Északi öröm

Minden jót az új esztendőben!

Plázaduma vagy össznépi gügyögés

Trendo ötlete nyomán írok, melyet először elvetettem avval, hogy épp most nem nagyon izgat ez a téma. Ám a családi gyűjtésből származó két mondatot sajnáltam volna veszni hagyni, így mégis elhelyezek néhány sort elébe.

Életvitelünk rohanásában rövidülnek szavaink is. Ehhez bizonyára hozzájárul a kommunikáció technicizálódása (szép magyar szó, de anyanyelvünkön körülírni ugye nincs idő), mert a végtelennek tűnő új lehetőségek csábítására egyre többet locsogunk. Sms-ben például - ha nem akarjuk, hogy lerohadjon az ujjunk - kénytelenek vagyunk rövidíteni. Ez lassan átterjed az elektronikus leveleinkre, majd a verbális kommunikációnkra is. Még a kirakatokban is megjelennek az egy-két szótagra csonkolt feliratok.

A locsogáshoz sok idő kell, az pedig nincsen. Egyébként is, sem nekünk, sem szintén infantilis "vezetőinknek" nem áll érdekében, hogy felnőjünk, így aztán természetes, hogy gügyögünk.
Korábban a tizenévesekre, vagy más szűkebb rétegekre jellemző szavak meghonosodnak köznyelvünkben: csocsi, csövi, novcsi, uncsi (tipikus tarnszgenerációs példa, jelenthet unalmast és unokát is), sali, ubi, kápi, nari, pari, pulcsi, üccsi, naci... Ezeket hallva akár én is mondhattam volna:

Olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem.

S ha mégis így alakulna, vagy megszakadnék a nevetéstől:

Talizunk a temiben a ravinál.

Shalom!

Karácsony után

E klip beágyazása le van tiltva, ezért így csatolom ide.

Most, hogy azok is megünnepelték a zsidó Jézus születését, akik egy kanál vízben fojtanák meg - vagy a finomabb lelkűek másokkal fojtatnák meg - a zsidókat, melegeket, hidegeket, háromszeműeket vagy négyfülűeket, apa- és anyakomplexusosakat, a patetikusakat és antipatikusokat, valamint a feketét, fehéret, tarkát... talán hallgassunk ismét valamit, valami mást a szeretetről. (Csak úgy, jó demagóg módjára.)

Pajor Tamás Önök érték c. albumán szerepel az eredeti változat, erről a lemezről később majd ejtek még szót.

Futurista kiskutya és horrorisztikus macska

"Ördög vagy angyalom"

Szalad, szalad a Mandula, ki tudja, hol áll meg...

2007-ben még milyen ártalmatlan kópénak látszott...

Karácsonyi kocsmatúra

Az úgy vót, hogy évekig az újpesti piacra jártunk karácsonyfáért. S akkor aztán eme komoly döntést igénylő műveletet mindig egy kis piac körüli kocsmatúrával melegítettük elő. Kultúrált emberek lévén, egymásnak is megmagyaráztuk, hogy mi tulajdonképpen szociológiai tanulmányúton vagyunk. Tehát ahány kocsma volt 200 méteres körzetben (szám szerint 3, meg még 2 talponálló bódé magába a piacba belefoglalva), ott ittunk egy felest.
Ennek következtében egyszer, mikor ráböktünk a túra végén a kiválasztott fára, és az árus azt mondta, hogy négyezer-ötszáz, a párom rávágta: ötezer, és egy fillérrel se több! Közben jóleső büszkeség melengette a bensejét, hogy milyen ügyesen alkudott.
Azóta nem veszünk élő fenyőt, vesszőből-tobozból font fácskánk van.
Szociológiát olvasunk újságban, könyben vagy neten.
Inni meg lehet itthon is.


(Szerdán némiképp felelevenítettük a régi szokást. Fa nélkül, pusztán a bevásárlás ürügyén, ismét Újpesten, a csarnokban egy talponállóban és a parkoló melletti retro-hodályban. A képek ez utóbbiban készültek, el lehet dönteni, hogy az alkoholos befolyásoltság vagy szándékolt művészi koncepció miatt ilyenek. Az üzlet karácsonykor is nyitva. A hétköznapokon is többnyire egyedül poharukba vagy a láthatóan valamelyik egykori törzsvendég által gyárban, fusiban készült alumínium hamutartóra meredők - mivel többen vannak - talán mégsem érzik magukat egészen magányosnak.)

Stíluskavalkád

Hát én körülbelül ekkor szerettem utoljára az Anyma Sound Systemet... Odavagyok a műfajok keveredéséért.

Rendhagyó ének karácsonyra

Bölcsesség nem csak karácsonyra

"Ha hív a szeretet, kövessétek őt,

bár útjai kemények és meredekek.

És ha betakar a szárnyaival, engedelmeskedjetek néki,

bár a kard, amely szárnyai közt rejtőzik, sebet üthet rajtatok.

És ha szól hozzátok, higgyetek neki,

bár a hangja talán összetöri álmaitokat, miként az északi szél elpusztítja a kerteket.

Mert miként a szeretet megkoronáz, úgy keresztre is feszít benneteket. Miként ő a növekedésetek miatt vagyon, úgy meg is fog nyesni titeket.

Miként felemelkedik a magasságaitokig, hogy megsimogassa leggyengébb ágaitokat, amelyek a napsütésben remegnek,

úgy le fog hatolni a gyökereitekig és megrázza azokat földjük biztonságában.

Mint a búzakévét, összegyűjt magának.

Kicsépel, hogy mezítelenek legyetek.

Megszitál, hogy megszabadítson a pelyvától.

Addig őröl, amíg fehérek nem lesztek.

Megdagaszt, amíg formálhatókká váltok;

és akkor átad benneteket szent tüzének, hogy szentelt kenyér váljék belőletek Isten szentséges ünnepére.

Mindezeket megcselekszi majd a szeretet véletek, azért, hogy megismerjétek szívetek rejtelmeit és hogy e megismerésben az Élet szívének részeivé legyetek.

De ha félelmeitek közepette csak a szeretet békéjét és gyönyörét keresnétek,

akkor jobb lenne, ha mezítelenségeteket eltakarva elhagynátok a szeretet cséplőcsűrét,

és elmennétek az évszaknélküli világba, ahol kacagni fogtok, de nem minden kacagásotokkal, és ahol sírni fogtok, de nem hullatjátok majd el minden könnyeteket.

A szeretet csupán önmagát adja és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

A szeretet nem birtokol, de ő sem birtokolható;

mert a szeretet elegendő – a szeretetnek.

Ha szerettek, nem kellene azt mondanotok: ‘Isten a szívemben van’, inkább mondjátok ezt: ‘Íme, Isten szívében vagyok’.

És ne gondoljátok, hogy igazgathatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha érdemesnek tart reá, igazgatja majd a ti útjaitokat.

A szeretetnek nincs más vágya, mint hogy önmagát beteljesítse.

De ha szerettek és szükségképpen vágyaitok vannak, íme ezek legyenek a vágyaitok:

Óhajtsatok felolvadni és olyanná válni, mint a futó patak, amely dalát dúdolja az éjszakában.

Kívánjátok megismerni a túlságos gyöngédség kínját.

Megsebeztetni a szeretet megismerése által;

és készségesen, örömmel hullatni véreteket.

Hajnalban ébredni szárnyaló szívvel és hálát adni, hogy megérhettétek a szeretet új napját;

megpihenni délidőben és elmélkedni a szeretet révületén;

hálatelten térni haza estenden;

és akkor elaludni imádsággal szívetekben, amelyet szeretteitekért imádkoztok és ajkatokon a dícséret dalával." (Khalil Gibran: A próféta)

Szép karácsonyt Mindnyájunknak!

Burgonyakrémleves - mindenkinek

Halihó entellektüelek! (Vagy ahogy egy kollégám bírta mondani: entüelek.)
Jöjjön már valami a konyhából is!

Ezt a receptet egy ausztriai vacsoraélmény ihlette, az ott fogyasztott levest próbáltam - végül közönségsikerrel - a következőképpen rekonstruálni:

Hámozott burgonyát apróra kockázva egy kisebb, egészben hagyott, hámozott hagymával megfőzünk, sózunk. A burgonya egyharmadát kivesszük egy tálra. A többit tejföllel és a főtt hagymával, főzővízzel összeturmixoljuk. Ezután visszatesszük a félrerakott burgonyát, babérlevelet, őrölt szerecsendiót, és esetleg fehérborsot vagy őrölt köményt adunk hozzá (nem mindet egyszerre, érdemes alkalmanként variálni). Összefőzzük, majd a babérlevél kivétele után tálaljuk.

Magam sem vagyok konyhatündér, így ezt a levest jó lelkiismerettel ajánlom rutintalan, ám éhes bármilyen rendű-rangú, nemü előállítóknak valamint fogyasztóknak.

Vegyétek és egyétek az én burgonyaevéseim emlékezetére, mivel többé már nem ehetek :(
Egyúttal számomra itt van a 17 éve tartó vegaság vége, úgyhogy várom cserébe a csirke-recepteket! :)