Szent István park - szeretem

"Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös..."

"... mint a hajnal alja, vörös!"

Épp ezt játszotta a Quimby tegnap a Dürer Kertben, amikor ennyi látszott a színpadból.
Szerintem nem egy kommunista ufo volt.

Képes beszámoló egy téli evezős-túráról

Szigliget

Szentgyörgy-hegy...

Horváth-pince

Kehidakustány világszínvonalú fürdője

Hévizi csatorna, telefonnal és evezés közben

Egy-egy tündérrózsa a hószállingózás ellenére is virágzott

Így telt a március 6-7. hétvégém, nulla fokban, olykor hóesésben.

Adriai emlékek 1.

mediterrán erdő

hűs

by night

Péntek dél Normafa, délután reneszánsz

Odafönt Valaki kiborította a tejfölt

Ezután legurultam a Szépművészetibe, gondoltam jó lesz, és jó volt! Felvezetésként beszaladtam Parmigianino rajzaihoz és nyomataihoz, de vele beljebb is találkoztam még: Botticellitől Tizianóig. Véletlenül belebotlottam egy ingyenes tárlatvezetésbe. Emelem kalapom Antalffy Péter előtt (ha jól olvastam a kitűzőjén), a hallgatóság tagjaként időnként én is felnevettem. Nem tudom, hivatásos-e, avagy egy alaposan megszűrt önkéntes, de hogy a művészettörténeten túl az irodalomról, tudományokról és a korabeli pletykákról is sokat tud, mindezt lazán, élvezetesen, humorosan képes elmondani, az biztos. Csak hát nem készültem rá, így nem szántam elég időt erre a programra. Leszakadtam a csoportról, hogy egyedül bogarásszak. Hát bizony elkavarodtam az idő lineárisnak képzelt folyamában. Eszembe jutott, hogy a fősulin a P. Szűcs Júlianna képezhetetlen elmefogyatékosként kezelt. Mert már akkor is belezavarodtam abba, hogy ő másképpen osztja fel a korszakokat, miként azt az általa kötelezőként feladott Gombrich-könyv tette. Az ajánlott olvasmányok pedig még másabbul darabolták az időt. Na jó, tudtam én már akkor is, hogy ezek a dolgok nem elvágólagosak, de vizsgáznom mégis valamilyen korszakolás szerint kellett!
Most ezen a kiállításon is szembesültem vele, hogy még javában tombolt a reneszánsz, a manierizmusnak se volt még igazán híre, és Parmigianino már 1523-ban egy tökéletes barokk madonnát festett, miközben némelyek még le se kattantak egészen a gótikáról.
Engem mindenesetre elvarázsolt ez a kiállítás. Nyilván jót tett az ügynek az is, hogy hétköznap volt, tömeg pedig nem. A végéről még egy kicsit visszaszaladtam a tárlatvezetéshez, megint kacagtam egy darabon, és evvel a jó érzéssel zártam ezt a délutánt.
Ha valakinek több ideje van rá, javaslom, nézze meg a neten, mikor van tárlatvezetés, hátha sikerül egy ilyen szórakoztatót kifognia.
(Nekem ma viszont valahogy a kurzívról nem sikerül lekattannom, tehát ez így marad.)

Halottak napján az Életről

temető Skóciában

"Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több, mint minden emberi; hiszek a világban, mert eszem el nem éri.

S mégis hiszek az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek, amit el nem ér... Építse életünket: s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!)... akként legyen már egyszer jobb életünk." Babits

Szeretem ezeket a napokat, világnézettől függetlenül. Szeretem az esti temető lámpás-gyertyás hangulatát, mindig zárás előtt megyek. Párommal ilyenkor mulatságos családi anekdotákat mesélünk egymásnak, azokról, akiknek már csak a sírját tudjuk meglátogatni.