Az idei Caminóm dióhéjban

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgy is érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka emléke, évek vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok egy finom kis szállal kötözve. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhet Veled..."

(Forrás: Egy közösségi oldal, szerző megjelölése nélkül)

Találkozások a Camino Primitivo-n és Camino Fistera y Muxia-n

Üzenet egy közösségi portálon, út előtt (tervezet)

"Köszönet

Szeretném hálámat kifejezni azoknak a zarándoktársaknak, barátoknak, ismerősöknek, akik nehezen nélkülözhető fillérjeikkel (aki cipőre valóját adta, szalad tovább az ócskában, annak angyalszárnyakat kívánok), szolgáltatási díjukról lemondással, felszerelési tárgyakkal, váratlanul felbukkanó jókívánságokkal, tanáccsal, bíztatással, lelkigondozással támogatták a  felkészülésemet.

A "fapados" úthoz szükséges összegnek a másik fele nélkül indulok el, egészségi állapotom se szerepel a támogatott opciók között Alexandra Halász kacagtatóan okos cikkében (http://www.harmonet.hu/ezoteria/58238-camino-a-gyakorlatban.html), ezért ha valamilyen okból odavesznék - feltehetően valahol Barcelona vagy a Primitivo környékén - , emléktábla kihelyezésével végrendeletileg W. Bea csoki- és szómágust bízom meg. A feladat - legjobb szándékaim szerinti okokból kifolyólag  - másra át nem ruházható. Megkérem tisztult lelkű zarándoktársaimat, hogy arra járván, a szokásos kavicsgúlákat ne mulasszák el jó szívvel gyarapítani. Gondoljatok arra, hogy az Útról eltávozni mennyivel bíztatóbb a jövőre nézvést, mint például a négyes-hatos villamos alól :)

Köszönetet mondok azoknak a  zarándoktársaimnak is, akik segítségkéresemre játszmákkal reagáltak. Inspiráló út volt  ez is. 

Minden jót kívánok azoknak, akik most járják az Utat, vagy most készülnek fel rá. Amint a kedvenc zarándok-íróm mondja, a közértig vezető út is lehet Camino. 

A.-nak nagyon köszönöm a kedves elnevezést is :)

... Buen Camino Panda"

Mindennapi csodáimból... és mindjárt kettő is

Stand up comedy a 109-es buszon

Péntek délután, mogorva, fáradt tömeg... a fél óra várakozás után begördülő, teli buszon is. Le senki, fel annál többen szálltunk. Az ajtók nyitása, csukása a továbbiakban tömegbe ütközött. A kezeimben levő csomagok összeakadtak egy asszonyéval, összenevetünk, hogy sebaj, most fogja mindenki a hozzá közelebb levő szatyrot, aztán a végén majd kibogozzuk. A nálam levő azálea bokor száz virágjából a fele lesajtolódott a tömeg nyomása alatt, akkor meg azon nevettem kínomban, hogy csak a csupasz zöldet fogom hazavinni. A kátyúkon nagyokat huppantunk, az egyik utas megjegyezte, hogy nincs mibe kapaszkodni. Szép szimbólum ez - ironizálok- , lassan valóban nincs kibe-mibe kapaszkodni, meg kell tanulnunk a saját lábunkon állni. Illetve egymásnak vetni a hátunkat, megtartani egymást. Különben is, örüljünk, hogy van még BKV. A szatyraim egy részét fogó utastárs mosolyogva beszólt, hogy ha adnak neki egy biciklit, lemond a tömegközlekedésről. Nekem van kerékpárom, de ha kapok egy pár lúdtalpbetétet, szívesen elgyalogolok - válaszoltam. Elhízott nemzet vagyunk, kormányunk megajándékoz bennünket egy ingyen fitness-bérlettel. Ekkorra már nem csak a kátyúktól, de a jókedvtől is hullámzott az utastér elülső fele.

Hát így. Ha nem vesszük elő a humorérzékünket, megbuggyanunk. Ma, ezen a buszon valahogy épp a megfelelő emberek, éppen megfelelő állapotukban kerültek össze egy kis nevetésre.


Sokszínűség

Szerintem a "bocskai" gyönyörű viselet. És szeretem a zsidók kultúrateremtő erejét, életrevalóságukat. 
Nem lájkolom sem Orbánt, sem Gyurcsányt, nem tennék ilyet egy politikussal sem (no, talán kivétel a Göncz Árpád, a nagyapakomplexusaim miatt :)).
Sajnálom, ha egy ruha mást jelent, mint ami, és azt is, hogy már nem tehetek fel kokárdát március idusán, ha nem akarom, hogy besoroljanak valahová, ahová én nem szeretnék besorolódni. Nem hiszem, hogy minden jó, ami zsidó, balos, konzervatív, népies, urbánus, ősmagyar, liberális (van, volt nálunk egyáltalán ilyen?).
Nagyon szeretem - a szélsőségek, és ígéretek nyomában gondolkodás nélkül sodródók kivételével -, ha mindenféle emberek megtisztelnek látogatásukkal, meghívásukkal, úton-útfélen beszélgetésükkel, és arról folyik a szó, ami összeköt, nem arról, ami szétválaszt. Egy évszázadok óta, máig darabokra hasadtan létező nemzet tagjaként engem ez tanít, felemel és gazdagít.

Szünet a szünetben - Teréz Anya nyolc tanácsa nyomán

(Mert összegyűlt ez meg az, ami nem szeretne a fiókban maradni. ;))

"Az emberek oktalanok, logikátlanok, egocentrikusak, -nem számít, te szeresd őket! 

Ha jót teszel, azt mondják, számításból teszed, -nem számít, tedd a jót! 

Ha célkitűzéseid megvalósításáért küzdesz, hamis barátokat és igaz ellenségeket szerzel, -nem számít, tedd a jót! 

A jóra, amit teszel, holnap már senki sem emlékszik, -nem számít, tedd a jót! 

A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, -nem számít, légy nyílt és becsületes! 

Azt, amit évek alatt felépítettél, lehet, pillanatok alatt romba döntik, -nem számít, Te alkoss! 

Ha segíted az embereket, megbántódnak, -nem számít, Te segítsd őket! 

A legtöbbet adod önmagadból, és beléd rúgnak, -nem számít, Te add magadból a legtöbbet!"

...És ő önmaga és a feladata iránti hitehagyottságával, frusztrációival együtt naponta felkelt, elindult a dolgára. Képes volt a korlátain felülemelkedni.

http://jezsuita.blog.hu/2010/03/12/terez_anya_egy_szerzetesno_titkos_levelezese

Mert a fény és árnyék mindig együtt jár, még ha a polaritás törvényét az ún. "pozitív gondolkodás" leple alatt szerenténk is olykor elfeledni. Sokszor írtam már, hogy véleményem szerint nem a valóság szépítése vagy tagadása visz előre, hanem az elfogadás és felülemelkedés. 

Ismét búcsú

Újra, immár másodszor búcsúzom. Első alkalommal majd egy évre, ám ahogy akkor, most sem tudom, egy időre-e vagy végleg.
Írásaim íve hiányos volt, sokat mutattam, ám több, amit idő, kedv hiányában vagy más korlátok birtokában nem. Blogomat, s ezt az életszakaszomat három dalban tudom megfogni.



Köszönöm, és jó utat kívánok azoknak, akik olvastak, és azoknak, akik inspiráltak, tanítottak!

Egy év eleji történet emléke

Könyvet írt. Azt hiszi, az a küldetése, hogy mindenkivel megértesse, ki kell szállni "a rendszerből".

Én pedig úgy viselkedem, mintha az lenne a küldetésem, hogy mindenkinek tükröt mutassak, annak aki nem akar szembesülni, az orrát verjem bele.
Egyikünk sem méri fel a másik felet, hogy az hol tart éppen, milyen személyre szabott megközelítéssel lehet őt egy cseppet a fejlődés irányába segíteni. Csak szajkózzuk a saját sémánkat.
(Ahogy anno a tanárom is ezt tette velem. A legtöbb emberrel együtt a felsoroltak, köztük a Maffiavezér és jómagam is: a szükségleteink szerint választunk. Ki az aki bennünket szeretni, boldoggá tenni tudna, de legalábbis valamely igényeinket kielégítené, nem aszerint, hogy mi kit akarunk és tudunk is szeretni, s ha boldoggá nem is, de egészebbé tenni.  No szép találkozások ezek... A tanárom és a címben nevezett, hamarabb fordul tűzzel-vassal külső "ellenség" felé, mint hogy a szükséges, ámde nehezebb belső munkát magukon elvégezzék. De sokunknak van hasonló hajlamunk!)

"Légy Te az a változás, amit a világban szeretnél látni." (Gandhi)

Megtapostam. Közvetve, de kegyelemért könyörgött, ám én nem hagytam annyiban, mert élveztem a fölényt. ... Már megint visszaéltem a (csekély, ám övénél nagyobb) tudás hatalmával.

Odadobtam, hogy miért jajong, hiszen csak az egója sérülhet, az meg hadd sérüljön, és tanuljon abból, hogy megmutatom a gyenge pontjait, hol kell leépíteni azt. Ugyanúgy, ahogy szerinte azért jó, ha a szüleit zargatják az ő adósságáért, mert legalább ők is ráébrednek, hogy ki kell szállni a rendszerből.
Csakhogy ő se saját jószántából szállt ki, hanem kipottyant. És azóta menekül. Arról prédikál, hogy meg kell tanulni elengedni... közben pedig nem elenged, hanem menekül a felismerés, a szembenézés elől, hogy miért is hullottak ki a kezéből dolgok.
Úgy beszél azokról, akik nem osztják a világnézetét, hogy "Ti". Így, fentről lefelé. "Ti, akik lefekszetek a rendszernek..."- elfelejtve azt, hogy akik az ő életben maradását segítik, azok benne vannak a rendszerben, ezért tudják őt támogatni, és evvel a mentalitással éppen őket nézi le.
Két korai, még a könyve iránt rajongó telefonbeszélgetés után eldöntötte, hogy én vagyok számára "Az Igazi", s csak arra vár, hogy erre én is ráébredjek. Én pedig szeretek a felszín alá nézni, mielőtt...

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"

Ő ítél, és én is ítélek. Pl. őt.
Bár csak az egónk sérülhet, ez mégsem mentség arra, hogy egymást rugdossuk. Mert a következményeket mi viseljük."Ne árts!" De én ártottam. Gyógyítatlan sérüléseim miatt nem tudtam egy fokot sem eltéríteni a sejthető pályajaívétől, attól, hogy sokakat ámító áltanító váljék belőle, aztán még ki tudja mi. Ellenben megerősítettem abban, hogy az emberek, a világ ellene van. Emiatt is lelkiismeret-furdalást érzek. Felelősek vagyunk azokért, akikkel találkozunk. Természetesen nem az életükért, de véleményem szerint olyan mértékben, amennyire összekavarodunk, mindenképpen.

"Élj és cselekedj úgy, mintha minden tőled függene, ám ugyanakkor tudva és örvendezve azon, hogy ez nem igaz." (Lucia Della Seta)


Úgy hiszem, a fejlődésemet nem csak az jelzi, hogy mit teszek meg, hanem az is, amit már nem. Nem kellett intim közelségbe kerülnöm egy hamis prófétához, elég volt két találkozás és sok óra csetelés újra megtapasztalni azt, amit nemrég egy maffiavezérnél már tudatosítottam.  Mégpedig, hogy mennyire hasonlítok, és hasonlítanak mások is... Mind hasonlítunk.

Üzenet palackban

“Ked­ves Utó­kor, ha nem let­te­tek igaz­sá­go­sab­bak, béke­sze­retőb­bek és álta­lá­ban véve értel­me­seb­bek, mint ami­lye­nek mi vagyunk (vol­tunk) – no, akkor vigyen el ben­ne­te­ket az ördög. Ezzel a jókí­ván­ság­gal mara­dok (marad­tam) tisztelettel:Albert Einstein.”

(Egy idő­kap­szu­lá­ban elhe­lye­zett levél 1936-ból.)


Vicces és szomorú...

"...itt az ördög, de nem visz el..." - ezt meg a Sziámi mondja. Miért vinne? Jól megvagyunk itt együtt, összecuccoltunk vele. 

Mindennapi csodáimból: zarándokszellem

Szeretem a látszólag össze nem illő dolgok mégis összesimulását. Ma például azt, hogy egy szétszakadt országban két ellentétes világnézetű, eltérő generációbeli ember (egy konzervatív huszonéves srác, meg jómagam) békésen tudott együtt vacsorázni, négy órán át fűzni a szót emelkedetten, kacagva, szomorúan vagy izgatottan. Szeretném azt hinni, hogy ez a Camino hatása... de sajnos nem hat mindenkire így az Út. Ezért még inkább értékesek az ilyen alkalmak. 

Hát valahogy így zajlik a megvilágosodás

A mókusok előbb angyalok kötényébe pottyannak...

... majd Buddhával beszélgetnek :)

Másképp el se tudom képzelni.

Bárány, fekete, fehér

Valahol azt mondja a Pál Feri, hogy egy család vagy közösség fekete báránya mindig azt szimbolizálja, amit a többiek hárítanak, amivel nem hajlandóak szembe nézni magukban. (A kifejezés biblikus eredete is hasonló.) Tehát a fekete bárány tanít. Persze ha a családtagok vagy a közösség hárítják e tanítást, akkor kitaszítják a "bűnjelet", amelyik így megfosztva a támogatástól elkallódhat, akár szélsőségesen deviánssá is válhat. 
Nem csak a lelkem mélyén, látens módon, de nyíltan, tudatosan mindig a fekete bárányokkal szimpatizáltam. Ezen most elgondolkodtam. 
Fekete bárány volnék? De engem a családom már születésem előtt kitaszított, nem az én érdemeimen múlott. Na igaz, viszont, hogy ez a minta időről időre ismétlődik az életemben. Még mielőtt bármit tennék vagy mondanék, a puszta létemmel bűnjellé válok. S ha még cselekszem is, azzal a szükséges ürügyet szolgáltatom. Ha hibázom - hiszen ki sokat cselekszik, sokat nyüzsög, hibázhat -, abba bele lehet kapaszkodni. Rendre koncepciós perek áldozatává válok. Áldozat(i bárány)... Még hátrébb nézve felsejlik valami inkvizíciós, boszorkányüldözéses történet is. Na ezen van még mit dolgozni! Nekem magamért, mert a többiek helyett úgyse tehetem.