Paleolit táplálkozás - további kérdőjeleim

Szendi Gábor pszichológus legújabb könyvében azt fejtegeti, hogy az evolúció során a kőkorszaki táplálkozás vált be, a modern nyugati, mely a tejre, gabonákra, hüvelyesekre, a napfény- és a vitaminmegvonásra alapul, idő előtt a sírba visz bennünket.

Ez bizonyára így van. Magam is elgondolkodom az átálláson.
Valóban elképesztő felismerésekre készteti az olvasót, például hogy míg az egészségre káros paracetamolhoz, alkoholhoz, dohánytermékekhez szabadon hozzá lehet férni, a létfontosságú vitaminok fogyasztását a közegészségügy szinte lehetetlenné teszi. A szerző például külföldről szerzi be többek között a D-vitamint, ám ez kevesek számára járható út. És bármerre nézünk, rövidlátásról, karrierekről, hárításról (már megint idepasszol Arronson: Történtek hibák.. c. zseniális alkotása), lobbiról, gazdasági érdekekről van szó...

De! A kőkorszaki ember átlagéletkora - ha jól emlékszem - nem érte el a harminc évet sem. Valamint ha akkor egyensúlyban éltünk a természettel, és kiváló táplálkozási szokásoknak örvendtünk, hogyan szaporodhattunk mégis túl annyira, hogy az addigi gyűjtögető-vadász életmód már nem tudta kielégíteni szükségleteinket, és át kellett térnünk a földművelő-állattartó létmódra? Továbbá tudomásom szerint az ősember gyűjtögetései során fogyasztott vadgabona-féleségeket.

Számomra zavaró, hogy Szendi a paleolit táplálkozással kísérletezők legnagyobb kísértésének a sarki pékséget tekinti, említést sem téve arról, hogy a az emberek jelentős hányada még családban él, így az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól sem számol be. Könyve mintha örök szingliknek íródott volna.

A melanomával kapcsolatos vizsgálatok eredménye a szerző szerint az, hogy a napozás, sőt még a leégés is védettséget ad e bőrbetegség ellen. Avval támasztja e véleményt alá, hogy a melanómások közül azok gyógyultak a legjobban, akik életük során minnél többet napoztak. Kérdezem én: akkor mitől lett melanomiájuk egyáltalán?

Szendi szerint a mai természeti népek a táplálkozási szokásaiknak köszönhetően védettek a civilizációs betegségektől, és amikor eléri őket a modern táplálkozás, ők is megbetegednek.

Ebben is lehet valami. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ezek a népek még mentesek a feldolgozatlan stressztől, kapcsolataik is tradicionálisak, áttekinthetőek, kezelhetőek, tehát sok zavart nem okoznak.

Persze a szerző tagadja a szervi betegségek pszichés eredetét, amit egy pszichológustól mégis furcsának tartok. A magam részéről például Dethlefsen minden a betegségeimről szóló sorában magamra ismerek, és ugyanígy vagyok a környezetemben élők nyavajáival is...

A depresszió okait a civilizációs táplálékbevitel káros biokémiai hatásaira (a vércukorszint emelkedésének agyra való kihatására) vezeti vissza, mellőzve azt a tényt, hogy aki depressziós, a szokásos nyugati táplálkozásnál is károsabban "nassolhat", tehát legfeljebb is oda-vissza hatásról beszélhetünk.

A szülés utáni depressziót például csakis az Omega-3 hiánya idézi elő, a társadalmi szerepek megváltozásáról pedig mélyen hallgat a szerző.

Itt megint szalámitaktikáról van szó, féltékenységről és hatalmi kérdésről, hogy "nekem igazam van, a többiek a hülyék". Pedig lehet, hogy már megint csak az van, hogy több út is vezet ugyanoda, több egymást ki sem záró részigazság visz közelebb a megismeréshez.

Szendi Gábor világképe egy újabb, sokadszori példája annak, hogy a pszichológiának (különösen a kognitív iskolának) mint tudománynak, a neve ellenére semmi köze nincs a lélektanhoz, pláne nem a lélekgyógyászathoz. A "lélek" nem tudományos fogalom.

Feltételezésekre alapuló kommunikációnk

Vékony szállal kapcsolódik a január 11-i dalszöveges bejegyzéshez, de önmagában is megáll Anthony de Mello története:

"Sok-sok évvel ezelőtt, a középkorban, a pápát a tanácsadói arra sürgették, hogy tiltsa ki Rómából a zsidókat. Még sincs rendjén, mondták, hogy ezek az emberek háborítatlanul éljenek a katolicizmus központjában. El is készítettek és benyújtottak egy törvénytervezetet a zsidók legnagyobb rémületére, mert tudták, hogy bárhová is mennének, csak még rosszabbra számíthatnának. Ezért aztán igyekeztek a pápát rávenni arra, hogy változtassa meg a rendeletet. A jóindulatú pápa sportszerű ajánlatot tett: állítsanak ki a zsidók valakit, aki pantomimban vitatkozna vele. A zsidók Rómában maradhatnak, ha az ő szószólójuk nyer. A zsidók beleegyeztek, és egy iskolamestert jelöltek képviselőjüknek.

Megkezdődött a vita. Először a pápa ünnepélyesen felemelte az ujját, és végighúzta az ég és a horizont között. Erre az iskolamester nyomatékkal a földre mutatott. Úgy látszott, a pápa egy pillanatra meghökkent. Még ünnepélyesebben felemelte egyik ujját, és szilárdan a gondnok arca elé tartotta. Erre a gondnok három ujját emelte fel, amire a pápa még jobban meglepődöttnek tünt. Kis töprengés után benyúlt a ruhájába, és előhúzott egy almát, mire az iskolamester egy papírzacskóból elővett egy darab lapos maceszt. Ekkor a pápa hangos szóval kijelentette: - A zsidók képviselője megnyerte a vitát. A kiutasító rendeletet ezennel visszavonom.

A csodálkozó kérdésekre a pápa így értelmezte a történteket: - Ez az ember nagyszerű teológus, és a vita mestere. Azzal kezdtem, hogy végighúztam az ujjamat az ég és a horizont között, jelezvén, hogy az egész világmindenség Istené. De ő ujjával lefelé mutatott, hogy emlékeztessen engem a pokolra, ahol az ördög uralkodik. Erre egy ujjam felemelésével figyelmeztettem arra, hogy egy az Isten. Képzelhetitek, mennyire meglepődtem, amikor ő három ujjával jelezte, hogy ez az egy Isten három személyű, amivel bizonyította jártasságát a mi tanításunkban a Szentháromságról. Látván, hogy lehetetlen legyőznöm ezt a teológiai zsenit, végül is más területre tereltem a vitát. Elővettem egy almát, jelezvén, hogy egy új ostoba elmélet szerint a föld gömbölyű. Mire ő azonnal elővett egy lapos kovásztalan kenyeret, hogy ellenvesse, a Biblia szerint a föld lapos. Nem volt mit tenni, el kellett ismernem, hogy ő győzött.

Az iskolamester viszont egész mást olvasott ki a gesztusokból: - Csupa sületlenség volt az egész. Először is a pápa a kezével úgy csinált, mintha azt mondaná a zsidóknak, hogy kifelé Rómából! Mire én lefelé mutattam, tisztán értésére adva, hogy mi nem mozdulunk. Erre ő egy ujjával figyelmeztetett, hogy ne szemtelenkedjem vele. Én három ujjammal mutattam neki, hogy ő háromszor olyan szemtelen volt velünk, amikor önkényesen kiparancsolt bennünket Rómából. A következő dolog, amit láttam, az volt, hogy elővette az ebédjét. Hát én is elővettem a magamét."

Az internet (h)őskora, avagy a hix.com

Egy blog írása folyamatosan dolgoztatja az ember agyát. Ma valahogy felvillant bennem, milyenek lehettek az első internetes bejegyzések, miről írhattak akkoriban azon kevesek, akik elérték a hálót?

A fenti, illetve ma már hix.hu címen is elérhető levelezőlistát az Amerikában élő Hollósi József indította, a világban szétszóródott magyarok találkozóhelyének szánva.
Az 1996-ban csatlakozó párom elmesélése szerint az egy-egy fórumra feliratkozottak naponta emailben írhattak egymásnak, s másnap egyetlen emailbe ömlesztve kapták meg a hozzászólásokat. Engem laikusként a DOS-osnak látszó felület bűvöl el.

Ha jól ügyeskedtem, akkor talán a "TIPP" fórumon megtalált 1990. februári bejegyzés lehetett az első. A lap most is működik, hitvallása szerint 'az internet emberi arca".

http://hix.com/arch/?page=issue&issueid=82354