal továbblapozni, hogy ezt a verset soha többé...! Ám félóra múlva már a nevetéstől dőlt a hallgatóság. Ringatóztunk a magunkra ismerés, a döbbenet és az irónia hullámai között, hogy végül a Letölthető csengőhangok 21. századi csujjogatóin kacagjunk.

Aztán még ott maradtunk dedikáltatni, ami azért különös, mert N-nek jutott eszébe, ahogy a könyvvásárlás is, és ő állt sorba. Soha ilyet korábban!

Bulgakov visszaköszön

"Annuska már kiöntötte az olajat."
Harminc és tizenöt év után most újra találkoztam evvel a sokat mondó sorral. Nos, majd meglátjuk...

Film, színház, muzsika... élet

Az életről szóló alkotások nem maradnak alul a valóságnak, de nem is szárnyalják túl. Épp csak tömörítve, vagy egy-egy részletet kinagyítva mutatják meg, követik azt. Életünk hol giccses romantika, hol horror vagy tragédia. Mindenképpen egy regény.

Trier Dogvilleje és Születésnapja, Stephen King Ragyogása és Tóparti kísértetekje, A micsoda nő már megtörtént velem. Zeffirelli Napfívér, Holdnővérjére még várok...

Ezt választottam a mai temetésre

Faludy György: Szonett a Múzsához

Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem vonzott-űzött jobban soha más:
a lomb lehullt s a gyermekajkon lopva keskeny redőt rajzolt a rohadás.

Te ültettél az omló földű fokra,
amerre nem tért vissza vízfolyás;
csupán az illó szót kaptam marokra
bolond bálodon, örök változás.

Mezítlen táncos érted lettem sértett
gőgömben. Jöjj hát, ihletett kísértet,
zuhanjon rám öklöd, ha megtalál,

Mard, verd e testet és gyötörd e szívet,
hadd kössünk százszor, újra s újra frígyet:
uram, vezérem, mesterem: Halál.

Hétfőn a következő üzenetet küldtem gondolatban a Bardoba:
"Minden, ami körülvesz - még ha a látszat az ellenkezőjét mutatja is - a fejlődésedet szolgálja."
Csak ezután jöttem rá, hogy ez ránk, élőkre is igaz.

Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Évek óta odavagyok érte. Nem volt jó író, és még a jól sikerült Bösendorfer is mi ehhez képest, szerintem ez a Napló a főműve!

1. Abban az évben kezdte írni, amikor születtem.
2. Bár Cini gőgje és macsósága bosszantó (szegény Marci!).Ám a kor kulturális, társadalmi és politikai panorámája, a mai közszereplők családi gyökerei, de a Karinthy család múltjának, kórtörténetének epizódjai is izgalmas körképet adnak az elmúlt magyar évszázadról.
Tanulságos a gyökerektől a világba szerteágazó család belső útjaiba bepillantást nyerni, felfedezni, hogy az ősök érzelmi hiányai, egy-egy rossz döntésük hogyan hat, hogyan rombol máig az utódokban, "századíziglen".
3. Szegény folyton panaszkodó, a kiváltságos elithez tartozó, futtatott írónk évente talán többször utazott külföldre - Nyugatra, Amerikába is- , mint akkoriban a fél ország összesen. Útleírásai azonban máig élvezetesek.

Ennyi idő és évi legalább egyszeri olvasás után mindegy is, melyik kötetet sikerül éppen lepiszkálnom a felső polcról.

Psyché és az emancipáció

Ha Weöres Sándor és Palya Bea összefognak... :)

Ilyen az ország...

Vers: Térey János.

Mostanában hallottam:
- Mi a különbség a demokrácia és a diktatúra között?
- A demokráciában kiírhatod a falra, hogy "szabadság". A diktatúrában muszáj kiírnod.

Trendo: Holtág

Úgy tűnik, Trendo Bátyó blogos kiadója lettem. Vagy legalábbis áttestálta rám ezt a dolgot, mióta ő nem ír blogot.

Hát kérem, én szívesen teszek eleget a soha ki nem mondott kérésnek. De tényleg.


Holtág

hideg kék az ég
szívfájdítón gyönyörű
eltűnt róla gyorsan
az a nyári derű
a fények élesek
mint a kések
az árnyékukban
megbújó szenvedések
mint pangó vizek
a zöldár után
mikor iszapot böffen
a holtág délután
úgy hullámzanak
és nem hallik más
csak néha egy-egy
tétova loccsanás

az agyban valami kattan
de mint a gázbuborék
oly gyorsan elpattan
mikor eléri a tudat felszínét
a hamvába holt gondolat
az ember végül feladja
önnön énképét és létét
keresi végső menedékét
nézi a kék eget
és a higanytól döglődő halat
mialatt lassan a magányból
szürkeségből és homályból
épít maga köré jó magas falat

Trendo verselte, és megengedte, hogy...

Buli után hazafelé

a domb az ég a víz mind borvörös
én meg csak tántorgok köztetek részegen
mit is tehetnék mondd meg kis vörös

tán eldadognám néked félszegen
hogy mennyire szeretlek de úgyis hiába
elküldesz engem tudom a picsába most
mikor a domb az ég a víz mind borvörös

Prognózis vagy helyzetjelentés?

De mintha mi már itt ragadtunk volna, lekéstünk Mexikóról, Türingiáról...

"Vidám vasárnap"

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég -
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor a képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
és mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,

s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó -
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, s gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld, s megegyed -
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam neked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?

Hogyan nyújtsak néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
(Torontó 1980)

Jelen vagy jövőkép?

Vajon hazánk meglel-e bennünket valaha?

"Gabriel García Márquez" búcsúlevele

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.