Keretbe foglalom a napjaimat. Minden reggel úgy ébredek, hogy még csukott szemhéjam alól - hangosan vagy magamban - kimondom: "ma is a Fényt választom". Ezt egy caminós író ajánlotta nekem. A következő gondolat azonban sajátom, régebben, tavaly nyáron kezdtem elővenni: "ma is csodálatos dolgok történnek velem".
Este pedig számot adok magamnak ezekről a csodálatos dolgokról, egy mosolytól egy közösségi portálos üzeneten át egy találkozásig, minden de minden látszólag apróságot, és ha van, a nagyokat is. Ebbe a felsorolásba alszom bele.
Ha a legpocsékabb nappal szemben csupán néhány apró csoda áll, úgy tapasztalom, az esti elszámolásban ennyi is felülír minden mást. Talán a puszta rituálé miatt, hogy ilyenkor nem gondolok másra, vagy nem tudom miért, de nekem most elég.
Nekem is rá kellene erre szoknom.Már régóta tervezem, és látod még mindig nem kezdtem el!
VálaszTörlés