Hol
volt, hol nem… de ez a nagymama igazán volt, ám sajnos régóta betegeskedett.
Unokái szeretete és a doktorok sem tudták meggyógyítani, végül hát átköltözött
egy másik világba, ahol hamar visszanyerte az erejét.
Volt
egy öreg kutyája, akinek ezután nagyon hiányzott a gazdája. Gyakran hevert
búsan a tornácon, egy elnyűtt posztópapucsra hajtva fejét, annak viselőjére
gondolt. Megpróbálta felidézni a puha kezet, mely a fültövét vakargatta, a bundáját
simogatta, s finom ételek illata járt a nyomában. Hiába becézték mások, ő a
régi hangon szerette volna hallani a hívást:
-
Gyere csillagom!
Eközben
a nagyi egy a korábbihoz nagyon hasonlító barátságos kis házban éldegélt
egyedül, valahol a felhőkön is túl. Sokszor lenézett a családjára, örült
boldogságuknak, és aggódott, ha bánatosnak látta őket. Olykor meg-megmozdult a
keze a levegőben, mintha egy bársonyos kutyafület cirógatna.
A
kutyus kis idő múlva a szomorúságtól igen legyengült, és követte gazdáját abba
a felhőn túli világba. Szíve elvezette a nagymama házikójához, és ettől fogva
újra együtt töltötték napjaikat. Reggelente kiszaladt a virágos rétre – hiszen
mindig kék volt az ég, szikrázott a nap.
Fülét lifegtetve vidáman szaladgált, ugrándozott a harsogó színű pipacsok és szelíd
kék búzavirágok között. Néha rácsodálkozott egy tarka lepkére, máskor meg csak
süttette a hasát a nappal. Mire elfáradt, hazahúzták a csalogató illatok. Ebéd
után lefeküdt a nagymama hintaszéke mellé, és mindketten szundítottak egy jót.
Alkonyatkor pedig meglátogatták őket a korábban ideköltözött rokonok és barátok.
Zenéltek, beszélgettek, társasjátékoztak, csak úgy röpködött a nagyi fehér
haja, kacagott a pirospozsgás arc.
Szombaton mindig kettesben jártak virágot,
gombát, erdei gyümölcsöket szedni. A kutyus ilyenkor szeretett különféle szagok
fölött elmerengetni, történeteket mesélni magának arról, hogy tulajdonosuk
merre járhatott, honnan jöhetett és hová ment. A vasárnapok meg igazán
gyönyörűek voltak! Ebédre velős csontot
kapott, utána egy szelet frissen sült mazsolás kuglófot, és egész délután zenét
hallgattak a rádióból.
A nagymama
boldog volt, hogy négylábú barátja ebben a világban is megtalálta őt. Még ma is
együtt élnek az örök napsütés birodalmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése