Tegnap bejött a boltba az ifjabb maffiózó, az elmúlt egy évben többször is, beszélgettünk történelemről (ezt épp úgy vágja, mint az apja, nevekkel, évszámokkal), vallásról, gyereknevelésről, néha itt bandázott,... Egyébként meg maga is egy megnyerő stílusú, kedves, szeretetéhes és önbecsülés-hiányos gyerek, aki életében nem dolgozott meg egy falat kalácsáért sem, megkedveltem. Annak ellenére, hogy az apjához hasonlóan "nem csak szemet szemért, hanem tízszeresét" elvet vallja, szociális érzékenysége, empátiája neki nincs, a gyerekeit szentimentálisan szereti, nem felelősséggel, s ha az apja egyszer kidől a sorból, akár kábítószer-kereskedelemmel is képes lesz pénzt keresni, hogy a megszokott életszínvonalat biztosítani tudja. (Az ő fiáról látni már nyolcévesen, hogy ha úgy adódik, fegyverkereskedelemmel is). Mégis látom benne is a sérült, szeretet- és önbecsülés-hiányos kisfiút.
Szeret bejárni, bár mióta saját éttermet nyitott, ritkán teszi.
Most az utamról érdeklődött, aztán a tetoválásairól beszélgettünk (én is tervezgetek egyet), hogy kivel, hol, mennyiért, milyen technikával, hogy gyógyul, s elámultam, hogy az ő embere pár perc beszélgetés után felméri a megrendelőt, előkapja valamelyik művészeti albumát, így lett neki néhány Bernini-angyalkája, a gyerekei arcával. Finom pöttyözött kontúrok, szolid satírozás, semmi durva erős vonal. Tetszik ez a személyre szabott módszer (nem a Bernini-angyalkák, én nem szeretem a barokkot). Végül megkért, hogy szerezzek be neki egy készletet, rám bízza, milyet. Másnak öt perc beszélgetés után ajánlok valamit, neki nem vállaltam, bár tudtam, hogy ha mellényúlok, akkor is kifizetné, de én azt szeretném, ha örülne. Kikérdeztem a lakásáról, az se segített. Kértem, hogy nézze ki a katalógusból, de ahhoz nincs türelme, akkor majd inkább elhozza egyszer a párját.
Éjjel vele álmodtam. Más korban, más időben, más arcok között egy bandába tartoztunk. Vagy a húga voltam, vagy pajtása, esetleg szerelme, csak arra emlékszem, hogy vigyázott rám, közel álltunk egymáshoz...
Már tudom, hogy nekem kell megtalálnom a számára megfelelő készletet. Vehetne bárhol, de engem kért meg, tőlem szeretné. Rá fogok érezni. Nem lesz hamar, de ha eddig megvolt nélküle, meglesz még akár néhány hónapig is. Tavaly elhárítottam egy szamovárra vonatkozó kérését, mondtam, nézzen a neten, én is csak ott tudnék...
Délelőtt meséltem erről Kedvenc Maffiavezéremnek, aki csak annyit mondott a fiáról, hogy miért ne kedvelném, hiszen "senki sem tökéletes". Hm, cseppet elfogult, nem?
Ezek jó beszélgetések lehetnek!:-)Milyen elképzelésed van a saját tetoválásodról?
VálaszTörlésVárok valami beszámolófélét az utadról!!!!!!!!! Már itt toporgok olvasásra készen! Sokszor eszembe jutottál!
Éva, még ezen a hétvégén szeretném befejezni a picasa-albumot, bár sziszifuszi munka ez is. Ha kész, legalább ezt a linket felteszem majd ide, képek, képaláírások, mintegy vázlata az útnak.
VálaszTörlésBlog... nem ide fogom írni, külön blogot nyitok, annak is felteszem ide a címét, csak még időm nem volt belekezdeni se, de az ősz folyamán megírom, mert szükségem van rá, hogy a naplófüzeteket és a gondolataimat összerendezzem.
Nincs konkrét elképzelésem a tetoválásról, keresgélek. Most épp valami kismadárra gondolok a vállamon, de semmi kommerszre, épp ezért tetszik a posztban említett tetoválós srác, aki személyemre szabná, és művészi formába öntené, csak hát az ára...
Várom az új blogod és a képeket!:-) Nagyon-nagyon.
VálaszTörlésÉn tetoválást soha nem terveztem, távol áll a dolog tőlem. :-)
Ha a tied meglesz, arról olvasnék, vagy ha fotó lesz róla azt is megnézem.