Profi bloggeri segítség

Múlt héten megbeszéltük Berával, hogy eljön, és a bolt előtt kóstolót tart. Szabadságot vett ki tegnapra, hogy segítsen.
Korábban mások voltak itt, szépecskék, hamvasak, jó volt, ám Bera felülmúlhatatlan. Egy profi recepciós.
Volt vásárlóm, aki csak hálából jött be, mert segített neki parkolni. Nem is tudta, mit szoktak egy ilyen boltban venni, jobb híján rámutatott egy kézműves mézescsuporra, és elvitte.
Egy fiatalember, akinek nem ízlett a kóstoltatott két tea, a kedves társalgás miatt mégis benézett, végül több tábla drága csokit vitt el a barátnőjének. És így tovább.
Ma mesélte a szomszéd virágos, hogy este tőle is jókívánságokkal búcsúzott el.
Örökbefogadnám, de sajnos nincs több szabadsága :)

Mindenesetre őszi szombatokon még számítok Rád, Bera, és köszönöm!

Trendo a Könyvhétről

Közkinccsé teszem a levelét. Szinte teljes társadalmi kór-, kör- és helyzetképet lehet kapni.

"A Könyvhétről furcsa impresszióim vannak. Mivel verőfényes, meleg idő lett vasárnapra,hatalmas tömeg csődült össze. Az ember azt hinné, hogy a Könyv Ünnepe még mindig megérinti az embereket. De ha jobban körülnéztem...
Inkább emlékeztetett a dolog holmi búcsúra, kirakodóvásárra. Rengeteg ember csak az eseményért, a cirkuszért, az üres órák elverése okán jött ki. Tágra nyitott (vö. végtelenre fókuszált) szemű sokadalom hömpölygött céltalanul ide-oda. Az arcokon valami csodavárás, parttalan vágyakozás volt aziránt, hogy "végre történik valami". És ahogy telt a délután,egyre több arcra rávésődött a csalódottság beletörődő maszkja. Az emberek unottan elsétáltak a pavilonok között. A kirakott könyvekre alig vetettek egy-egy pillantást. Az ingerküszöb magasan van már. Ritka volt az a borító, "húzónév", plakát, reklám, ami pillanatnyi megállásra késztette őket. A legtöbb ember az árusok legudvariasabb megszólítására akár (-Segíthetek? Parancsol valamit? stb.) szinte rémülten menekült el.
Persze voltak kivételek, akik meg azzal tűntek ki, hogy hosszú percekig kérdezősködtek, fecsegtek, privatizáltak, politikai témákat vetettek fel ok nélkül, hogy aztán vásárlás nélkül továbbmenjenek.
Szívszorító pillanat volt egy néni, aki elmondta, hogy ő nyugdíjas tanárnő, szereti a könyvet, de már vásárolni nem telik. De mindig örül, ha egy-egy tanítványának könyve megjelenik. Azokba beleolvas.
Voltak céltudatos vásárlók persze. Akik kinéztek az előzetes reklámból könyveket, többségük valami drága albumot, kiadványt és tudatosan éltek a "vásári" kedvezménnyel. Hallottam beszélgetést, ahol a hölgyek azt taglalták, hogy előre bespájzoltak egy-egy drága katalógusárú, ám ennek harmadáért megvett könyvekből és a közelgő nyári, őszi családi, baráti ajándékozásokat így látványosan drágának tűnő, ám gazdaságos ajándékokkal "úszhatják meg".
A könyvek zöme repi, ajándékozási célra ment. A vásárlók nagy része még mindig a gyerekkönyveket kereste, rengeteg nagymama vett gyerekkönyvet például.
Zömmel (szinte kizárólagosan) a nők vásároltak. A férfiak inkább statisztáltak,partnerként jelentek meg. Az én könyvemből is csak nők vettek pár példányt, pedig néhány férfi is beléjük lapozott. A legtöbb helyen a nők kezelik a pénzt és ez meglátszik mind a standok helyi, mind az egész könyvheti forgalmon is.
A felkapott, sikeres nők könyvei még fogytak úgy-ahogy, a Nők Lapja újságírónőinek és tévés celebeknek a könyvei pl., (bár irodalmi értékükhöz mérten érdemtelenül).
Régen a távozó közönség soraiban sokszor lehetett súlyos szatyrokat cipekedő vásárlókat látni, ez már ritkaságszámba ment.
Érdekes volt még a sznob szingli párosok vagy kisebb társaságok megjelenése, akik bár könyvet egy darabot nem vettek, de szinte felleltározták, hogy milyen hírességeket, írókat vagy celebeket láthattak, és milyen előadókat hallhattak a tér közepén levő színpadon. Jól kivehető volt, hogy ez majd érdekes és menő téma lehet majd másnap az irodában, munkahelyen, bizonyítva az illetők széles látókörét és jólértesültségét."

Trendo: Holtág

Úgy tűnik, Trendo Bátyó blogos kiadója lettem. Vagy legalábbis áttestálta rám ezt a dolgot, mióta ő nem ír blogot.

Hát kérem, én szívesen teszek eleget a soha ki nem mondott kérésnek. De tényleg.


Holtág

hideg kék az ég
szívfájdítón gyönyörű
eltűnt róla gyorsan
az a nyári derű
a fények élesek
mint a kések
az árnyékukban
megbújó szenvedések
mint pangó vizek
a zöldár után
mikor iszapot böffen
a holtág délután
úgy hullámzanak
és nem hallik más
csak néha egy-egy
tétova loccsanás

az agyban valami kattan
de mint a gázbuborék
oly gyorsan elpattan
mikor eléri a tudat felszínét
a hamvába holt gondolat
az ember végül feladja
önnön énképét és létét
keresi végső menedékét
nézi a kék eget
és a higanytól döglődő halat
mialatt lassan a magányból
szürkeségből és homályból
épít maga köré jó magas falat

Rák és tanítás

A rosszindulatú daganat arról mesél, hogy a szeretettel kapcsolatos harcainkat a szervezetünkbe vetítjük, ahelyett, hogy embertársainkkal, magunkkal vívnánk meg.

Ám meglehet, hogy van akinek azért kell megbetegednie, hogy példát mutasson, még akkor is, ha neki magának esze ágában se volna ilyesmi. Ráadásul talán rendben is van e területtel, vagy "rendebben", mint többnyire mi, többiek.

Ps: Kis segítséggel eszembe jutott, amit már tudtam, csak elfelejtettem. Hogy néha a betegség azért jelenik meg, hogy egy magasabb fejlődési szintre segítse azt, akiről azt gondoljuk, hogy micsoda igazságtalanság, ő aztán igazán nem érdemelte meg. Hiszen dehogynem! Ő is épp ezt érdemelte. Kiérdemelte a lehetőséget, hogy ezen a kapun is átmehessen. A többi megint rajta múlik.

Nemzeti megbékélés a kínai termoszaim fölött

Egy újabb történet a boltból.

Holnap kóstoltatás lesz, ezért előszedtem a múlt héten IKEÁ-ban vásárolt, nem olcsó, és azóta egyszer már használt kínai termoszaimat. Múlt csütörtökön a tartály és a burkolat közé is került tea, féltem, hogy megposhadva használhatatlanná válnak. Ki kellett valahogy pucolnom őket, ám szétszedhetetlennek bizonyultak. Jobb híján átvittem és megkértem a finomkezű szomszédot, próbálkozzon velük, legfeljebb összetörnek, de adjunk nekik egy esélyt.
E szomszédnak 1969 óta van ott üzlete, és legalább harminc éve minden nap együtt ebédel az egyik kuncsaftjával, aki most is épp nála volt. A két öregfiú nekiveselkedett, békében dolgoztak egymás mellett, folyamatos konzultációba merülve, mi meg többi boltoslányok, az utcán jeges teát szürcsölve kacagtunk rajtuk. Észre se vették, úgy elfoglalta őket a munka. Mint két kis úttörő vagy cserkész, ha csapatfeladaton törik a fejüket.

Egyikük liberális, másikuk nemzeti konzervatív.

A termoszaim holnap sterilre pucolva várják az utcán a kóstolókat.

Várok...

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Néha megérzem. Olyankor világossá válik, hogy már az is Kegyelem, hogy még élek. Mert míg élek, tanulhatok.
Néha észreveszem a Gondviselés keze nyomát is. Néha, amikor az Egom kicsit hátrébb lép...
Ezt a verset is Duende oldalán találtam.

Balkáni presszó-jazz

Magyarok ők is. Ám sajna már felbomlottak. A műfaj meghatározása tőlem, talán nem pontos, de megteszi.

Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com

"Mazel tov!"

Egy kicsit távolabbi boltszomszédom gyakran panaszkodik nekem, a fülembe súgva, hogy "ezek itt mind zsidók". Talán nem csoda, ha ilyen kisugárzással nem megy úgy az üzlet ahogy szeretné. De vajon pisztollyal kényszerítették, hogy Újlipóciában csináljon üzletet?

A megnyitó party-n az utca elején 30 éve létező lakberendezési bolt tulajdonosnője - aki még ismeretlenül, csak a híremet hallva egyszer berántott az utcáról, hogy megtanít díszcsomagolni - "mazel tov"-val kívánt sok szerencsét. Jól esett, át is öleltem érte.



Nézz be ide is: http://mosolytee.blogspot.com

Trendo verselte, és megengedte, hogy...

Buli után hazafelé

a domb az ég a víz mind borvörös
én meg csak tántorgok köztetek részegen
mit is tehetnék mondd meg kis vörös

tán eldadognám néked félszegen
hogy mennyire szeretlek de úgyis hiába
elküldesz engem tudom a picsába most
mikor a domb az ég a víz mind borvörös

Erdélyi naptár - június