Megint a Kétfarkú Kutya Párt, és micsoda humor! A műsorvezető is jó.
2010. szeptember 12., vasárnap
2010. szeptember 11., szombat
Faludy Centenárium
Faludy kiállítás van a Petőfi Irodalmi Múzeumban, "Olvass, bolyongj, szeress" címmel.
Parányi, de megdöbbentő. Ahogy ez a vers is.
MAGYARORSZÁG
Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.
De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen:
látom, amit meglátni sohasem remélhettem,
és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal,
tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban
s nyáron talán a Csíki havasok alján járok –
jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni,
Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly,
Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!
Vagy jobb, hogy a jövendőt csak álomban láttátok?
Köztünk élősködik még a pártoskodó átok,
a falu meg a város avult harca s lekésünk
Európáról, mert csak egymásba döf a késünk,
és bár elsőnek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?
Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol.
Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom:
szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem,
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301-es parcella közelében.
Budapest, 1989. (!)
Parányi, de megdöbbentő. Ahogy ez a vers is.
MAGYARORSZÁG
Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.
De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen:
látom, amit meglátni sohasem remélhettem,
és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal,
tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban
s nyáron talán a Csíki havasok alján járok –
jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni,
Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly,
Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!
Vagy jobb, hogy a jövendőt csak álomban láttátok?
Köztünk élősködik még a pártoskodó átok,
a falu meg a város avult harca s lekésünk
Európáról, mert csak egymásba döf a késünk,
és bár elsőnek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?
Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol.
Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom:
szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem,
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301-es parcella közelében.
Budapest, 1989. (!)
2010. szeptember 7., kedd
Duendénél
Ahol megkereszteltek
Amikor utoljára - kb. másfél évtizede - ezoterikus magazin volt a kezemben, hemzsegtek az ilyen hirdetések: "intenzív megvilágosodás hétvége". Úgy tűnt, mindet a Balatonnál, 4-5 csillagos szállodákban rendezik, egy kisebb vagyonért. Nem tudom, mostanában vannak-e még ilyenek, én ezt a hétvégét olcsóbban, kellemesebben, és meglehet, hogy - ha nem is világosodtam meg - hasznosabban töltöttem Zalaegerszegen, Duendénél.
Pénteken késő este érkeztem, már a busznál vártak rám. Meglepődve vettem tudomásul, hogy annak a templomnak a szomszédságában laknak, ahol engem - bár pesti baba voltam - sok-sok évvel ezelőtt megkereszteltek.
A Buddha-lelkű férj sajnos csak pár órát töltött velünk, több napra elszólította a munkája. Sok beszélgetés, könyvek, délutáni alvások, szüreti bálon Budapest Bár és Szakcsi Lakatos Béla, pálinka, bor, rokonok, szomszédok - kaptam egy csodás méztartót - néhány tanács és gyakorlat itthonra ...
Kölcsönös meglepetést okozott, hogy szeretjük a Star Trekket és a Csillagok Háborúját.
Andics Tibor, a Hevesi Sándor Színház művésze
Duende ellátott minden földi jóval, gluténmentes kenyeret, süteményt készített, s amikor elnyikkantottam magam, hogy milyen leveses vagyok, azt is, amikor pedig a prósza iránti - immáron - reménytelen szerelmemről tettem említést, nyomban nekilátott annak. Tegnap reggel még útravalóval is ellátott. Ki voltam szolgálva, és bevallom, ez most nagyon jól esett.
Krumpliprósza rizsliszttel
Milyen érdekes, ahogy korábban Fhillel, úgy Duendével is mintha régi ismerősök lettünk volna, bizalommal folyt a szó köztünk.
Külön köszönet, amiért Duende befogadott kétszemélyes, intim, kedves fészkükbe. (Levertem egy üvegképet, habitusomnak hála, meg annak is, hogy D. nem birtokló természet.) Ám ahogy a nyolcvanas években szűk, lepukkant szükséglakásomban megfordult fél Európa, úgy nekem sem a külsőségek számítanak. Különben is, én hívattam meg magamat ... :)
Külön köszönet, amiért Duende befogadott kétszemélyes, intim, kedves fészkükbe. (Levertem egy üvegképet, habitusomnak hála, meg annak is, hogy D. nem birtokló természet.) Ám ahogy a nyolcvanas években szűk, lepukkant szükséglakásomban megfordult fél Európa, úgy nekem sem a külsőségek számítanak. Különben is, én hívattam meg magamat ... :)
Kókusz cica nem mindig hagyott aludni
Kilátás az ágyamból és az egyik ablakból
A sok tanulság közül egy: ha el tudunk engedni valamit, máshol, máshogy, váratlanul visszakaphatjuk, ha igazán szükségünk van rá.
Nagyon ragaszkodom a könyveimhez. Mégis Fhilnek ajándékoztam egyet, látva, hogy neki is szüksége van rá. Persze titokban aggódtam, hogy soha többé nem tudom megvenni, megszerezni...
Nagyon ragaszkodom a könyveimhez. Mégis Fhilnek ajándékoztam egyet, látva, hogy neki is szüksége van rá. Persze titokban aggódtam, hogy soha többé nem tudom megvenni, megszerezni...
Duende - semmiről nem tudván - egyszer csak megkérdezte, hogy kérem-e ezt a könyvet, mert neki kettő van.
Persze könnyebb ezt így meglátni, mint az élet minden területén elfogadni, elhinni.
A Csipke Házak a nyolcvanas-kilencvenes évek lakótelepcsodái voltak
Egy cica őrzi ... az álmát
Nő fürdőkádban
2010. szeptember 6., hétfő
Gabilla a boltban
Ismét meglátogatott egy blogger. A fiával. Virágot is hoztak. Kóstolgattak, nézelődtek, mesekönyvet olvasgattak, és szemlélték, ahogy pörgök. Szóhoz nem nagyon jutottak.
A kisfiú kezet csókolt, összepuszilta az arcomat, és Marvin néninek szólított! :)))
A kisfiú kezet csókolt, összepuszilta az arcomat, és Marvin néninek szólított! :)))
2010. szeptember 4., szombat
Cres-szigeti összefoglaló
Autó a Quimby-s szerpentinen:
Lubenice, a legkisebb, legrégebbi még lakott falu és környéke:
Cres város és környéke:
Szeretem, hogy a kemping egy része naturista. Csak egy ösvény választja el a két részt. Évek óta átjártam arra a partra napozni, fürödni.
Most figyeltem meg először, hogy a jelképes határ is kezd összemosódni. Együtt fürdenek ruhások és ruhátlanok. Családok is, melyekben egyesek meztelenül napoznak, mások nem, párok, ahol az egyik igen, a másik nem. Legalább nincs vita, hogy ki hol akar napozni, és hogy nem tudnak együtt.
Érdekes, hogy néhol a szülők naturisták, mellettük a kamaszok fürdőruháznak, mert ők mindig éppen az aktuális állapotok ellen lázadnak.
A sátrak, lakókocsik lakói is így keverednek, egyikben ruhátlanul főz a szomszéd - ha pasi, akkor megvallom, ezt kissé bizarrnak találom -, a másikban ruhában, kis kötényben.
Úgy sejtem, azért e keveredés, mert az Adrián a naturizmust évtizedekkel ezelőtt meghonosító németek között is hat a szemérmetlen világunkban terjedő álszemérem, és nem töltik már meg a nekik kijelölt kemping-részt. De efelé sodorhatta a lakókat az is, hogy a fél sziget által használt parti sétány a naturista részen vezet át, eddig is látta őket mindenki, akkor meg minek a nagy elkülönülés. Mondjuk mulatságos, hogy ezen a sétányon sétálsz felöltözve, a szembejövőn meg épp nincs semmi, vagy épp fordítva. De legalább semmi nem kötelező, szabadon lehet választani. Senki nem bámul meg senkit, és a gyerekek is egészséges szemléletet tanulnak. Tetszik ez a békés együttélés. Példamutató lehet az élet más területeire is.
2010. szeptember 3., péntek
Marvin mondta
- Vicces - intonálta gyászosan, - hogy amikor azt hinnéd, ennél rosszabbra már nem is fordulhatnának a dolgok, hirtelen mégis megteszik.
(Ez maga Marvin, a Galaxis Útikalauzból)
(Ez maga Marvin, a Galaxis Útikalauzból)
2010. szeptember 2., csütörtök
Morfondír
A bölcsek azt mondják, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Most azt gondolom, hogy persze. Vagy neurotikussá, esetleg pszichotikussá, fizikai krónikus betegségek tárházává, melyek nem feltétlenül ölik meg az embert, legfeljebb évtizedekig nyomorítják.
Most azt gondolom, hogy persze. Vagy neurotikussá, esetleg pszichotikussá, fizikai krónikus betegségek tárházává, melyek nem feltétlenül ölik meg az embert, legfeljebb évtizedekig nyomorítják.
2010. szeptember 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)