Művészet lépten nyomon

Kőbánya-alsó nem világváros, de van itt Lechner Ödön-féle  neogótika majolika oltárral, szószékkel és keresztelőmedencével, valamint egy szecessziós lakóház, számomra ismeretlen tervezőtől.

A Nemzeti Sírkertben látott százféle csodát képtelenség feltenni egy posztba. Hírességek (ebből csak a Batthyány Mauzóleumot tettem ide), ismeretlenek csodás síremlékei, no és a "pusztán" megkapó szegletek. Látogatásom célja: frissen megkapott információk nyomában két korábban elhunyttól posztumusz bocsánatkérés. Úgy érzem, lesz még dolgom evvel...

The Crazy Tour

Medvehagyma-vadászat a Gerecsében, két zarándoktársammal. Végeredmény: négy zacskónyi lefagyasztva, egy pedig  salátának elkészítve.

A túra végén elkezdett havazni, legalábbis valami hungarocell-féleség hullott alá az égből

"Mi a manó?" Lehet, hogy én vagyok? Havazás ellen kapucni...

Itt-ott kerítést is kellett mászni, igaz, odaépített létrán át, ám három nappal egy műtét után, friss varratokkal ezt nem írta fel nekem az orvos. Majd kiderül, van-e a túrának káros következménye, de én nagyon jól éreztem magamat! 

30 négyzetméternyi kora tavasz

Hurrá! Menthetetlenül itt a tavasz. A teraszom sajnos felfagyott, burkolatcserére szorul, így még nem tettem ki a hintaágyat és a kisasztalt székekkel. 

A függőkosárban éledezik az áttelelt csüngőmuskátli, mosolyognak a korai virágok, a pergola lábánál toporog a két fiatal szőlőtő, hajtanak a kerítésre kúszó loncok és a lilaakác, duzzadnak a rügyek a fügecsemetén (ezt a telet már takaró nélkül kellett átvészelnie), a képeken nem látható egy négyzetméteres konyhakertben zöldellnek a fűszernövények és az ősszel eldugott fokhagyma (de finom is az új fokhagyma!), vékony földtakaró alatt retek készül kihajtani. A paradicsompalántákra várni kell áprilisig, a rukkola-magot pedig nem sikerült még beszereznem.
Most e csepp sziget bizatott rám a városban.  

Kopaszi gát, szerelem első látásra!

Bera, régi blogger ma elvitt a Kopaszi gátra. Szégyelltem már nagyon, hogy ebben a városban élek, és vannak még jó helyek, ahol sosem jártam. Pl. a Kamara erdő még vár rám. A Gül baba türbéjébe is negyven évesen jutottam el...
No de ez ma megvolt, és bele is szerettem! Boldog tudok lenni, ha valamit valahol rendbe tesznek (mint pl. a Károlyi Palota), vagy kialakítanak. Valahogy mostanában nincs keret az értékőrzésre, -teremtésre.
Ötletes, hogy egy ösvényt a gyárak közé is bevezettek, tetszik a sok csónakház-stílusban épült létesítmény, a gondozottság, a tiszta terek...
A hajómodellel babráló "felnőttek", a fahidakon szaladgáló gyerekek, s hogy száműzetéséből a közelbe települ át majd a Zöld Pardon.
Az időjárás pedig páratlan volt. Tűző napon, vékony pulcsiban elaludtam a fűben!

Mátra koratavaszon

Februári szombat délelőtt, teázás egy szélvédett, déli erkélyen. Pizsamában! Elég későn indultunk. 

Itt a tavasz! Az autópálya melletti szántókon őzek napoztak, mi pedig szarvasebédre igyekeztünk Galyatetőre,  a "Hegyi Kis"-be. A féladag vargányaleves annyi, mint máshol az egész, a főfogás meg mintha dupla méretű lenne. Közben két bögre forralt bor... és nekem annyi lett!

Párlépésnyi séta - szűzies hólé a csizmámban -, hogy megnézzem, maradtak-e még szarvasok? Az egyik éppen szénát ebédelt, tehát őt biztosan nem ebédeltük meg.
Hamarosan az összes vér a gyomromban próbált keringeni, az agyamban csak kábulat. Teli hassal az autóba bekászálódni, majd Mátraházán kiszállni is alig bírtam. Jajgatások, nyögések... de sajnos épp itt van, az előző helyszínhez még túl közel, az ország legjobb palacsinta-sütödéje. Talán negyven éve, hogy ugyanaz a pár készíti a finom, vékony, lágy, ruganyos tésztát. De miért kellett fejenként mindjárt kettőt ennünk? Fogyasztói társadalom gyermekei, inkább zabálunk és jajgatunk, legalább addig se kell gondolkodni...

A szerpentinek igen émelyítőnek bizonyultak. A gyöngyösi Lidl parkolójában a magam részéről feladtam az újabb kikászálódás kísérletét, keresztbe fekve szunyókáltam egyet. Ébresztő kávé a Malomudvarban, ám a keserves szenvedés hazáig nem maradt abba. 

Az erdő amúgy csodás volt, az ebéd fölséges... csak mi emberek ostobák. 

Tél itthon

Van  harminc négyzetméternyi saját hómezőm :)

Téli fagyi

A reggeli mezitlábazás hóban se maradhat el. Gondolom a környező ablakokból nem kevesen néznek bolondnak...

Hó-virág

Hó-virág és lámpavilág

Kőbánya-alsó, virágváros

Ablak a tavaszra

A pergolára majd csak felfut a szőlő...

Kertem, virágom... Egy falat bekerített kert, egy csepp természet a kőrengetegben, és a remény, hogy néhány év alatt benő mindent a zöld. Szőlő, lonc, kúszórózsa, füge, egy parányi veteményes.

Istenek kertje

"Ez a világ a létező világok lehető legjobbika." Leibnitz

Kicsit késve...

Ilyen volt Őrbottyán húsvétkor :)

Pilisszentlélek tavaszi furcsaságai

Itt még megvolt

Valahol itt tűnt el, és került elő

Az úgy volt, hogy egész héten valahogy megmagyarázhatatlanul éppen a Pilisbe vágytam, ám esélyt sem láttam rá, hogy eljutok oda. Nem is beszéltem erről a vágyról a környezetemben. Aztán ma váratlanul mégis oda kerültem. Az is meglepetés volt, hogy a kiskutya jöhetett, rá nem gondoltam.

Mandula 11 éves, és soha nem szokott eltűnni. Most egyik pillanatban még mellettem volt, másikban pedig sehol. Pedig semmi zajt, csörtetést nem hallottam, ami utalt volna arra, hogy amíg másfele nézek, ő elszaladt valamerre a sűrű aljnövényzetben. Majd egy óra keresés, hívogatás, a köddé válása helyszínére való többszöri visszatérés után egyszer csak ott állt, ahol eltűnt, ahol épp akkor néztem féltucatszorra körbe, és egyszer csak mégis ott volt, megint zajtalanul. Békésen szaglászott maga körül, mintha mi sem történt volna.
Szerintem elnyelte a föld, aztán kiköpte. Pedig én már kezdtem belenyugodni, hogy ennek így kellett lennie valamiért, és majd vigyáz rá a hely jó "szelleme".
Mindenesetre remélem, hogy legalább elintézte azt - bárhol is járt -, amiért nekem ide kellett jönnöm, hogy ő ide jöhessen :)
Valamiért Stephen King Álattemetője is eszembe jutott. Bár szerintem az eltűnt Mandula ugyanaz a Mandula, aki visszajött, nem lett rosszabb, de sőt, mintha ma délután a szokottnál valamivel békésebben heverne a lábamnál az asztal alatt...