Amikor érte mentem, hosszas nyüszörgő nevetéssel követeltem vissza a saját kutyámat. Mert ez a jószág nem az! Ez itt egy kölyökkutya, lakli kamasz. Hosszú fülekkel, nagy fejjel és mancsokkal, gyakori vigyorral a képén. Vidám, fürge, ugribugri, és magától kifekszik a napra, ahová korábban kilökni is alig lehetett. És csak most szembesültem vele, hogy a bőre alatt nincs végig kutya! Haha... Az egész jószág olyan lett, mint egy kissé elfuserált kínai plüss-kölyökkutya, itt-ott anakronisztikusan poros szürke, rövid bundával.
Levágattam a hajam múlt héten, vártam, hogy lakli kamasz leszek, de eddig semmi!:-)))
VálaszTörlésRégi vackoktól viszont folyamatosan szabadulok, de még mindig nem elég határozottsággal, kellően dühös elszántsággal.Mert állítólag csak úgy lehet, különben jön a kegyelem.
Kutyus aranyos!:-)
Macsekkal jól megvannak?
VálaszTörlésKörte cica szokta terrorizálni a Mandula kutyát, egyébként jól :) Bár nem velem laknak, ki vannak helyezve.
VálaszTörlésHa a belső dolgokra gondolunk, a "dühös elszántság" szerintem problémás. Ugyanis az egótól megszabadulni is az egó akar...
A rossz mintákat átalakítani, a sérüléseinket gyógyítani nem lehet dühösen.
Én inkább a tudatosságot emelném ki.
VálaszTörlésA tied jobb szó rá!:-)
VálaszTörlés